John Constantine mindig nyúzott, mindig laza és mindig ott lóg a cigi a szájában. Los Angeles utcáit rója és barátaival küzd azért, hogy megmaradjon az egyensúly a menny, a pokol és a föld között. Egy démonűzés során azonban furcsa dologra lesz figyelmes, majd egy nyomozó keresi fel, hogy segítsen kideríteni, mi történt az ikertestvérével. Constantine-nak egyre inkább az az érzése, hogy valami nagy dologra készülnek a pokol lakói, melynek középpontjában Angela és Isabel áll. Na meg persze a föld...

Mielőtt megnéztem a filmet, nem ismertem John Constantine történetét. Nem vagyok valami nagy képregényrajongó, így ha nincsen könyves verzió ezekből a sztorikból, akkor általában elkerülik a figyelmemet. Tehát, nem mint a képregények, hanem sokkal inkább mint a démonos filmek rajongója beszél most belőlem. Őszintén megmondom, hogy én szeretem ezt a filmet. Tetszik az egész elgondolás az angyalok-démonok-emberek kapcsolatáról és világáról. Tetszik az is, ahogyan mindezt filmre álmodták. Kifejezetten erős a pokol ábrázolása és nagyon tetszik a mód, ahogyan el lehet jutni oda. Az angyalok szerepe is izgalmas, mint ahogyan az egész misztikus világ felépítése is kifejezetten ütős. Nincs olyan karakter, aki ne lenne érdekes.

A démonvadász, mint az egyensúly őrzője is egy olyan szemlélet, ami kifejezetten üdítően hat a sok, ilyen témájú film között. Az is nagyon jó, hogy nem egy önmagával viaskodó, hitehagyott pap/ember áll a középpontban, hanem egy, a valósággal tisztában lévő pasi. Aki nem hisz, hanem tud. Constantine tipikusan egy noir karakter. Egy misztikus síkon dolgozó, cinikus, cigifüstbe burkolózó detektív. A kelleténél talán egy fokkal szárazabb, mint amit az ilyen figuráktól megszokhattunk, de alapjaiban tényleg nagyon szerethető karakter. Mondjuk lehetne egy kicsit merészebb és humorosabb is. Elhiszem, hogy Angela bugyija lecsúszik tőle, de azért egy kicsit erre jobban is rá lehetett volna játszani. Hiányzott a Bogart-féle flegmaság a dologból.

Mint ahogy mondtam, a karakterek nagyon érdekesek, az összes. A háttértörténetük is izgalmas, a szálakat szépen egyengetik a készítők. A szereplőket lehet szeretni, utálni és tudunk szurkolni nekik. Meghökkentő elemekből sincsen hiány. Az egész film fénypontja pedig egyértelműen Lucifer volt, aki abszolút kedvencemmé vált és mindent vitt, pedig alig szerepelt (sajnos). Peter Stormare-t amúgyis nagyon bírom, de ebben a szerepében kifejezetten lubickolt. Ha az egész film olyan lett volna, mint az a 10 perc, amiben ő szerepelt, akkor a Constantine mára egy megkerülhetetlen alap lenne és biztosan klasszikussá válna.

A gond azzal van, hogy úgy éreztem végig, hogy ez csak egy bevezető. Fellebbentik a fátylat egy baromi izgalmas és félelmetes világról, de aztán nem mennek tovább. Az előjáték megvolt, meghozták a kedvemet, de nem tértünk rá a lényegre, így erős hiányérzetem maradt. Az egyensúly se teremtődött meg. Már ami a műfajokat illeti. Kellemes volt az összkép, de sokkal erősebb is lehetett volna a végeredmény. Frusztrálóbb, zaklatottabb, véresebb, merészebb. Simán elbírta volna a történet.

Összességében egyáltalán nem okoztak csalódást, sőt a film miatt merültem bele Constantine világába, de minél többet tudtam meg, annál inkább éreztem azt, hogy habár ez egy jó film, de lehetett volna sokkal-sokkal jobb is. A színészek kiválóak voltak, még az effektek se bántóak, a cselekmény dinamikája is a helyén van, csak éppen nem merültünk alá a pokolban. Viszont ettől még bármikor újranézhető és mindig élvezetes szórakozást nyújtó adaptáció. Állítólag készül a folytatás, amiben visszatérne Keanu Reeves és Peter Stormare is. Én benne vagyok, csak legyenek végre olyan tökösek, mint Constantine és akkor egészen biztos, hogy a nézők a mennybe jutnak a gyönyörűségtől.

IMDb | mafab