Rengeteg horrortoplista élén áll az ***1973-as Az ördögűző (The Exorcist)***, William Friedkin halhatatlan klasszikusa. A 42 éves filmre nem hatott az idő múlása, mai szemmel is, többedszeri látás után is a legrémisztőbb, leghátborzongatóbb horror, ami valaha készült.

A film William Peter Blatty 1971-es, azonos című regényének az adaptációja, melyet Roland Doe, mára már városi legendaként számon tartott története inspirált.

A Roland Doe álnevet a katolikus egyház adta annak az ismeretlen fiúnak, akin exorcizmust végeztek el az 1940-es évek végén. Roland egy német katolikus családba született, és 1940 körül Marylandben éltek. A fiú szoros kapcsolatot ápolt spiritiszta nagynénjével, Harriettel, aki megismertette vele a Ouija táblát. 13 éves volt Roland, mikor nagynénje meghalt, ez után pedig többször is megpróbált kapcsolatba lépni az asszonnyal, a tábla segítségével. Thomas B. Allen könyvet írt az eseményekről, Raymond püspök naplójának köszönhetően. A feljegyzések szerint a gondok Harriet halálát követően jelentkeztek; Roland furcsa zajokat, hangokat kezdett hallani, lépteket, testén karcolások jelentek meg, a ház berendezései pedig maguktól mozogtak, levitáltak. Összesen 39 pap vizsgálódott az ügyben, de egyikük sem járt sikerrel. A család egy evangélikus lelkészhez, Miles Schulze-hoz fordul segítségért. A Washington Post ekkoriban cikkeket közölt arról, hogy a fiú betegségére a pszichiáterek és orvosszakértők sem tudnak választ találni. Schulze egy, a családnál töltött estét követően ördögűzést rendelt el. A fiút a Szent Jakab-templomba vitték, ahol egy Bowdern nevű pap elvégezte az első rituálét, miközben Roland számtalan sebet ejtett a papon. Le kellett állítani az ördögűzést, és a fiút haza kellett engedni. Otthon furcsa sebek jelentek meg a testén, ismeretlen nyelveken kezdett beszélni és szavak jelentek meg a bőrére karcolva. A rokonokhoz több pap is érkezett, mire végül Walter H. Hallorannak sikerült befejeznie a szertartást. Az ördögűzés közben Roland eltörte a pap orrát és azt üvöltözte: „Sátán vagyok!”. Az ördögűzés sikeresnek bizonyult, a család visszaköltözhetett otthonába, és hátralévő életükben nem voltak tanúi paranormális tevékenységeknek.

Ez az eset adta Blatty alapötletét könyvéhez, melyből elkészült a film is, melyben már az áldozat egy kislány, Regan MacNail.

Chris MacNeil (Ellen Burstyn) színésznőként dolgozik, aktuális forgatása miatt költöznie kell, és a lánya is vele tart. Regan (Linda Blair) átlagos kislány, hobbival és érdeklődéssel a világ felé. A film nagyon jól bemutatja az anya-lánya kapcsolatot, mely azonnal szerethetővé teszi a karaktereket és még megrázóbbá a történteket. Regan szert tesz egy képzeletbeli barátra, Captain Howdy alakjában, az ügynek pedig természetesen senki nem tulajdonít jelentőséget. A furcsaságok a láthatatlan barát megjelenését követően kezdenek feltűnni. A kislányt valami furcsa betegség gyötri, személyisége kezd megváltozni, de az orvosok és pszichiáterek nem találnak magyarázatot. Chris, miután már mindent megtett lánya érdekében, egy paphoz fordul, a hitében kételkedő Karras atyához, aki a veterán Merrin atyával ördögűzésnek veti alá a lányt.

