Az internet jó pár éve már rengeteg ember hétköznapjainak részévé vált, egyes generációk szinte el sem tudnának képzelni egy olyan világot, ahol nélkülözniük kellene a világhálót. Az internet mindenki által ismert felülete mögött azonban további tartalmak rejlenek, amelyek méreteiben jócskán meghaladják az úgynevezett felszíni webet. Összefoglaló néven az internetnek ezt a szeletét deep webnek nevezik, amely minden olyan online tartalmat tömörít, amiket a hagyományos keresőprogramokkal nem lehet elérni. A deep web eléréséhez elegendő csupán egy bizonyos programot letölteni, amelyet garantálja a hozzáférést. A deep webet sokszor keverik a darknettel, vagy más néven dark webbel, amely a felszín alatt lévő egész adathalmaz egy bizonyos szegmense, amely szinte csak illegális tartalmakban bővelkedik. Leegyszerűsítve tehát: a deep web a közhiedelemmel ellentétben nem egyenlő a dark webbel.

Ahhoz, hogy az interneten meghökkentő, gusztustalan és bizarr dolgokat találjunk, nem szükséges túl mélyre ásnunk, sőt még a deep webre sem kell mennünk, elegendő, ha megfelelő oldalakra kattintunk a Google rendszerén belül, máris százszámra jönnek az undorítóbbnál undorítóbb videók és képek. Felmerül a kérdés, milyen „plusz tartalmat” tud a dark web garantálni? A felhasználó rengeteg olyan ügyletet bonyolíthat le, amelyek a „hagyományos” internet keretein belül lehetetlen lenne azonnali lebukás nélkül.  A drog- és fegyverkereskedelem zavartalanul zajlik itt, a speciális, anonimitást biztosító rendszernek köszönhetően. Azonban ez eltörpül ahhoz képest, ami miatt az internet sötét oldala helyet kaphat rovatunkban. A rengeteg városi legenda, hoax és átverés mellett ugyanis, bár kis számban, de valóban léteznek olyan oldalak, amelyek valódi, sokkoló elemeket tartalmaznak, amelyek hűen tükrözik az emberi gonoszság határtalanságát. Nem kívánok belemenni ezeknek a részletezésébe, mivel egyrészt egy részük lehetséges, hogy kiverné a képzeletbeli biztosítékot sok olvasónál, másrészt a rovat célja nem a szenzációhajhászás. Az ember számára sokszor a leginkább elborzasztó dolgok kíváncsiságot ébresztenek. Jó példa erre, hogy az afganisztáni és iraki háborúk idejétől számítva napjainkig hatalmas népszerűségnek örvendenek a köznapi nyelvben csak „kivégzős videóként” emlegetett képanyagok. Hogy ki, miért nézi, keresi fel ezeket az oldalakat, természetesen egyénfüggő, de rengeteg érdeklődőben hagytak maradandó nyomot a látottak, vagy akár formálták át drasztikus mértékben a világnézetét.

Összefoglalóan, az internet a rengeteg kényelmes és hasznos funkciója mellett ugyanennyi borzalmat és veszélyt rejt magában. Ártalmatlannak induló chatelésektől kezdve az elmondhatatlan szörnyűségekig bezáróan. Éppen ezért úgy gondoltuk, három olyan filmet fogunk bemutatni nektek, amelyek ezzel a témával foglalkoznak.

A My Little Eye (Én pici szemem) történetének középpontjában öt fiatal áll, akik egy interneten meghirdetett reality show-ban való részvételre jelentkeztek sikeresen. Az online vetélkedő keretein belül hat hónapon át kell egy házban élniük egymást közt, a fél év letelte után, ha mindannyian játékban maradnak, jutalmuk egymillió dollár lesz. A feladat nem hangzik túl nehéznek, így főhőseink kapva kapnak a látszólag könnyű pénzszerzési lehetőségen. Fogalmuk nincs, hova szállították őket, a semmi közepén álló faház felé vezető úton ugyanis nem kaptak tájékoztatást jövőbeli tartózkodási helyüket illetően. Hamar eltelik a néhány hónap, amely során semmilyen extrém dolog nem történik, a cselekmény érdemi része az utolsó hetet mutatja be. Ekkor sűrűsödnek ugyanis az események rohamos tempóban, a hét második felében pedig a versenyzők gyanakodni kezdenek, hogy valami koránt sincs rendjén a valóságshow-val, amelyben részt vesznek.

