Én nagyon bírom Elijah Wood-ot és nem azért, mert ő volt Frodó. Amiatt inkább csak utálni tudnám, de a Maniac filmmel belopta magát a szívembe. Mint ahogyan a Sin Cityben vagy a Huligánokban is pazar alakítást nyújtott, úgy sejtettem, hogy a Come to Daddy furcsa atmoszférája is nagyon jól fog neki állni. Nem is tévedtem.

Norval egy igazi hipszter, aki nem igazán ismeri az apját. Ám egy nap levelet kap tőle, így felkerekedik, hogy meglátogassa. Amikor megérkezik az öregéhez elég furcsa látványban van része. Mondjuk nem csoda, hiszen az apja igencsak be van állva. Mindenesetre megkezdődik kettejük története és Norval olyan helyzetbe csöppen, amire a legvadabb álmaiban sem számított.

Érdekesen építkezik a film. Már a kezdetektől lehet tudni, hogy valami itt nem stimmel, de sok lehetőség áll előttünk. Az első harmad egy lélektani pszichothrillerhez hasonlít. Itt Norval személyiségének bemutatása a fő cél. A piperkőc, fura kinézetű srác nagyon vágyik arra, hogy apjától megkapja a szeretetet és nagyon igyekszik kivívni a tiszteletét, miközben megnyílik előtte. Viszonzásul elutasítást és gúnyt kap. Ez a rész roppant nyomasztó és idegtépő, amit egy groteszk jelenet zár le.

Ahogyan Norval kalapja elszáll a széllben úgy veszi át egyre hangsúlyosabban a horror a főszerepet. Jönnek a hangok, a zavar, téveszmék, összeomlás. Egyre inkább eluralkodik a főszereplőn és vele együtt rajtunk is a pánik. Ez a rész egyébként lehetett volna sokkal erőteljesebb és baljóslatúbb is. Ám nem érünk rá ezen töprengeni, mert megint jön a váltás.

A pszichológiát pedig elfelejthetjük (bár a végére visszatérnek az érzelmek), mert itt a féktelen vértenger az úr. De komolyan! Celofánnal vernek agyon egy embert, meg van itt pecsenyevillával való hímtag-szúrkálás is és még egy furcsa szexpartyba is bepillantást nyerhetünk. Ezt pedig nem lehet mosolygás nélkül végignézni. Ám ez nem agyatlan hentelés, Ant Timpson figyel arra, hogy koherens legyen a filmje, jól vegyíti a zsánereket, szépen építi fel a cselekményt és baromi jól használja a színeket is. Elijah Wood pedig fantasztikus Norval szerepében. Karaktere sok lehetőséget rejt magában, Wood ezt felismerte és be is mutatta nekünk. Hatalmas változásokon megy át Norval, így gyakorlatilag egy késői felnövéstörténetet is kapunk.

Mondhatnék még persze több dolgot is, csak akkor lelőném a poénokat, azt pedig nem akarom. Én nagyon jól szórakoztam ezen a groteszk, meghökkentű és sötét humorral bíró alkotáson. Néhol helyen felvillantották az elborultságukat, ebből jobb lett volna több és Stephen McHattie is kaphatott volna nagyobb figyelmet. A fő csavart ugyan kitaláltam, de ezt leszámítva is szolgáltak bőven meglepetéssel. Minden hibája ellenére elmondható, hogy ez tényleg nem egy hétköznapi darab, bőven megéri a figyelmet.

IMDb | mafab