Fiatalok gyorsulási versenyt rendeznek a városban. Letérnek egy földes mellékútra, majd egy egysávos hídon egymás mellett haladva az egyik autó átszakítja a korlátot és a folyóba zuhan. A mentőalakulat nem sok reményt fűz hozzá, hogy sikerül gyorsan megtalálni a kocsit. Legnagyobb meglepetésükre azonban az autó egyik utasa (Mary) egyszer csak kimászik a vízből. Fogalma sincs, hogy a többiekkel mi lett.
Nem törődve a balesettel, rögvest elutazik. Útközben azonban hallucinációi támadnak, egy visszataszító külsejű férfit lát az autó ablakában. Aztán megjelenik a szálláshelyén is, bár a házvezetőnő esküdözik, hogy ő nem látott senkit. Később aztán további furcsaságok is történnek Maryvel...
Én is elég furcsán éreztem magam. A film fő történetszála egyértelműen Mary, illetve az ő különös viselkedése a balesetet követően. Nem is fő, gyakorlatilag egyetlen. Hiába a többi mellékszereplő, semmi funkciójuk nincs, nem viszik előrébb a történetet, gyakorlatilag arra korlátozódnak, hogy a lány látomásai közti időt kitöltsék. Hiába nyújt remek alakítást például a szomszéd macsót játszó színész, a karakternek csak a karakterségét élvezhetjük. Ez a többiekre is igaz (orvos, lelkész stb.), bár a színészi játék eléggé vegyes. Bár annak tükrében érthető, hogy környékbeli tehetségekből válogatott a rendező. 33000 dollárból valószínűleg nem is telt volna többre.
Mindezek ellenére, amikor egyedül maradunk Maryvel, a különös viselkedésével és a látomásaival, akkor már egészen creepy hangulatúvá válik a film. Az egykori karneválok elhagyatott helyszínén tett hosszú barangolások, az orgonazene és a furcsa férfi (meg a társai) már megadják azt az élményt, amit egy borzongásra vágyó horrorrajongó kíván. Ekkor fogjuk igazán sajnálni, hogy nem jutott elég pénz arra, hogy valamivel nagyobb legyen ezen jelenetek aránya. Főleg, hogy a fényképezést illetően nem lehet panaszunk, vizuális szempontból az alacsony büdzsé ellenére is ki tudott bontakozni a film.
A végén aztán nagy hirtelen jön a csavar, megadva az események magyarázatát. 1962-ről lévén szó, valószínűleg az elsők közt élt ezzel a megoldással. Ma már aligha lepődünk meg rajta.
Összefoglalva: hiányérzetem van. Úgy gondolom, több volt ebben a filmben.
6/10
Ui.: készült belőle 1998-ban egy remake is, amelyben Wes Craven executive producerként működött közre. Az eredetihez szinte semmi köze nincs, és a vélemények is eléggé negatívak róla.