Rovatunkban a való élet horrorjára is ki fogunk térni több ízben, be fogunk számolni sorozatgyilkosokról, brutális gyilkosságokról, perekről és testi-lelki tortúrákról, melyek sajnos többször is kéz a kézben járnak. Sylvia Marie Likens története az egyik legmegdöbbentőbb eset, és az 1966-os Indiana állam kontra Baniszewszki perből két mű is készült. Először az ügyet fogom felvázolni, majd a két filmet, melyeket maga az ügy elspoilerezhet.

Betty és Lester Likens vándorkarneválosok voltak, útjaikra pedig többször is magukkal vitték két lányukat, Sylviát és Jennie-t. 1965 júliusában, Indianapolisban összeismerkedtek idegen gyerekekkel, a Baniszewszki testvérekkel, akik meghívták magukhoz új barátaikat játszani. Gertrude Baniszewszki egyedül nevelte gyerekeit, folyamatos pénzhiánnyal küzdve. A lányok jól érezték magukat a nő gyermekeivel, ezért szüleik Gertrude felügyeletére bízták őket, heti húsz dollár fejében. Gertrude-ot a plusz munka, a gyereknevelés és a háztartás szinte teljesen tönkretette már fizikailag és szellemileg is, de ez a plusz pénz jól jött a háznak. Eleinte minden rendben volt, a gyerekek jól elvoltak egymással, aztán a 16 éves lány élete lassan pokollá kezdett válni.

Gertrude legidősebb lánya, Paula teherbe esett, a titkot pedig csak Sylviának árulta el, aki később kikotyogta ezt, barátnője védelme érdekében. Paula viszont nem tudta megbocsájtani az „árulást”, ezért anyjának, hogy önmagát mentse, azt kezdte el beadagolni, hogy Sylvia mindenféle szajhának elhordja őt a kisvárosban. A heti csekkek is késtek, ezért Gertrude feszültséglevezetésből és lánya becsületének védelmében elkezdi verni Sylviát és Jennie-t, először nevelési céllal. Sylvia tortúrája három hónapig tart, és az eleinte csak verésből álló megpróbáltatások folyamatosan egyre kegyetlenebbé váltak. A büntetéseknek már rég nem volt köze Paula titkához, egyszerűen Gertrude-ban valami eltört és elborult, tanítói jelleggel kínozta a lányt a szomszéd gyerekek előtt, akik később beszálltak a kínzásokba. Boxzsákként használták a lányt, bőrét cigarettával égették. A mindennapos lelki és fizikai tortúra utolsó döfése egy „tetoválás” volt. Miután a pap is beszámolt róla, hogy Paula terhes, Gertrude nem tudta ezt elfogadni, és ezért büntetésből Sylvia hasára égettette a következő szöveget: „Kurva vagyok, és büszke vagyok rá!”. Ez volt Sylvia számára a kegyelemdöfés, 1965. október 20-án meghalt.

A per óriási port kavart, a Times rengeteget cikkezett róla. A kihallgatásokon a gyerekek nem tudtak mit válaszolni arra, hogy miért tették. Paula megszülte a gyerekét, akit anyjáról nevezett el, tettestársként pár év börtönt kapott. A gyerekeket fiatalkorúak börtönébe zárták, mindet elítélték.  Gertrude 20 évet töltött le a büntetéséből, 1985-ben szabadlábra helyezték feltételesen. Halála előtt vállalta minden tettéért a felelősséget, elmondása szerint drogok hatása alatt állt. Sylvia szülei kisebbik lányukat, Jennie-t az ügyész családjánál hagyták, ők pedig tovább vurstliztak a karnevállal.

Az esetből készült egy remek film An American Crime címmel 2007-ben, Catherine Keener és Ellen Page főszereplésével. Ezt a filmet én jobban szeretem – már ha használhatom ezt a szót – a másik műnél, mert teljesen objektíven mutatja be az esetet, csak a tényekre támaszkodva. Hihetetlenül jól játszanak a szereplők, Page emberileg is tiszteletre méltó színésznő, de ez az az alakítása, ami szinte széttépi a néző lelkét. A történet pontról pontra ugyanaz, mint a megtörtént eset, ezért nem részletezem. Nem horror, hanem dráma, mégis elképesztően kegyetlenné teszi, hogy minden egyes pillanata megtörtént. A 60-as évek kertvárosi, nyugodt életében ilyen bűnök is történhettek négy fal között, belegondolni is félelmetes. Mindenkinek ajánlom a filmet, sokkoló, de az élet ihlette. Aki többet szeretne megtudni az esetről, ezt a filmet nézze meg.

A másik mű Jack Ketchum könyve, és az abból készült film adaptáció (The Girl Next Door), mely egy évben készült az Ellen Page-es drámával. A könyvet nem olvastam, de azt mondják, a film hűen adaptálta. Nem szeretem ezt a filmet, tipikusan olyan körítést ad a történethez, ami szerintem már öncélú. Az An American Crime-mal ellentétben itt csak a tortúra lett átemelve, az lett bemutatva. Meg és húga, Susan szülei autóbalesetben haltak meg, ezért ő és mozgáskorlátozott testvére nagynénjükhöz, Ruth-hoz és annak gyerekeihez kerülnek. A történet egy memoárból bontakozik ki, az egyik, már felnőtt fiú emlékezik vissza az 50-es évekre és tettükre.

A neveket és a hátteret is teljes mértékben megváltoztatták, adva ezzel egy sanyarúbb körítést a történetnek. Ez az, ami engem zavart, hisz teljes mértékben feleslegesnek tartom az öncélú, hatásvadász durvítást, mikor maga az ügy alapból gyomorforgató, és sokkoló hatását tetézi, hogy elméletileg nem egy rossz környéken, rossz körülmények között, hátrányos helyzetből érkező lánnyal történt meg. Nagyon tévéfilmes és amatőr az operatőri munka, a színészek közepesek. Egyedül az anya, Ruth, aki kellően jól játssza az elborult agyú, önigazoló, agresszív, megkeseredett nőt. Természetesen végig bicskanyitogató a hangulat, de az elborzasztó történetet nem kellett volna még durvítani.

An American Crime IMDb Szerintem: 10/10

The Girl Next Door IMDb Szerintem: 6/10