„ Múlt, jelen és jövő megkülönböztetése nem más, mint egy rendkívül makacs illúzió.”

Albert Einstein

A múlt és a jövő létének problematikája talán egyidős az emberiséggel. Mivel ezek a fogalmak mindig is érdeklődésünk középpontjában álltak, így minden kornak megvolt a maga elmélete, elképzelése arról, hogyan lehetne az idő általunk ismert kereteit lebontani, amennyiben ez egyáltalán lehetséges; miként lehetne látni azt, ami még nem következett be. A jövőbelátás képessége óriási hatalmat jelentene egy ember számára, amennyiben teljes bizonyossággal meg tudná mondani az elkövetkező órák, napok, évek történéseit. A történelem folyamán találkozhattunk olyan feljegyzésekkel, amelyek szerint egyesek képesek arra, hogy bár részleges pontossággal, de bizonyos foszlányokat képesek érzékelni jövőnkből, vagy éppen a távoli múltból. Szinte mindannyian hallottunk már az ókorban hatalmas népszerűségnek örvendő jósdákról, ahol a sok esetben önjelölt látnokoknak óriási befolyása volt, sokszor még az adott állam vezetőjére is. Az idő elteltével azonban bebizonyosodott, hogy ezek a jóslatok pusztán trükkök voltak, amikkel sok esetben tudatosan éltek vissza az úgynevezett jövendőmondók. A tudomány mai lehetőségeivel tisztában vagyunk azzal, hogy bizonyos pszichológiai módszerek, némi jó ráérző- és megfigyelőképesség segítségével néha meghökkentő pontossággal lehet olvasni az emberek gondolataiban, életében. Azonban vannak olyan jelenségek ebben a témában, amelyekre jelenlegi ismereteink sem tudnak kielégítő magyarázatot adni.

A látnok szó a köznapi értelemben véve olyan embert takar, aki képes érzékelni olyan dolgokat, amelyek térben és/vagy időben nem vele egy síkon zajlanak. Sok tucatnyi oldalon keresztül lehetne sorolni azokat az embereket, akik koruk nagy látnokai, jövendőmondói voltak, de nekünk ebben az írásban csupán ennek töredékét van lehetőségünk bemutatni. Mivel a látnok szóról szinte mindenkinek Nostradamus ugrik be elsőre, így az ő történetét most nem részletezném, hiszen rengeteg dokumentumfilm és ezzel foglakozó könyv született, amik az ő munkásságát tárgyalják. Helyette viszont álljon itt néhány olyan személy, akik ugyancsak érdekes, olykor meghökkentő és bizarr dolgokat produkáltak ezen a téren.

Edgar Cayce

Edgar Cayce 1877-ben született Kentuckyban, egy szerény anyagi körülmények közt élő család gyermekeként. Az iskola befejeztével Cayce több helyen is dolgozott, több munkakörben is, így volt könyvesbolti eladó, dolgozott farmokon, biztosítótársaságnál, de olajfeltáró munkásként is.  Fiatalkorában sokszor számolt be furcsa dolgokról, többek közt azt állította, látja az emberek auráját és képes más, nem evilági lényekkel kommunikálni. Saját bevallása szerint ő maga is nehezen küzdött meg ezekkel a nem mindennapi jelenségekkel. A váratlan fordulat 1900-ban, 23 éves korában következett be, amikor egy súlyos gégehurut következtében szinte teljesen megnémult. Rá egy évre találkozott egy hipnotizőrrel, Al Layne-nel, aki egy különös, transszerű állapotba hozta Cayce-t, akinek így elmondása szerint lehetősége nyílt kommunikációba lépni egy entitással, akinek köszönhetően meggyógyult. Innentől kezdve ezzel a lénnyel állt kapcsolatban jövendölései során is. Azonban Cayce nem csupán látnokként tevékenykedett, hanem gyógyítóként is. A korabeli feljegyzések szerint a lénnyel kommunikálva képes volt csupán egy levél alapján meggyógyítani másokat. Ennek köszönhetően rohamosan növekedő népszerűségre tett szert országszerte.