Az ötlet első ránézésre csupán a képzelet szüleményének tűnhet, azonban a valóság ennél sokkal elkeserítőbb. Az emberi naivitás és hiszékenység nem ismer hatásokat, sokan pedig ezt kegyetlenül kihasználják. Bár a történet magában hordoz néhány logikai buktatót, mondanivalója erre a jelenségre igyekszik felhívni a figyelmet. A közhiedelemmel ellentétben a valódi veszély sokszor a legváratlanabb helyekről érkezik, akik pedig ezek mögött a cselekmények mögött állnak, pontosan tisztában vannak az emberi közgondolkodással. Mára az elővigyázatos embert is kifigurázzák sok esetben, paranoidnak bélyegzik, követendő példának állítva a teljes elővigyázatlanságot és naivitást. Ha valaki valamit állít magáról, az úgy is van, a filmekben szereplő gonosz karakterek nem léteznek, ez csak a szórakoztatás eszköze. Sajnos ez korántsem igaz.

Értékelés: 7/10

IMDb | mafab

(Absvrd)

Az internet a rengeteg pozitív tulajdonsága ellenére egy igazán veszélyes terület. A 21. század generációja már teljesen a digitális kor megszállottja, amivel, úgy gondolom, ideje lenne megbékülni. Hálát lehet adni, hogy olyan korban élünk, melyben fél percen belül elérhetjük szerettünket, megbizonyosodhatunk róla, hogy jól van. Az, hogy a fiatalabbak inkább a gépek előtt ülnek vagy a mobilokon lógnak, igaz, de nem hátrány, ki kell használni és közvetítő eszközként használni ismeretnyújtás, motiválás céljából. A sok közösségi médiának köszönhetően mindenki könnyen tudja tartani kapcsolatait, és új emberekkel is megismerkedhet. Ennek az internetes ismerkedésnek, társkeresésnek viszont van bizony egy sötét oldala is, melyről beszélni kell, éreztetni kell a fontosságát, mert sosem lehet tudni, ki van a képernyő másik oldalán.

David Schwimmer mindenkinek a Jóbarátok Rossaként vonult be a tudatába, de a színész mostanában rendezéssel is foglalkozik. 2010-es Trust című filmje olyan szinten sikerült életszerűvé, hogy én szorgalmaznám a kötelezővé tételét 10-19 éves korosztályig a közoktatásban. Az etikaórák inkább arra valók, hogy valós problémákat vitassanak meg a tanárok és tanulók közösen, nem kontextusból kiragadott meséket és korlátozó dogmákat. A Trust az egyik legaktuálisabb és legfontosabb témával foglalkozik, ami a kamasz, fiatal felnőtt korosztályt, de, meg merem kockáztatni, minden korosztályt veszélyeztetheti. Ez a felelőtlen internetes ismerkedés, társkeresés.

Annie (Liana Liberato) 14 éves tipikus tinédzser, az iskola mellett szívesen sportol, van hobbija, mindemellett szeret ismerkedni. Szülei (Clive Owen, Catherine Keener) nevelési módszere mondhatni tökéletes, három gyermeküket odafigyelve, engedékenyen, de óvva nevelik, a kötelességtudat és összetartás jegyében. Annie születésnapjára laptopot kap, így kedvenc chatszobájába már nem csak mobilról tud bejelentkezni. A chatszoba tiniknek van kitalálva a könnyebb barátkozás érdekében. Itt ismerkedik meg a 16 éves Charlie-val, akivel azonnal közös hullámhosszon vannak.

