Az emlékeink mindannyiunk számára rendkívül fontosak. Fejlődésünk során elraktározzuk a megélt tapasztalatinkat, érzéseinket, amik miatt végül azokká válunk, akikké talán válnunk kell. Életünknek azonban van egy olyan szakasza, amit szinte képtelenek vagyunk felidézni, ha próbálkozásaink mégis sikerrel járnak, abban az esetben is meg kell elégednünk néhány halványabb emlékkel, esetleg sejtelmes érzésekkel vagy képekkel. Ez az emlékezetkiesés kollektíven érinti az egész emberiséget és életünk első három évének emlékeire borít gyakran áthatolhatatlan fátylat. A tudományosan gyermeki amnéziának nevezett jelenséggel először a pszichoanalitikus iskola megalapítója, Sigmund Freud osztrák neurológus és pszichiáter foglalkozott behatóan. Véleménye szerint ezeket a korai emlékeket azért nem tudjuk megtartani, mert érzelmi okok miatt elfojtjuk őket. (Freud kutatásait az elmúlt évtizedekben további vizsgálatok követték és a 2010-es évek második felében a New York-i Egyetem kutatói bebizonyították, hogy a gyermeki amnéziának neurobiológiai oka van.)

A kellemes tapasztalatok útján szerzett emlékeinket igyekszünk megtartani, hiszen álltaluk újraélhetjük életünk szép és értékes pillanatait. A negatív élményekkel viszont egész más a helyzet, bár tanulhatunk belőlük, mégis gyakran igyekszünk elfojtani ezekkel kapcsolatos emlékeinket – még akkor is, ha a szerzett sebek túl mélyek és az áhított feledés soha sem lehet az osztályrészünk. Ezt az ellentétet oldja fel rendkívül hatásosan a norvég illetékességű, indie fejlesztőcsapat, a Krillbite Studio 2014-ben megjelent játéka az Among the Sleep.

A játékban egy kisfiút irányíthatunk, aki épp anyukájával ünnepel második születésnapját, ezt azonban egy rejtélyes idegen zavarja meg, aki egy ajándékot hoz a picinek. Az édesanyja egyedül hagyja játszani a kicsit és nemsokára kiderül, hogy az ajándék egy Teddy mackót rejt. Teddy azonban más, mint a többi, folyamatosan kommunikál a gyermekkel és neki köszönhetően juthatunk túl a játék tutorial részén is. Azon az éjjelen azonban történik valami, Teddy és a kicsi anyukája is eltűnik, így a játékosra vár, hogy előbb visszaszerezze a mackót, majd pedig megtalálja a fiú anyját is. Ez azonban nem lesz egyszerű feladat. A ház hatalmas és egy szörnyeteg is vadászik a kisgyermekre…

A programot alapvetően horror játékként szokták aposztrofálni, ez igaz is, meg nem is. Elsősorban inkább egy furcsa, gyermeki fantáziavilágban játszódó, lopakodásra kihegyezett, egyszerűbb puzzle feladatokkal tarkított first-person kalandjáték, horror elemekkel. Nem szeretem a „sétaszimulátor” kifejezést, de erre az alkotásra teljesen rásüthető ez a kategória.  A körülbelül 3 órás játékidő nagy részében Teddy társaságában fogunk kalandozni és igyekszünk elkerülni az ismeretlen szörnyeteget, miközben emlékeket gyűjtünk, és ezekből igyekszünk megtudni, hol lehet a pici anyukája. Lehetőségeink csak mozgásra és tárgyakkal történő interakciókra korlátozódnak, ami kevésnek tűnhet elsőre, de mégsem az. A fejlesztők remek munkát végeztek és nagyon jól mutatják meg egy gyermek formálódó, varázslatos, olykor mégis baljós fantáziavilágát. Egy próbát mindenképp megér… zárhatnám itt a rövid ismertetőmet, de nem teszem. Ugyanis van itt valami, ami miatt erősen ajánlott darab lett az Among the Sleep – apróbb hibái ellenére is. Ez pedig nem más, mint a történet.

A történet és annak lezárása, ami a hatásos prezentációval kiegészítve, igazán fajsúlyossá teszi ezt a rövid kalandot. Át tudjuk élni a kisfiú félelmét és az ismeretlentől való, szinte elviselhetetlen rettegését – aminek megvalósítása különösen tetszett. A befejezés – bár előre sejthető – nagyon nyugtalanító. Olyan súlyos témákat érint, mint a depresszió, a családon belüli erőszak vagy éppen az alkoholizmus romboló hatása…

Meglepően komoly program az Among the Sleep, olyan játék, ami kedvesen fogja meg a kezünket, hogy először egy csodás mesevilág ígéretével kecsegtessen minket, majd később bevezessen egy sokkal sötétebb helyre, a gyermeki elme félelmei közé, ahol végül ráébredhetünk, hogy a világ valójában nem az a hely, aminek hittük. Hogy az élet kegyetlen és senkit sem kímél, legyen az bármilyen korú is. Ahogy talán arra is, hogy gyermekeink világát a kezdetekben mi formálhatjuk mennyországgá vagy pokollá… a választás és a felelősség pedig nem lehet senki másé, egyedül a miénk.

8/10