14 éves voltam, amikor megfertőzött a Stephen King láz. Az egyik tanárom javaslatára, ekkor került ugyanis kezembe a Ragyogás. Szinte együltő helyemben kiolvastam és onnatól nem volt megállás. A következő regény a Carrie volt, majd jött a Borzalmak városa. Emlékszem mennyire féltem utána este kinézni a szobám ablakán. Minden zajra azt hittem, hogy kopogtatnak az ablakomon a lebegő vámpírok, hogy engedjem be őket. Aztán felnőtt fejjel megint elolvastam a regényt, de mit sem veszített az erejéből. Ugyanolyan félelmetes volt, mint 14 éves koromban. Készült azóta több változat is belőle, talán az 1979-es verzió állt a legközelebb ahhoz a rettenethez, amit a regény olvasása közben átéltem, de voltak hiányosságai annak a feldolgozásnak is. Mindenesetre nem bántam, hogy megint ehhez a sztorihoz nyúlnak. Szzerintem bőven volt benne potenciál, de ahogyan mostanában oly sokszor, ismét csalódnom kellett.
Ben Mears író (Lewis Pullman) visszatér gyerekkora egykori meghatározó kisvárosába, Jerusalem's Lotba, hogy szembenézzen a múltjával. Hamarosan furcsa és szörnyű dolgok történnek, a szálak pedig a régi Martens házhoz, valamint Kurt Barlow, régiségkereskedő és partnere, Richard Straker (Pilou Asbæk) személyéhez vezetnek. A tét pedig: egy egész város.
Mit is mondhatnék? A feldolgozás nyomokban tartalmazott Stephen Kinget. Nyomokban. Mark Petrie karaktere igen sokban változott... de ami a legviccesebb volt benne, hogy keményebb volt, mint a Carpenter Vámpírokjának összes tökös szereplője. Semmin nem ütközik meg, semmi nem ijeszti meg, hanem simán gyilkolássza az embereket és vámpírokat egyaránt, sőt... Ben Mears múltjáról, indítékairól, traumájáról alig esik szó. Teljesen súlytalan és értelmetlen a jelenléte a történetben. A szereplők vázlatosak, elnagyoltak. Több karakter összevontak, a legtöbb pedig olyan semmilyen, hogy nagyon nem is érint meg a haláluk. Straker az teljesen el lett cseszerintve, amiért külön járna egy tarkóra csapás a palacsintasütővel. Kiválasztanak egy olyan karakteres, jó színészt, mint Pilou Asbæk és aztán nem kezdenek vele semmit. Ez bűn! Ahogyan Lewis Pullman-t és a benne rejlő potenciált is teljesen elpocsékolták. A színész pedig valahol a film közepe táján teljesen fel is adta a próbálkozást, hogy valami igazán jót kihozzon ebből az egészből. Susan még rosszabb volt, Makenzie Leigh harmatgyenge a szerepben, bár az is igaz, hogy ez megint nem a színésznő hibája, hanem a felskiccelt karakterrajzáé. Annyira felületesek a karakterek, hogy az valami elképesztő, pedig mindenki tudja, hogy az összes King írás legerősebb eleme a szereplőinek a kimunkálása. Tehát ad alapanyagot bőven, amire felépíthetik a filmesek ezeket a karaktereket, de itt kb. annyit csináltak, hogy mindenki mellé 3 szót felírtak a forgatókönyvben és csapó. Pedig a színészek tényleg próbálkoztak, közülük is Bill Camp volt az, aki tényleg nagyon jó volt.
A hangulatépítés az elején egyébként még megy. Csak, hogy jót is említsek az nagyon tetszett, hogy a klasszikus vámpírfilmes vonalhoz nyúltak vissza. Mind a cselekmény felépítését, mind a látvány, mind pedig a zene terén hozták azt az élményt, amit az oldschool vámpírfilmek. Csak éppen ebben nem volt tartalom. Egy-két jelenetben ugyan megcsillantják a lehetőséget, pl. a báros rész Matt és Mike párbeszédével, a megvilágítással már-már para, vagy a kissrácok az erdőben jelenet is hatásos volt, de kb ennyi. A vágás se tett jót a filmnek. Szaggatott lett a végeredmény, ugráltak össze-vissza, semmire nem adtak elég időt. Barlow se volt félelmetes. Meg a film se. Nem azért, mert már láttunk ilyet. Gondoljunk csak a tavalyi év egyik legjobbjára, a The Last Voyage of Demeter című csodára. Ott is klasszikushoz nyúltak, de milyen jól csinálták! Tehát nem azon múlott a dolog, hogy a nézők (vagy én) már immunisak a klasszikus horrorokra. Sokkal inkább ahhoz volt köze, hogy Gary Dauberman író-rendező lusta volt. Mondjuk neki 'köszönhetjük' az Annabelle harmadik részét, ami azért nem túl jó ajánlólevél. Eddig elmondhattuk, hogy talán forgatókönyvírónak jó (nekem e kijelentéssel is vannak fenntartásaim...Apáca 1-2 rátok nézek), de a rendezés nem az ő asztala. A film végéről meg már szót se ejtek...
Egy szó, mint száz: egynek kólával elmehet a film. Altatónak is egész jól lehetne használni. A látvány - fényképezés, világítás, színhasználat, zene nagyon rendben van, de aki kellemes borzongásra, némi rettegésre, vérre, okos, jól felépített, érdekes karakterekre és arra az igazi, King-érzésre vágyna, annak nem ez lesz a megfelelő választás.
- Pro
- A látvány és a színek
- Az oldschool vámpírfilm vonal
- Bill Camp
- Kontra
- Vérszegény
- Unalmas
- Összecsapott
- Semmi nincs benne, ami miatt egy King sztori olyan jó tud lenni
Pro | Kontra | 47% |
A látvány és a színek | Vérszegény | |
Az oldschool vámpírfilm vonal | Unalmas | |
Bill Camp | Összecsapott |