A 2015-ben kiadott Circle egy olyan film volt, amelyhez sok reményt fűztem. A rövid kis tartalmát elolvasva - miszerint 50 ember ébred egy teljesen ismeretlen helyen, ahol aztán saját maguknak kell kiválasztani azt az egyet, aki túlélheti - azonnal az örök klasszikus A kocka jutott eszembe. 50 embert persze sejtettem, hogy nem lehet egyszerű mozgatni, ám az izgalmas téma miatt mégis csillogó szemekkel ültem le megtekinteni az alkotást. Lássuk, hogy teljesített!

Gyorsan a dolgok közepébe csapunk. Egy sötét teremben kezdünk, ahol csak a padlón világító vörös fények adnak némi világosságot. A beígért embertömeg lassan feléled egyfajta kómából, de rá kell döbbenniük, hogy foglyok: nem hagyhatják el apró kis kijelölt területüket, különben azonnali halállal lakolnak, amit egy furcsa, a terem közepén elhelyezkedő gépezetből kilövellt sugár okoz. Nagyon hamar kiderül, hogy az egyhelyben toporgás sem jelent biztonságot, hisz rövid időközönként a szerkezet véletlenszerűen megöl valakit. Csakhogy az itt lévők képesek irányítani a masinát. Egy furcsa szavazási módszer alapján a még életben levőknek módjukban áll eldönteni, ki legyen a következő áldozat, egész addig, míg csak egy marad.

A kezdeti sokkot követően a cselekmény nagy részét szövetségek és rivalizációk kialakulásával töltjük, mindenki igyekszik a maga módján befolyásolni a többieket, hogy időt nyerjen. Nagyjából kétpercenként folyamatosan kiesik egy-egy karakter, tehát a tempóval nem lenne gond, sőt... A probléma ott kezdődik, hogy az egyébként érdekes történetet nem tudták kellőképp kreatív módon kibontani. Túlzottan hamar kiderül, hol vannak, és ezt az egyébként igencsak sokkoló hírt nagyon egyszerűen fogadják. Rengeteg kérdésre nem kapunk választ, talán egyre se, ami valóban fontos lenne. Mivel a helyszín kötött, sőt a szereplők meg sem mozdulhatnak, így a párbeszédeknek kell elvinniük a filmet a hátukon, ezzel pedig szerencsére nincs is gond. Sok jó beszélgetést hallhatunk, egy-egy viccesebb elszólással fűszerezve („Már ahhoz is zöldkártya kell, hogy elraboljanak az idegenek!?”).

Az 50 karakter, ahogy sejteni lehetett, soknak bizonyult, a fókusz lekorlátozódik ennek a töredékére, így a haláluk nem okoz különösebb, de méginkább semmilyen érzelmi felindulást, hisz sokuk csak élettelen báb, akiknek egyetlen szerepük, hogy meghalhassanak. Természetesen ezúttal is előkerülnek a már ezerszer látott morális viták, miszerint ki meddig megy el a túlélés érdekében. Sablonkarakterekből sincs hiány, egy dolgot azonban be kell vallanom: nem arra adtam volna a voksomat, aki végül túlélte.

A Circle tehát rendelkezik egy izgalmas alapkoncepcióval, ám ezt nem tudja kiteljesíteni. 50 embert egy helyben tartani merész próbálkozás, a feladathoz képest egész szépen helytáll a film, de mégis túl sokat vállalt be. A párbeszédek élvezetesek, de többre lenne szükség, a válaszok totális hiánya pedig teljesen érthetetlen számomra. A záró képsoroknál nem éreztem azt, hogy volt értelme megnézni a filmet. Ugyanannyit tudtam, mint mikor elkezdtem, és ez sosem jó jel. Jobban át kellett volna gondolni, mit szeretnének ezzel az alkotással, és biztos vagyok benne, hogy akkor egy sokkal érthetőbb és, ami fontosabb, élvezetesebb film készülhetett volna. Így azonban az alábbi pontszámnál nem tudok neki jobbat adni:

Értékelés: 6/10

IMDb | mafab