Nagyon vártam a Books of Blood Hulu által mozgóképre álmodott adaptációját. Még annak ellenére is, hogy alapvetően nem tartom rossznak a 2009-es verziót. Ugyanakkor az tény, hogy van a sztoriban annyi kraft, hogy bőven le lehet róla még húzni pár bőrt. (XD) 2020-ban amúgysem vagyunk elkényeztetve, nem sok jóban van részünk, így reméltem, hogy most kapunk egy hátborzongatóan véres filmet. Annyira nem is kellett csalódnom.

A filmet 3 részre osztották fel: Jenna, Miles és Bennett a címszereplők. Ez a három történet fog aztán szépen egybesimulni. Kezdjük Jennaval, aki egy nagy tragédiát próbál meg feldolgozni. Mondjuk van baja bőven: érzékeny a hangokra, depressziós, kissé tudathasadásos is, valami történt a pasijával és nem jön ki jól az anyjával. Az életet se nagyon bírja és menekülni próbál. Hogy mi elől azt nem tudjuk, de végül Ellie és Sam házában köt ki. Már csak az a kérdés, hogy a rémálma folytatódik, vagy végre megnyugvásra talál.

Miles egy rákos kisfiú, akinek az édesanyja a híres professzor, Dr. Mary Florescu. A nő igyekszik együttélni a fájdalommal és gyásszal, a munkájába temetkezik. Ekkor toppan be hozzá Simon, aki azt állítja, hogy rajta keresztül üzennek a halottak. Mary arra tette fel eddigi életét, hogy leleplezze a férfihoz hasonló szélhámosokat, ám ezúttal emberére akadt.

Bennett történetét ismerjük meg utoljára, habár vele találkozunk először a filmben. Ő pénzt akar, hogy gondtalan életet biztosítson magának. Még a gyilkosságtól se riad vissza. Egyik áldozata hívja fel a figyelmét a "Vérkönyvre", ami milliókat ér. Bennett tehát társával elindul megkeresni a kincset érő könyvet, de utazásuk nem várt fordulatot vesz.

Nos, ebből a három történetből áll a Books of Blood és kifejezetten erős részeket kapunk, habár egyáltalán nem ugyanolyan fontosak a történetek. Bennett igazából azokat testesíti meg, akik azt hiszik bármit megtehetnek és megkapnak következmények nélkül. Aztán persze megtanulja, hogy ez azért nem így van. Olyan könyvet, ami meg ilyen vészjósló címet visel és ilyen titokzatosság övezi, inkább egy alapos nyomozás és mérlegelés után induljon el megkeresni. Tehát az ő története inkább csak a keret volt, ami egybefűzi a részeket. Az igazán érdekes az Jenna és Miles sztorija volt. Kezdjük az utóbbival.

Kíváncsi voltam, hogy Mary és Simon története, hogyan jelenik majd meg ebben a verzióban. Azt kell mondjam, sokkal jobban tetszett ez a megközelítés, mint a 2009-es verzió. Először is nagyon erős volt Mary érzelmi háttere és ettől a történet is teljesen más megvilágításba került. Ezáltal a nő motivációi sokkal érthetőbbek és logikusabbak lettek. Sőt átérezhetőbbé vált az egész. Ám míg őt felemelték, addig Simont most nagyon háttérbe szorították. Róla szinte semmit nem tudunk meg, ez ad egy kis hiányérzetet.

Nézzük Jenna történetét, aki szintén egy nagyon izgalmas és érdekes szereplő. Valami nagyon zavaró benne, látjuk, hogy komoly gondjai vannak. Ez a rész nagyon zaklatott, sosem tudjuk, hogy a dolgok a csaj fejében vannak, vagy valóban megtörténtek. Ellie és Sam baromi nyájas, de egy gyakorlott horrornéző tudja, hogy ha valakik ilyen önzetlenek és kedvesek, akkor ott hamarosan előbukkan majd valami egészen beteges dolog. E tekintetben megint nem csalódunk. Mint ahogyan Jenna is felkelti az ember érdeklődését, de izgulni azért nem nagyon lehet érte, mert nem szimpatikus a karaktere. Ám mégsem ez a legnagyobb baj. Sokkal inkább az volt az érzésem, hogy Jenna egy történet a történetben és nem illik az összképbe. Ha egy saját filmet kap, akkor baromi jó lenne az egész és lett volna idejük a készítőknek kibontani a szereplők hátterét, motivációit, személyiségjegyeit. Így azonban adnak és elvesznek.

Összességében nem csalódtam a Books of Blood-ban. A színészeket jól választották meg, a szálakat szépen egybefonták, a zene nagyon jó volt, a képi világ egyszerű, de ez nem baj (bár az effektek kicsit bénácskák voltak, de nem zavaróan). Ha nem Clive Barkerről lenne szó akkor sokkal erősebbre értékelném, így viszont maradt bennem hiányérzet és ez leginkább amiatt van, hogy nem így kellett volna megvalósítani az adaptálást. Sorozat formájában sokkal több lehetőségük lett volna a készítőknek arra, hogy belemásszanak Clive Barker fájdalommal, vérrel, kegyetlenséggel és szépséggel teli világába. Voltak is részek, amikor elkapták a fonalat, de egyszerűen a játékidő és a forma nem tette lehetővé a mélyebb, tartalmasabb megvalósítást. Ráadásul sokkal kegyetlenebbek, brutálisabbak lehettek volna, hiszen ha valahol, hát ebben a történetben lehetett volna durvulni. E tekintetben is voltak nagyon jó elképzeléseik, de sajnos itt sem végeztek rendes munkát. A könyvet azonban pont akkor csukták be, amikor már kezdtünk volna belemerülni ebbe a félelmetesen gyönyörű és fájdalmas világba. Csak a felszínt súrolták, nem mertek mélyre ásni. Ezek miatt egyszerűen képtelenség szerelmbe esni ezzel az alkottással, de egy bűnös éjszakára azért el tudnak csábítani.

IMDb | mafab