Cayce-t alvó prófétának is nevezik, mivel szinte mindegyik vízióját ebben a transszerű állapotban látta, de képes volt eközben kommunikálni a külvilággal is. Élete során több ezer látomása volt, a múlttal és jövővel kapcsolatosan egyaránt. Ezek közül ma 14.000 írásba foglalt módon elérhető. Ezeknek a jövendöléseknek a nagy része csoportokra osztható, Cayce egyfajta következetesség mentén haladt ezen a téren. 22 év alatt egyszer sem tett egymásnak ellentmondó jövendölést, és nem beszélt kétszer ugyanarról a kérdésről összeegyeztethetetlen módon. Cayce 1945-ben szélütés következtében hunyt el. Érdekességképp néhány víziója, ami igaznak bizonyult:

- a Bimini Road felfedezése

• a ’29-es tőzsdei összeomlás és a gazdasági világválság
• Roosevelt és Kennedy elnökök halála
• a második világháború lezajlásának részletei, Hitler felemelkedése és bukása
• a Szovjetunió összeomlása
• Izrael állam megalakulása
• a Föld mágneses pólusai megváltozásának kezdete
• az esszéneusok hajdani létezéséről szóló állításai
• az óceáni áramlatok befolyásoló hatása különféle jelenségekre (pl. El Niño)
• saját halálának időpontja (Cayce 1945. január elsején bejelentette, hogy négy napon belül meg fog halni, 1945. január harmadikán meghalt)

Ezen felül Cayce rengeteg olyan témában is nyilatkozott, amelyeknek igazságtartalmát jelenleg nem tudjuk ellenőrizni, például Atlantisz létezése, a piramisok építésének valódi módja és céljai. Természetesen voltak olyan állításai, amik nem igazolódtak be, a szkeptikus oldal általában ennek tényét hozza fel ellenérvként.

Baba Vanga

Baba Vanga (Vangelia Pandeva Dimitrova) 1911-ben született Sturmicában, ami napjainkban Macedóniához tartozik, de ő maga bolgár származású volt. Tizenegy éves korában egy viharban megsérült a szeme, ezért élete hátralevő részére megvakult.

Rá pár évre kezdődött Vanga látnoki karrierje, amely során, állítása szerint, számunkra láthatatlan lényekkel kommunikált, akik információkat szolgáltattak neki az emberek jövőjét illetően. Úgy fogalmazott, ezek egyfajta képekként peregnek le előtte, de ezeknek az életutaknak a megváltoztatása nem állt módjában. Bulgáriában a kommunista állam materialista nézetei ellenére hatalmas népszerűségnek örvendett országszerte. Néhány valóra vált jövendölése:

- a Szovjetunió felbomlásának ideje

• Csernobil katasztrófája
• Sztálin halálának napja
• a Kurszk tengeralattjáró elsüllyedése
• szeptember 11. eseményei

Egyes állítások szerint Vanga jövendöléseinek 80 százaléka vált valóra, de tévedett az olyan eseményekben, mint például a 2010-es háború Dél- és Észak-Korea között. Vanga állítólag megjósolta saját halálának 1996-os dátumát is, végrendelete pedig az volt, hogy otthonát alakítsák át múzeummá.

Bár a tudomány hivatalosnak mondott álláspontja szerint a jövő kifürkészésére száz százalékos pontossággal még senki sem volt képes, akadnak olyan szakemberek, akik valamilyen módon mégis lehetségesnek tartják olyan képességek meglétét, amelyet mi látnoki adottságoknak hívunk. Számos kutatás a tudomány több területén is, beleértve a fizikát, matematikát, pszichológiát és biológiát is, foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a tér, idő és emlékezet összefüggései. Ezek közül talán a legfigyelemreméltóbb és a témához kapcsolódó elképzelés Einstein tanulmányain alapszik. Einstein elmélete előtt Newton látásmódja volt elfogadott, ami szerint az idő egyenes folyásban halad, ez ellen pedig senki semmit nem tehet. Erre Einstein cáfolt rá, aki megállapította, hogy az idő nem állandó jellemzője a teljes világegyetemnek, sőt, különböző tempóban múlhat, így inkább érdemes inkább időkről, mint időről beszélni. Ennek következtében elmondható, hogy mindenkinek "saját ideje" van. A magyarázat a tér és az idő közti összefüggésben rejlik, a térbeli mozgás és az idő múlása közt ugyanis kapcsolat húzódik. Az idő lassabban múlik a mozgó megfigyelő számára, bár ez számunkra érzékelhetetlen módon zajlik, mozgásunk lassúsága miatt. Azonban a jelenség megfigyelhető és dokumentálható. Erre először 1971-ben került sor, amikor egy atomórát indítottak Föld körüli útra egy repülőn, egy másik atomórát pedig elhelyeztek a kiindulási ponton. Amikor a gép visszaért kiindulási pontjára, az atomórák által mutatott időben egészen apró, de kimutatható differencia keletkezett. Ez volt a Hafele-Keating-kísérlet.

