Ed Warren öt és tizenkét éves kora között egy szellemjárta házban nőtt fel. Apja szerint minden jelenség megmagyarázható logikus magyarázatokkal. Ed egyik este furcsa zajra lett figyelmes, felkelt, lement a kamrába, ahol egy fénygömböt látott, melyben egy dühös vénasszony arcát pillantotta meg. 16 évesen ismerte meg Lirraine-t, mikor jegyszedőként dolgozott. A két fiatal összebarátkozott, majd egyik este a fiú elhívta randizni Lorraine-t, és így kezdődött életük végéig tartó kapcsolatuk.

Egy évvel később Ed csatlakozott a haditengerészethez, ám hajója elsüllyedése után harminc napos eltávozást kapott, ami alatt feleségül vette Lorraine-t.

A második világháború után Ed két évig festészetet tanult, de otthagyta az iskolát, megszületett lánya, és festményeit eladva kereste meg mindennapi betevőjét. A képekkel való üzletelés mellett a férfi mindig figyelte az aktuális híreket, pletykákat, ha pedig kísértetjárta helyről hallott, rávette feleségét, hogy nézzék meg.

Hamar kiderült, hogy Lorraine telepata, látó, médium, így érzékeli a szellemeket, ellenben férjével. Minden esetben először racionális magyarázatokat, eshetőségeket vizsgáltak meg, majd ha semmire sem találtak logikus magyarázatot, akkor kezdték spirituális alapon megközelíteni az ügyet. Az esetek többségében három-négy médiumot használtak, akiket instrukciók nélkül, egyenként vittek a helyszínre, ha pedig mind ugyanazt állította, akkor már tudták, hogy ott valóban entitással van dolguk.

Warrenék 1952-ben megalapították a The New England Society for Psychic Research társaságot, mely ilyen ügyeket próbált felderíteni, civilek segítségével. Ed és Lorraine Warren mai napig a leghíresebb, paranormális jelenségeket kutató párosként vannak számon tartva, s bár Ed már nincs közöttünk, Lorraine szívesen ad tanácsot és segítséget a hozzá fordulóknak.

Mai CreepyShake-akták rovatunk keretein belül, a jövő héten kezdődő ördögűző tematika beharangozásaként a Warren házaspár főbb ügyeit mutatja be Levente és Absvrd. A Perron család ügyét külön cikkben fogjuk tárgyalni.

Az Union temető:

Ed és Lorraine Warren Graveyard címen írt egy könyvet, az 1700-as évektől leginkább szellemjárta temetőként elhíresült connecticuti Union temetőről. A temetőt rendőrök őrzik és naplemente után szigorúan tilos bemenni. A fehér hölgy a hely legismertebb karaktere. Több rendőr, tűzoltó és szemtanú is látni vélte, a démonológus Ed Warren pedig állította, még lencsevégre is sikerült kapnia. Beszámolója alapján a nő fehér hálóinget visel, főkötője alól pedig hosszú, fekete haj lóg ki. A titokzatos alakot többször is látni vélték, ahogy az 59-es és a 111-es út között ingázik, vagy a Stepney temetőhöz sétál és lebeg a sírköveknél. 1993-ban egy ütközést állítólag ő idézett elő, a járművön pedig horpadásnyomokat találtak. A legenda szerint 1940-ben meggyilkoltak egy nőt, akinek a lelke azóta is ott bolyong. Mások pedig úgy tartják, hogy a titokzatos nő, aki a szülésbe halt bele, gyermekét keresi szüntelen.

A másik ismert paranormális jelenség a sötétben figyelő piros szempár. Egy tanú szerint, mikor éjszaka elsétált a temető mellett, egyszer csak megfordult és észrevette, hogy a sötétben két, vörösen izzó szempár figyeli. Ijedtében futásnak indult, mire a rejtélyes alak is elkezdte követni. Donna Kent spiritiszta szerint a szellem Earle Kellogé, aki 1935-ben égett porrá a szemben lévő utcában. A különös jelenségek miatt a temető és környéke igazi látványosság a paranormális jelenségek iránt érdeklődőknek.

