Az állatbarátok kedvenceikben felfedezik az igazi személyiséget, a macskatartóknál (mint jómagam is) pedig fel sem merül, hogy állatot tartanának, teljes értékű, személyiségű társként bánnak velük. Stephen King műveiben is előszeretettel ruház fel fabulai tulajdonságokkal állatokat, elég, ha csak Cujora, vagy a Kedvencek temetőjére gondolunk. A Macskaszem egy 1995-ös fekete komédia, antológiás film, melynek forgatókönyvét saját történetei alapján maga Stephen King írta. A filmben három különböző horror mesét ismerhetünk meg, melyeket egy leleményes éles eszű macska köt össze. Még mielőtt megkezdődne a történet, két nagyon kellemes cameohoz van szerencsénk, Cujo kergeti főszereplő négylábú bundásunkat, és még Christine is majdnem elüti. Bizony, King univerzuma mindig is létezett, a régi filmekben is.

Az állatbarátok kedvenceikben felfedezik az igazi személyiséget, a macskatartóknál (mint jómagam is) pedig fel sem merül, hogy állatot tartanának, teljes értékű, személyiségű társ. Stephen King műveiben is előszeretettel ruház fel, fabulai tulajdonságokkal állatokat, elég, ha csak Cujora, vagy a Kedvencek temetőjére gondolunk. A Macskaszem egy 1995-ös fekete komédia, antológiás film, melynek forgatókönyvét saját történetei alapján maga Stephen King írta. A filmben három különböző horror mesét ismerhetünk meg, melyeket egy leleményes éles eszű macska köt össze. Még mielőtt megkezdődne a történet, két nagyon kellemes cameohoz van szerencsénk, Cujo kergeti főszereplő négylábú bundásunkat, és még Christine is majdnem elüti. Bizony, King univerzuma mindig is létezett, a régi filmekben is.

Az első történetben a dohányosok kapnak egy pofont, hisz a leszokás nem mindenkinek megy könnyen és úgy tartják, leszokni semmiről sem lehet, csak abbahagyni. A régi filmekben szinte promóciós eszköz volt a cigaretta, nm volt olyan snitt, amit nem itatott volna át a füst, a film ebben a szegmensében pedig egy igen groteszk és sajátos leszoktatási módszert ismerhetünk meg. Dick Morrison (James Woods) láncdohányos, de családja és egészsége miatt kipróbálná a legújabb leszoktató őrületet, bár egy pillanatra meginog, mégsem fordulhat vissza. Ez a módszer olyan visszatartó erőt ajánl, ami abszolút a dohányos lelkiismeretére és bátorságára bízza a döntést. Az első visszaesésnél a családjának egy tagjába vezetnek áramot, a másodiknál a családtagot megerőszakolják, harmadik esetről pedig jobb nem is beszélni.

A szegmens jól operál a pszichikai hadviseléssel, mert eleinte nem tudjuk, hogy a cég igazgatója mennyire veszi komolyan saját szabályaikat, vajon csak azért vannak, hogy, mint gondolat is elég legyen visszatartó erőnek? A három közül talán ez a rész a legijesztőbb, ahogy Morrisonon egyre inkább elhatalmasodik a paranoia, mi pedig belemerülhetünk az unortodox módszerekbe. Az biztos, hogy exdohányosként nem akartam ezek után rágyújtani.

A második történet egy szerencsétlen edzőről szól, aki rossz nőbe szeretett bele, mert a nő férje az egyik legveszélyesebb maffiafőnök, aki, ha tudomást szerez a viszonyról, mindkettőjüknek örök leckét ad. Természetesen a férj rájön és minden pénzét, hatalmát felhasználja, hogy megbosszulja az árulást. Elfogatja a szeretőt és ajánlatot tesz neki, ha körbemegy a toronyház keskeny peremén több méter magasban zuhanás nélkül, az övé lehet szerelme is és gazdaggá teszi. Persze a mutatvány korántsem olyan egyszerű…

Ez az epizód igazi suspense, a toronyház falán egyensúlyozó férfiért még úgy is tudunk izgulni, hogy a karakter abszolút nincs kibontva, mert itt a helyzet, a helyszín adja az igazi horrort. A befejezés pedig abszolút Roal Dahl Meghökkentő meséit idézi.

A harmadik rész személyes kedvencem, igazi horror-mese. Egy kislány (Drew Barrymore) minden éjszaka rémálmokat lát egy szörnyről, aki a falakban él, és a mellkasán ülve szívja el a lélegzetét. Természetesen szülei nem hisznek ezekben a gyermekded félelmekben, és nincs ínyükre, hogy egy kóbor macska – történetünk mozgatórugója – újonnan beköltözött hozzájuk. Vajon a macska direkt őket választotta? Vajon a rémálmok tényleg nem többek képzelgéseknél?

