A tematikához tartozó cikkeimet a számomra legkedvesebbel kezdeném, mely egy hihetetlenül szívbemarkoló, szomorú vámpírtörténet.

Az éhséget Tony Scott (Tiszta románc) rendezte, és a vámpírlét itt főként csak metaforaként szerepel. Szimbolizálja minden ember ősi félelmeit, a magánytól, a szerelem elvesztésétől vagy meg nem szerzésétől, a halandóságtól és az öregedéstől, illetve az olthatatlan vérre való vágyakozás a szeretetéhséget jelképezi.

Ahhoz képest, hogy Scott első nagyjátékfilmje, igazi sztárparádét vonultatott fel, és bár a film nem aratott osztatlan sikert a maga korában, az idő elteltével kultikussá vált.

A nyitójelenet egy zsákmányszerző körúttal indít, mely megteremti az atmoszférát, és megismerjük vámpírjainkat is, Miriamot (Catherine Deneuve) és Johnt (David Bowie). Nagyon 80-as évek hangulatú végig a film, Iggy Pop nyitószámával, a bőrruhákkal megteremtve a glam vámpírt. Nincsenek hosszú szemfogaik, nem égnek meg a napfénytől, és szerelmük évszázadokon átível. Mindennapjaikat zenéléssel töltik, korrepetálják a szomszéd kislányt, törődnek vele, mintha saját gyermekük lenne. Bár halhatatlanok, Miriam társai egy bizonyos korban rohamosan megöregednek. John, rettegve az öregedéstől, felkeresi a méltán híres Sarah Roberts (Susan Sarandon) doktornőt, aki az örök fiatalság szérumát kutatja, majomkísérleteivel. A doktornő mindkét vámpír figyelmét felkelti, mindketten reménységgel állnak hozzá, hisz a férfi nem szeretné elhagyni szerelmét, a nőnek pedig új társat kell találnia.

A film két részre tagolható, az első Miriam és John kapcsolatáról szól, a feltétlen szeretetről, mely John részéről lassacskán megvetésbe és csalódottságba torkollik, hisz a szerelem mégsem tart örökké, ahogy azt Miriam évszázadokkal előbb megígérte. A nő sokkal ősibb vámpír, egyiptomi fáraónő volt, de örök fiatal társat soha sem tudott magának találni, megöregedett szerelmei a padláson fakoporsókban őrzik egy letűnt kapcsolat emlékeit. A nő hűvös, vonzó és manipulatív, egy vamp. Legújabb kiszemeltje nem más, mint Robertson doktornő. A játékidő hátralévő részében a két nő kezdődő kapcsolatába pillanthatunk bele. Miriam először csak megbabonázza Sarah-t, s fokozatosan eléri, hogy az elméjében csak ő létezzen, és őhozzá jöjjenek szerelmet keresve; reméli, egy nőben megtalálhatja végre igazi társát.

Talán azért is nem válhatott annak idején rögtön kultuszfilmmé Az éhség, mert teljes mértékben átértelmezi a vámpírlétet, szinte csak mint szimbólum kerül előtérbe. A képi világ egyszerűen hihetetlen, a finom játék a fénnyel, sziluettekkel, a baldachin állandó, légies hullámzása és Schubert zenéje az egyik legkülönlegesebb horrorrá teszi a filmet. A színészi játék kifogástalan, a sminkmestereknek pedig különdíj járna, hisz CGI nélkül tudták Bowie öregedését élethűen a vászonra varázsolni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, művészi, romantikus horror történet, a valaha létező legstílusosabb vámpírokkal.

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab