Egy újabb dél-koreai alkotással jelentkezem, mert ezek a félszigetlakók rohadtul nem tudnak leállni a jobbnál jobb filmek készítésével. De tényleg. Már-már felháborító, de igaz. A The Wailing becsap, hengerel, és bizonyít.
Egy nyugodt kisváros életét egy nap rejtélyes gyilkosságok borzolják fel. Jong-gúra, a látszólag teljesen béna rendőrre hárul a feladat, hogy utánajárjon a furcsaságoknak. Szelíd átlagjánosok őrülnek meg hirtelenjében, és mészárolják le hozzátartozóikat, vagy azt, aki épp a környéken téblábol. A rendőr és társai hamar megállapítják: itt bizony egy fertőzéssel van dolgunk, a tettesek mindannyian egy, a környéken termő gombából falatoztak, és a benne lévő hallucinogén őrjítette meg szerencsétleneket. Na persze.
A The Wailling kb. az első egy óráig egy remek kis krimithriller érzetét kelti, aztán valahogy feszengeni kezdesz, érzed, hogy itt valami mocskosul el van tolva - és erre a főszereplővel együtt eszmélsz rá. A film egy masszív fordulatot vesz, átvált misztikusba: nem lehet mindent a gombával megmagyarázni, a gyanú pedig a falu idegen elemére, egy japán sámánra terelődik, akinek házikójában egy okkultista szeánszok lebonyolítására alkalmas helyiség is található. Meg a gyilkosok képei a falon, szép sorjában. Vajon miben mesterkedhet az öreg?
Kézzel fogható bizonyítékok nincsenek ellene, de tuti, hogy természetfeletti cuccokkal bandázik. És akkor eljön az a pont, ahol Jong-gu kislányára is "rájön valami": kiütések sejlenek fel a testén, hörög, morog, káromkodik, és a csontjait ropogtatja - tiszta Ördögüző-parafrázis az egész. A rendőr pedig, aki eddig egy elfuserált, anyámasszony katonája, béna alaknak tűnt, most átvált keménykedősbe, a hősködő apába, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne hulljon szét a családja. Ám lehet, hogy már túl késő...
És igen, megkapod a remek fordulatokat, és a mélységesen lesújtó, brutális erejű finálét is. De addig csak a rettegés van, a félelem, a teljes kiszámíthatatlanság, hiszen nem tudod, hogy a féltávnál történt éles váltás után még mi mással fognak előállni. Itt aztán bármi megtörténhet, és meg is fog. Mágia, szutyok, vér, zombik - jóféle turmix, remek megvalósítással (tudjátok, a szokásos dél-koreai minőség).
A The Wailing az év egyik legjobb horrorja, játszi könnyedséggel nyom le néhány túlhájpolt címet. Egy olyan irtózatos rémálom, amelyből nem tudni, hogy hol és mikor tudsz kikerülni.
8/10