Ebben a részben a macska már nem csak passzív szenvedője a cselekménynek, hanem aktív résztvevője is. Ebben a szegmensben látszik a legjobban, hogy mennyi figyelmet fordítottak a kreatív kivitelezésre, CGI híján. Még mai szemmel is, néhány snittet kivéve abszolút élvezhető a látvány. Egyik részben sincsenek kiemelkedő alakítások, nincs elég idő, hogy a karaktereket megismerjük, de ezúttal nem is a jellemfejlődésen van a lényeg, hanem a rögtön megragadott atmoszférán és a rendkívül groteszk történeteken. Miközben borzongunk, azért nem csoda, ha el is mosolyodunk a látottakon.Az állatbarátok kedvenceikben felfedezik az igazi személyiséget, a macskatartóknál (mint jómagam is) pedig fel sem merül, hogy állatot tartanának, teljes értékű, személyiségű társ. Stephen King műveiben is előszeretettel ruház fel, fabulai tulajdonságokkal állatokat, elég, ha csak Cujora, vagy a Kedvencek temetőjére gondolunk. A Macskaszem egy 1995-ös fekete komédia, antológiás film, melynek forgatókönyvét saját történetei alapján maga Stephen King írta. A filmben három különböző horror mesét ismerhetünk meg, melyeket egy leleményes éles eszű macska köt össze. Még mielőtt megkezdődne a történet, két nagyon kellemes cameohoz van szerencsénk, Cujo kergeti főszereplő négylábú bundásunkat, és még Christine is majdnem elüti. Bizony, King univerzuma mindig is létezett, a régi filmekben is.

Az első történetben a dohányosok kapnak egy pofont, hisz a leszokás nem mindenkinek megy könnyen és úgy tartják, leszokni semmiről sem lehet, csak abbahagyni. A régi filmekben szinte promóciós eszköz volt a cigaretta, nem volt olyan snitt, amit nem itatott volna át a füst, a film ebben a szegmensében pedig egy igen groteszk és sajátos leszoktatási módszert ismerhetünk meg. Dick Morrison (James Woods) láncdohányos, de családja és egészsége miatt kipróbálná a legújabb leszoktató őrületet, bár egy pillanatra meginog, mégsem fordulhat vissza. Ez a módszer olyan visszatartó erőt ajánl, ami abszolút a dohányos lelkiismeretére és bátorságára bízza a döntést. Az első visszaesésnél a családjának egy tagjába vezetnek áramot, a másodiknál a családtagot megerőszakolják, harmadik esetről pedig jobb nem is beszélni.

A szegmens jól operál a pszichikai hadviseléssel, mert eleinte nem tudjuk, hogy a cég igazgatója mennyire veszi komolyan saját szabályaikat, vajon csak azért vannak, hogy mint gondolat is elég legyen visszatartó erőnek? A három közül talán ez a rész a legijesztőbb, ahogy Morrisonon egyre inkább elhatalmasodik a paranoia, mi pedig belemerülhetünk az unortodox módszerekbe. Az biztos, hogy exdohányosként nem akartam ezek után rágyújtani.

A második történet egy szerencsétlen edzőről szól, aki rossz nőbe szeretett bele, mert a nő férje az egyik legveszélyesebb maffiafőnök, aki, ha tudomást szerez a viszonyról, mindkettőjüknek örök leckét ad. Természetesen a férj rájön és minden pénzét, hatalmát felhasználja, hogy megbosszulja az árulást. Elfogatja a szeretőt és ajánlatot tesz neki, ha körbemegy a toronyház keskeny peremén több méter magasban zuhanás nélkül, az övé lehet szerelme is és gazdaggá teszi. Persze a mutatvány korántsem olyan egyszerű…

Ez az epizód igazi suspense, a toronyház falán egyensúlyozó férfiért még úgy is tudunk izgulni, hogy a karakter abszolút nincs kibontva, mert itt a helyzet, a helyszín adja az igazi horrort. A befejezés pedig abszolút Roal Dahl Meghökkentő meséit idézi.

A harmadik rész személyes kedvencem, igazi horror-mese. Egy kislány (Drew Barrymore) minden éjszaka rémálmokat lát egy szörnyről, aki a falakban él, és a mellkasán ülve szívja el a lélegzetét. Természetesen szülei nem hisznek ezekben a gyermekded félelmekben és nincs ínyükre, hogy egy kóbor macska – történetünk mozgatórugója – újonnan beköltözött hozzájuk. Vajon a macska direkt őket választotta? Vajon a rémálmok tényleg nem többek képzelgéseknél? Ebben a részben a macska már nem csak passzív szenvedője a cselekménynek, hanem aktív résztvevője is.

Ebben a szegmensben látszik a legjobban, hogy mennyi figyelmet fordítottak a kreatív kivitelezésre CGI híján. Még mai szemmel is, néhány snittet kivéve abszolút élvezhető a látvány. Egyik részben sincsenek kiemelkedő alakítások, nincs elég idő, hogy a karaktereket megismerjük, de ezúttal nem is a jellemfejlődésen van a lényeg, hanem a rögtön megragadott atmoszférán és a rendkívül groteszk történeteken. Miközben borzongunk, azért nem csoda, ha el is mosolyodunk a látottakon.

8/10

IMDb l mafab