A vizsgálatot többször megismételték, ellenőrizték, de mindannyiszor ugyanaz az eredmény született.  Így a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a tér és idő fogalma nem kezelhető külön fogalomként, érdemesebb inkább téridőről beszélni, amely egyfajta négydimenziós struktúra. Bár az időt folyamatos áramlatként tapasztaljuk, talán érdemesebb pillanatképek sorozataként elképzelni. Így, ha ezek a képek egymás mellé kerülnek, egyszerre láthatnánk jövőt és múltat egyaránt.

Egyes elméletek szerint a téridő egészét akár egy vekni kenyérként is elképzelhetjük, így megérthetjük a mozgás hatását az időre. A kenyér többféleképpen felszeletelhető. Ennek analógiájaként például egy, a Földtől tízmilliárd fényévre lévő fiktív élőlénynek és itt a Földön élő embernek is egy pillanatról beszélhetünk, ha nem mozog egyikük sem. Ha azonban mozogni kezdenek, változik az idő múlása, így megszűnik az egyezés a most fogalmát illetően. Ha a Földtől ellentétes irányba történne mozgás, a képzeletbeli idegen részéről, nagy időeltérésről beszélhetnénk a Földhöz viszonyítva. Lassú irányváltoztatás esetén az mintegy 200 évnyi különbség. Fontos, hogy a mozgás iránya is számít, hiszen ha például a Föld felé haladna, ekkor már a jövő „szerepelne” a Földön.

Ilyen és ehhez hasonló elméletek segítségével próbálják igazolni sokan a látnokok létjogosultságát, hiszen sokak szerint ezek alapján a múlt a jelen és a jövő egyaránt valóságos, így elképzelhetővé válik, hogy egyes emberek valamilyen oknál fogva talán képesek legyenek ennek érzékelésére.

Természetesen ennek az írásnak nem célja az állásfoglalás, pusztán összefoglalásképp ismertettem néhány adatot ezzel a rendkívül érdekes témával kapcsolatban. A szkeptikus oldal hívei a látnokok tévedéseivel érvelnek, a látnokok tevékenységét elismerők pedig a valóra vált jóslatokat hozzák fel bizonyítékként. A tudomány területén ezúttal sincs egységesen elfogadott álláspont, mindig újabb és újabb teóriák látnak napvilágot, amelyek közül néhány egymás cáfolatára született meg. Talán valamikor választ kaphatunk kérdéseinkre, de az is lehet, hogy a válaszok mindig is megvoltak és léteztek.

(Absvrd)

A mai CreepyShake-akták témájához szorosan kapcsolódó film, Sam Raimi misztikus thrillere, a Rossz Álmok (The Gift – 2000), amit Billy Bob Thorton írt, és az ihletet saját édesanyja pszichés élményei ihlettek.

Brixton városkájában mindenki ismer mindenkit, és rengetegen hisznek a természetfelettiben, ezért gyakran felkeresik a helyi jósnőt, Annie Wilson-t (Cate Blanchett), hogy vessen neki kártyát, és mondja el mit lát, az adott kérdésre felelve. Annie karaktere azonnal szimpatikus lesz, mert nem az az elborult spirituális lélek, aki mindenben a természetfelettit keresi, és azzal akarja megoldani, kerek perec kijelenti, hogy ez egy ajándék, mely benyomásokkal, megérzésekkel látja őt el, nem folyamatos ez, nem történik parancsszóra. Egyedül neveli három kisfiát, férjét egy évvel az események előtt vesztette el, állandó keresete pedig nincs, pénzt nem fogad el a jóslásokért, de vendégei ellátják adományokkal.

Két vendégét ismerjük meg mélyre hatóbban, Buddy-t (Giovanni Ribisi) és Valerie-t (Hilary Swank). Buddy egy gyermekkori sérelmet hordoz évtizedek óta magával, amitől nem tud szabadulni, egy bizonyos kék gyémántra gondolva pedig sötét dolgok jutnak az eszébe. Valerie-t folyamatosan bántalmazza az állat férje, a nő pedig Annie-tl vár segítséget. Annie a válást ajánlja a rettegő nőnek. Donnie Barksdale (Keanu Reeves), miután megtudja, hogy felesége a város jósnőjével diskurál, összeveri, Annie-t pedig megfenyegeti és zaklatni kezdi.

A város iskolaigazgatójának menyasszonya rejtélyes körülmények között eltűnik, a rendőrség pedig tehetetlen. Annie-t az eset óta pedig rémálmok gyötrik, melyben fojtogatják, vagy Jessica (Katie Holmes) holttestét látja lebegve. A rendőrnyomozó, bár szkeptikus, a jósnő segítségét is kikéri az ügy feldolgozásában, Annie pedig megtesz minden tőle tehetőt, annak ellenére, hogy tudja, képessége miatt meg fogják hurcolni.

