Carl Morck és kis csapata egy régi gyilkossági ügyben nyomoz, de váratlanul kiderül, hogy esetük összefüggésben lehet egy nemrégiben elkövetett emberöléssel. Nehezíti a dolgukat, hogy Rose a múltja rémképeivel viaskodva teljesen összeroppan. Carl, Assad és Gordon minden követ megmozgat, hogy segítsen neki talpra állni. Közben egy ámokfutó szedi áldozatait Koppenhága útjain, és egyre több fiatal nő esik áldozatul cserbenhagyásos gázolásnak, egy diszkó kirablása pedig lövöldözésbe torkollik. Az sem kizárt, hogy minden mindennel összefügg. Na de hogyan? Sikerül a Q-ügyosztálynak minden szálat felgöngyölítenie? És tudnak segíteni Rosénak, mielőtt végképp elborul az elméje?

Eddig is nagyon erős Q ügyosztályos történeteket rakott le elénk Jussi Adler-Olsen, de nekem a Szelfik tetszett eddig a legjobban. Mindegyik könyvében komoly társadalmi problémákkal foglalkozik a szerző és nincsen ez másképpen ebben az esetben sem. Ugyanakkor ezt most sokkal közelebb éreztem magamhoz, lehet amiatt, hogy valamikor én is dolgoztam munkaügyi központan. Mindenesetre nagyon érdekes volt, ahogyan a szelfi-generációt, a munkakeresést (inkább munkakerülést?) és a fáradt ügyintézőket ábrázolta. Mint ahogyan a két társadalmi csoport között meghúzódó feszültség és törés is nagyon reális volt.

Az is nagyon izgalmas volt, ahogyan felépítette a karakterei háttértörténetét, amik által még a legelborultabb tetteik és értelmet kaptak. Persze ez nem jelenti azt, hogy sajnáljuk őket, mert nem, viszont nagyon jó, hogy figyelt arra ismételten a szerző, hogy az indítékokat megalapozza. A történet ismét nagyon szövevényes, sok cselekményszálon és időben zajlik. Azonban most éreztem azt, hogy minden a helyén volt és nagyon szépen egybefonódik a múlt és a jelen, valamint a különböző szálak. Továbbra is nagyon jó, hogy a fagyos, depresszív északi légkört sajátos humorral ellensúlyozza a szerző. Ami megint nagyon jól működik.

Amiért azonban sokkal közelebb áll hozzám ez a könyv, az Rose. Én nagyon szeretem a karakterét és már az eddigiekben is fel-fellibbentette az író a fátylat a nő fájdalmas múltja felett, de most kapunk csak igazán betekintést ebbe. Ráadásul hatalmas dráma közepébe csöppentünk, szerintem borzasztóan lehetett izgulni és félteni a szereplőket. Ettől még személyesebbé vált a regény cselekménye. Hiába voltak a gázolások és a gyilkos nagyon érdekes, sokkal jobban izgatott, hogy mi lesz az egyik kedvenc karakteremmel. Végig összeszorult gyomorral olvastam, nem is olvastam, hanem faltam! a könyvet. Morck, Assad és Rose a legjobb csapat és egyszerűen nem lehet elengedni őket, így ha valamelyikükkel történik valami, attól tényleg frászt tud kapni az olvasó. Adler-Olsen pedig különösen ért ahhoz, hogy teljes bizonytalanságban tartsa az olvasóit.

Összességében tehát ismét nem csalódtam, sőt! A cselekmény nagyon jól épült fel, formabontó volt, teljesen behúzott a regénybe. A sztorik érdekesek, fájdalmasak és megalapozottak voltak. A karakterek háttértörténetei nagyon jól sikerültek, a szálakat szépen összefésülte a szerző. Nem az a lényeg, hogy vajon ki a gyilkos, sőt a múlt is háttérbe szorul. Ám ettől lesz az egész teljesen új és izgalmas. Remélem a következő részben Assad múltja kerül terítékre. Már állok is neki az olvasásnak. :)