Az ördögűző nem szimplán egy rémisztgetős horror, hanem egyben dráma is. A film első felében megismerjük a szereplőket, történetüket, karakterfejlődést láthatunk, ami igazán különlegessé teszi. A 60-as és 70-es években virágzott a paranormális dolgok iránti érdeklődés, a témával foglalkozó művek megjelenése, de Az ördögűző mérföldkő volt. Most teljes valójában láthattuk a gonoszt. Bármiféle CGI-technika nélkül sikerült a készítőknek olyan horrort letenniük az asztalra, mely nemcsak, hogy megállja mai szemmel is a helyét, de képes ugyanolyan hátborzongató és vérfagyasztó hatást kelteni, mint a maga idejében. Természetesen a rendezői változatot érdemes megnézni, melyet 2000-ben jelentettek meg. Ez az a film, amiben minden tökéletes, kezdve a színészektől, a zenén, a fényképezésen át a hangulatig és történetig. Az ördögűzőt nem sznobizmusból vagy elfogultságból dicsőítik mind a mai napig.

Nemcsak a film maga misztikus, hanem elkészülténél is voltak furcsaságok, és talán kijelenthető, hogy ezt a horrort lehetett a legnehezebb leforgatni.

A Dyer atyát alakító William O'Malley hivatásszerűen is pap, aki ma is a Fordham Egyetemen tanít.  Állítása szerint a filmben látottak 80%-ban úgy történtek, ahogy a valóságban, kivéve, hogy eredetileg egy marylandi fiú volt az áldozat. Az első napon Linda Blair mocskos szájú dialógusát hallva Max von Sydow annyira ledöbbent, hogy elfelejtette a saját szövegét.  A fiatal színésznőt vallási fanatikusok halálosan megfenyegették, mert úgy gondolták, a film dicsőíti a sátánt, ezért a Warner Bros. testőrökkel védette hat hónapon keresztül a film bemutatása után. Mercedes McCambridge színésznő kölcsönözte a démon hangját, a játék előtt pedig nyers tojást és whiskey-t ivott, és láncdohányos volt. Miközben felvették a hangját, őt magát is székhez kötözték, hogy még reálisabb legyen a démoni hang és érződjön a küzdelem. A híres „spider walk”-jelenetet eredetileg azért törölték, mert a Linda Blairt tartó hám és vezetékek kissé látszódtak, emiatt természetellenesnek tűnt a jelenet. Friedkin végül a 2000-es verzióhoz csatolta a jelenetet, a vezetékeket digitálisan eltüntetve.

A hálószobai hideg miatti lehelletek nem trükkök voltak, valóban lehűtötték fagypont alá a szobát, ami talán Linda Blairnek lehetett a legnehezebb. Mikor még a koncepció nem volt biztos, az eredeti plakáton furcsamód ott van az eredeti Annabelle-baba, Ed és Lorraine Warren egyik legijesztőbb esete. A legelső előzetest több helyen is betiltották, semmi másból nem állt, mint a démon villódzó arcából (valóban a legijesztőbb előzetesnek tartom, a cikk alján megnézhetitek). Max von Sydow-t, aki akkor még csak 44 éves volt, sminkkel öregítették Merrin atya szerepéhez. A színészeknek óriási megpróbáltatás volt a forgatás, sok reakció valódi. Linda Blair epilepsziás rohamát a gerincére erősített gépekkel érték el, sikolyai pedig valódiak, ahogy Ellen Burstyn reakciói is. A rendező pofon vágta William O’Malley-t a forgatás előtt, hogy remegjen a keze az idegtől, Jason Miller füle mellett pedig eldörrentett egy pisztolyt.

A nyitójelenetben látszódik a régi Ninive helye. Az iraki forgatásra a rendező kénytelen volt egy másik stábot vinni, ami kizárólag brit állampolgárokból állt, mivel annak idején az USA-nak nem volt diplomáciai kapcsolata az arab országgal. Az egyik eredeti plakáton Regan kezében véres feszület volt, amivel maszturbált, feliratként pedig az „Isten segít ezen a lányon” volt. Friedkin elutasította a plakátot. Eredetileg a híres lépcső nem Regan szobájának ablaka alatt volt, a távot kiküszöbölendő díszletet használtak. Gonzalo Gavira a nyak körüli fejforgás hangját a régi pénztárcája ropogtatásával és csavarásával érte el. Majdnem Stanley Kubrick rendezte a filmet, mely az első horror volt, amit Oscarra jelöltek. Az ördögűző több folytatást is megélt, kezdve a vállalhatatlan második részen át a középszerű harmadik, negyedik és ötödik részig, de soha semmi nem fog a témában felérni az eredeti, első részhez.

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab