Az a pislákoló reménysugár, ami a múlt héten újra fellángolt bennem, igaz erőtlenül, a harmadik epizódra teljesen kialudt és mivel már háromórányi anyagot láttam az idei évadból ki merem jelenteni, hogy nem is fog már pislákolni sem. A Cultot mélypontjának tartom a sorozatnak, ami azért is szégyen, mert idén ugyanaz az ember tette le az asztalra a Viszály: Bette és Joant, mint az, aki most fekáliás, véres anális szexes dialógusokat adott a színészei szájába. Mintha ezek annyira extrém és perverz dolgok lennének manapság. Elméletileg a Cult az „eretnekség” főbűn pokoli bugyrát volna hivatott metaforikusan bebarangolni, de a Hotel sokkal inkább volt perverzen kéjes és eretnek. Ez maximum eddig a jó ízlés pokla.

A nyitányban egy döbbenetesen karakteres új arc tűnik fel, akinek realisztikus és ijesztő fóbiája van, de még a nevét sem tudjuk megjegyezni, mert rögtön kivégzik természetesen. Mert miért is kéne valami érdekes az évadba… Imádom Sarah Paulsont, de az idei karaktere kínszenvedés és nem érzem, hogy bármiféle fejlődésen át tudna esni, ahhoz túl gyenge, túl neurotikus, maximum elszakad majd benne egy cérna és ő is beáll a bohóc szektába. Amiről még mindig nem tudjuk, hogy valós, vagy hallucinált, de ha előbbi, akkor jó lenne lassan megmagyarázni, hogy Twisty mégis mit keres az élők sorában (annyira olcsó húzás lesz, ha kiderül, hogy valaki beöltözik neki).

A másik pedig, hogy történnek a gyilkosságok, és „érdekes” módon mindenki a belső félelmének megfelelően hal meg, a gyilkosok pedig smiley-t hagynak a tett helyen. Ennyi erővel inkább Mr. Az-nak kellene az alcímnek lennie Cult helyett. Az új szomszédok, akik egy rész alatt vesztették el számomra az érdekességüket érdekes módon tudnak Kai-ról, hogy kiszedi az emberekből a félelmeiket, mégsem jut senkinek az eszébe, hogy tájékoztassa a grófnő-szőke, abszolút hiteltelen gyilkossági nyomozót (Colton Hayes), vagy megpendítsék, hogy talán nem lenne rossz körbeszimatolni a félelem-szakértő pszichológusnál (Cheyenne Jackson), aki érdekes módon túlmozgásait smiley-s kitűzőkön vezeti le. Nem kell ehhez a rejtélyhez Poirot-nak lenni, de a karakterek életképtelensége rendkívül zavaró, igazi motivációk pedig meg se lettek pendítve. Winter (Billie Lourd) sajnos nincs annyit a képernyőn, hogy el tudja vinni a hátán az évadot.

De ha még a történet esetlen, egyszerű is lenne, mint a Hotel esetében, legalább meglenne az erőteljes AHS hangulat, a stílus, a kreatív operatőri munkák, a különböző homage-ek – nem nyúlások – illetve a filmzenék összeválogatása. Ezúttal semmi ilyenről nincs szó, az egész látvány erőtlen, semmilyen, abszolút nem hidegrázós, pedig a régi Halloween utcájában, házában forgatták.

Csak azért tartok ki az évad mellett, mert majd talán a Manson, Warhol, Jones visszaemlékezések jól sikerülnek, de ezek után majd gondolom, mindet 10 percbe sűrítik és le is van tudva. A nézettségi mutatók botrányosak, 4 millióval nyitott az évad, második részre már csak 2 millióan voltak rá kíváncsiak, ami nevetséges szám ennek a sorozatnak a tekintetében. Ha ez így folyik tovább, remélem elkaszálják még most, mielőtt a maradék két évaddal tökéletesen tönkre rombolnák amit felépítettek.

Egy teória szerint Allyék gyereke Oz, igazából Michael Langdon, akivel az első évadban találkoztunk, 3 évesen, és aki maga az Antikrisztus. A teória szerint ezért zaklatják a Mayfair-Richards családot, ezért van ott Winter, mint védő dada, ezért halnak meg állatok a gyerek közelében és igazából ő áll majd a sátánista szekta közepén. Igen, nem véletlenül ugrik be ezt olvasva az Ómen, ahol ugyan csak a politikai szál központi szerepet játszik, ahogyan a Jelenések könyvében is, az Antikrisztusról szóló próféciában. Ez kellően izgalmasnak hangzik, ha igaz lesz, jó lenne virítania végre valamit az évadnak.