Most láttam először ezt a filmet, de a sztárparádé bizakodással töltött el. Egyáltalán nem csalódtam, sőt, kijelenthetem, hogy egy nagyon jó film a Rossz álmok. Nem esik át a ló túloldalára, s bár a téma maga misztikus, és kétkedésre ad okot, végig objektív és tárgyilagos marad. Annie látomásai nagyon ügyesen vannak bemutatva, inkább tényleg érzelem, benyomás szerűek, mint konkrét jelenetek. Cate Blanchett természetesen remek színésznő, ehhez nem fér késég, elviszi a hátán a filmet, de a mellékszereplőkre sincsen kifogás, egytől egyig jó színészek. Lehet, hogy egyeseket zavarni fog, hogy a film kissé lassú, de egy percre sem válik unalmassá. A halál jelenléte szinte az első percektől körüllengi a filmet, ami azonnal egy furcsán nyomasztó atmoszférát kölcsönöz neki. Egy izgalmas, csavaros thriller a Rossz álmok, mindenkinek ajánlom, azoknak is, akik szkeptikusak a spirituális dolgokkal kapcsolatban.

A mai CreepyShake-akták témájához szorosan kapcsolódó film Sam Raimi misztikus thrillere, a ***Rossz Álmok (The Gift – 2000)***, amit Billy Bob Thorton írt, és az ihletet saját édesanyja pszichés élményei ihlettek.

Brixton városkájában mindenki ismer mindenkit, és rengetegen hisznek a természetfelettiben, ezért gyakran felkeresik a helyi jósnőt, Annie Wilsont (Cate Blanchett), hogy vessen neki kártyát, és mondja el, mit lát, az adott kérdésre felelve. Annie karaktere azonnal szimpatikus lesz, mert nem az az elborult spirituális lélek, aki mindenben a természetfelettit keresi, és azzal akarja megoldani - kerek perec kijelenti, hogy ez egy ajándék, mely benyomásokkal, megérzésekkel látja őt el, nem folyamatos ez, nem történik parancsszóra. Egyedül neveli három kisfiát, férjét egy évvel az események előtt vesztette el, állandó keresete pedig nincs, pénzt nem fogad el a jóslásokért, de vendégei ellátják adományokkal.

Két vendégét ismerjük meg mélyre hatóbban, Buddyt (Giovanni Ribisi) és Valerie-t (Hilary Swank). Buddy egy gyermekkori sérelmet hordoz évtizedek óta magával, amitől nem tud szabadulni, egy bizonyos kék gyémántra gondolva pedig sötét dolgok jutnak az eszébe. Valerie-t folyamatosan bántalmazza az állat férje, a nő pedig Annie-től vár segítséget. Annie a válást ajánlja a rettegő nőnek. Donnie Barksdale (Keanu Reeves), miután megtudja, hogy felesége a város jósnőjével diskurál, összeveri, Annie-t pedig megfenyegeti és zaklatni kezdi.

A város iskolaigazgatójának menyasszonya rejtélyes körülmények között eltűnik, a rendőrség pedig tehetetlen. Annie-t az eset óta rémálmok gyötrik, melyben fojtogatják, vagy Jessica (Katie Holmes) holttestét látja lebegve. A rendőrnyomozó, bár szkeptikus, a jósnő segítségét is kikéri az ügy feldolgozásában, Annie pedig megtesz minden tőle tehetőt, annak ellenére, hogy tudja, képessége miatt meg fogják hurcolni.

Most láttam először ezt a filmet, de a sztárparádé bizakodással töltött el. Egyáltalán nem csalódtam, sőt, kijelenthetem, hogy egy nagyon jó film a Rossz álmok. Nem esik át a ló túloldalára, s bár a téma maga misztikus és kétkedésre ad okot, végig objektív és tárgyilagos marad. Annie látomásai nagyon ügyesen vannak bemutatva, inkább tényleg érzelem- és benyomásszerűek, mint konkrét jelenetek. Cate Blanchett természetesen remek színésznő, ehhez nem fér kétség, elviszi a hátán a filmet, de a mellékszereplőkre sincsen kifogás, egytől egyig jól játsszák a karaktereket. Lehet, hogy egyeseket zavarni fog, hogy a film kissé lassú, de egy percre sem válik unalmassá. A halál jelenléte szinte az első percektől körüllengi a filmet, ami azonnal egy furcsán nyomasztó atmoszférát kölcsönöz neki. Egy izgalmas, csavaros thriller a Rossz álmok, mindenkinek ajánlom, azoknak is, akik szkeptikusak a spirituális dolgokkal kapcsolatban.

Szerintem: 8/10

IMDb

(Levente)