A kezdeti sablonszövegeket felváltják az egyre bizalmasabb beszélgetések, mindketten féltve őrzött titkaikat osztják meg egymással. A barátság kezd lassan átalakulni valami mássá. Mikor Charlie úgy érzi, hogy a lányban kialakultak érzelmek, el meri neki mondani, hogy valójában ő már egy 20 éves egyetemista. Mivel már olyan kapcsolatban vannak, Annie megbocsájtja a fiúnak ezt a kis füllentést, és folytatódnak az órákon át tartó beszélgetések. Mikor már a találkozó is szóba kerül, Charlie beismeri, hogy igazából 25 éves, és nagyon félt, hogy valódi kora megrémíti majd a lányt. Természetesen Annie ezt is megbocsájtja, s mikor szülei távol vannak, elmegy találkozni a fiúval. Élőben viszont kiderül, Charlie nemhogy 25, minimum 35 éves. A férfi kelepcébe csalta a kislányt, elhitette vele, hogy ő az egyetlen és kapcsolatuk különleges, így a kor nem lehet akadály. Annie elmegy a férfival egy motelba, ahol Charlie ráveti magát és megerőszakolja. Nemi erőszakot követ el annak ellenére, hogy a lány nem sikít, nem kell lefogni, ettől még ez bűncselekmény, és sajnos a téma igazán aktuális, beszélni kell róla. Nem attól függ, mit mond az áldozat, mi van rajta, hogyan viselkedik, az áldozat sohasem hibás. Annie-t barátnője jelenti az igazgatónál, miután egy felnőtt férfi társaságában látta, így kerül az ügy azonnal a rendőrséghez. A film hátralévő részében az ilyen esetek procedúráját láthatjuk és a szereplők lelkiállapotát.

Az apa a lehető legrosszabbul reagál a történtekre, ami még valódibbá teszi, hisz ilyen esetben egy apa hogyan máshogy reagálna, minthogy meg akarja keresni a tettest, hogy szétverje a fejét egy ütővel? Annie nem érti a felhajtást maga körül, elárulva érzi magát barátnője és szülei által. Azt hiszi, hogy Charlie szerelmes belé és mások állnak közéjük. Elképesztően életszerű ez, hisz nem intelligencia kérdése ez, a férfi aljas módon manipulálta, érzelmileg zsarolta és igába hajtotta a lányt. Ezt a filmet mindenkinek látnia kell, nagyon kemény témát vet fel, gyomorforgató, de fontos, a bizalomról szól kamaszok, szülők és gyermekeik között. Zseniálisan jó film a témában, amit David Schwimmernek és a remek színészi alakításoknak köszönhetünk.

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab

A második film, amit a témában hoztam, talán még hitelesebb az előzőnél, hisz egy dokumentumfilmről van szó. A 2009-es Talhotblond (Online alteregó) egy 2006-os gyilkosság történetét mutatja be.

Thomas Montgomery, miután házassága megromlott és az impotenciával is fel kellett, hogy vegye a harcot, az interneten keresett vigaszt, egy chatszobában.  Ebben a szobában ismerkedett meg a Talhotblond nevű felhasználóval, egy csinos, fiatal lánnyal, s hogy a kedvében járjon, a nős családapa egy 18 éves tengerészgyalogosnak adta ki magát. Az internetes „pár” szépen lassan kezdett összemelegedni, beszélgetések sora után a lány kis ajándékokkal is elkezdte bombázni a férfit. Ezek az ajándékok gyanúsak kezdtek lenni Montgomery feleségének, aki az internet segítségével kiderítette, kivel is ápol kapcsolatot a férje. Az asszony e-mailben küldött családi fotót az online szeretőnek, hogy lássa, partnere nem 18 éves, független fiú. A lány nemhogy megszakította a kapcsolatot a házas férfival, de elkezdte manipulálni, hogy barátja és munkatársa, Brian Barrett buktatta le. Barrett-tel közben a titokzatos lány felvette a kapcsolatot és egy bizarr, online szerelmi háromszöget alakított ki közte, Barrett és Montgomery között, melynek a vége gyilkosság lett. De nem csak a gyilkosság volt megdöbbentő, hanem Talhotblond valódi személyazonossága, mert nem csak ő hazudta magát másnak.

A dokumentumfilm a tényeket mutatja be interjúkkal, fényképekkel és fiktív illusztrációkkal, mindezt Brian narrációjával. Megrázó film, hisz az életről szól, egy nem is olyan régi bűncselekményről. A tanulság bár közhelyes, de igaz: nagyon kell vigyázni az internettel, hisz soha nem tudhatjuk, kivel beszélgetünk, kinek adjuk ki titkainkat, magánéletünket. Ez egy olyan hely, ahol bárki bárminek mondhatja magát, a sok jó tulajdonsága ellenére a net a legveszélyesebb hely, kommunikációs eszköz.

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab

(Levente)