Cody és a Férfi:

Kentuckyban Jan és Dale Foster hatéves fia, Cody új képzeletbeli barátra tett szert. A kisfiú egyre több időt töltött láthatatlan barátjával, kit csak a Férfiként szólított és kinek hatására egyre távolságtartóbb lett szüleivel és egyre agresszívabb. Az entitás megjelenését követően a házban is furcsa jelenségek kezdek elszaporodni, lépéseket lehetett hallani, a csapok pedig folyton maguktól kezdek folyni. Jan kezdte azt hinni, hogy fia barátja nem a képzelet szüleménye, hanem egy gonosz entitás, ezért felkereste a paranormális jelenségek szakértőit, a Warren házaspárt. Ed, mikor a démont próbálta manifesztációra bírni, szemtanúja volt az asztalok remegésének. Lorraine, miután átvizsgálta a házat, elmondása szerint hihetetlen, áradó gyűlöletet érzett. Egy éjszaka Cody nem tudott elaludni, ezért inkább szülei szobájába ment, anyja pedig az ő ágyában aludt. Az asszony az éjszaka közepén hirtelen felriadt, mire egy démoni alakot vélt maga előtt látni. Rémületében kiszaladt a szobából és összeütközött kisfiával, aki ennyit kérdezett tőle: „Ugye te is láttad?”.

Az ügyet végül a Warren házaspár által megkért sámán ördögűzése zárta le. A történetet a Szellemjárás című sorozat dolgozta fel egyik epizódjában, Demon child címmel.

A Beckwith család:

A Beckwith család 1998-ban házat keresett Connecticutban, és meg is találták egy évek óta üresen álló, régi építmény formájában. Mindenki tetszését elnyerte a ház, kivéve a legidősebb lányét, Jenniferét. ,,Én nem megyek oda, valami nincs rendben ezzel a házzal!" – mondta, de szülei úgy vélték, idővel majd megszereti az új otthont. A gyerekek, a 9 éves Jeremy és a 15 éves Jennifer külön szobát kaptak, és már első este valami furcsát éreztek, nyugtalanul aludtak. Jeremy hangokat hallott, Jennifer pedig úgy érezte, mintha valaki gyűlölettel figyelné őt. Egyik éjszaka felriadt, mire egy öklöt látott átnyúlni a matracán. Inkább áthúzta az ágyat a szoba másik oldalára, félt, hogy szülei bolondnak hinnék, ha beszámolna az esetről. Legközelebb, mikor épp telefonált az ágya rázkódni kezdett, ezt viszont már rémületében elmondta szüleinek, akik nagy meglepetésére hittek neki.

Az édesanya felkereste a már 30 éve tevékenykedő, 9 könyvet megjelentetett Warren házaspárt. Lorraine-en, ahogy belépett a házba, rossz érzés lett úrrá. A hőmérséklet furcsán hideg volt, és arca előtt pár centivel úgy érezte, hogy valami gyűlölettel nézi és a halálát kívánja, Jennifer szobájában pedig negatív entitást, egy démont vélt érezni. A család el akart menni egy időre, de Lorraine közölte velük, hogy ez nem házfüggő, a démon követni fogja őket, akárhova is mennek. A Warren házaspár arra kérte a családot, hogy próbálják észrevételeiket dokumentálni, fényképezőgépekkel. Hálaadáskor a nagymama is szemtanúja volt egy jelenségnek: a tévét nézte, mikor az elkezdett állandóan kikapcsolni, mire a sötét képernyőn, maga mögött, három alakot pillantott meg. Azonnal elhagyta a házat.

Ed és Lorraine visszatértek, két kutató és egy médium, Lee társaságában. A médium, mikor felvette a kapcsolatot a démonnal, transz állapotban, irányítva a következőket írta fel egy papírra: „Takarodjatok, takarodjatok idegenek!”. Pár nappal később sikerült újra szóra bírnia az entitást, kinek kérdéseket tett fel, a válaszokat pedig transz alatt vetette papírra: „Ki vagy te? – George, Robert, Anna. – Ki vagy te? – George Robertson. – Melyik évből? - Miért kérdezgetsz engem? Takarodj innen! Ez nem a te házad! Fogd be és hagyd békén!". Ez után a transzba esett Lee Ed Warrennek tolta teljes erejéből az asztalt, alig lehetett megfékezni. Kiderült, hogy három emberi szellemet irányít egy démon, ha pedig azt elüldözik, a szellemek is távoznak.

Az anya, Bonnie és lánya másnap elmentek a városházára, és átvizsgálták a vonatkozó dokumentumokat. Kiderült, hogy 1888-ban Gerorge Robertson volt a ház tulajdonosa, aki az Ansonia temetőben van eltemetve. A család elment meglátogatni a sírt, mely után pár nap békesség honolt az otthonukban. A nyugalom nem tartott sokáig, újrakezdődtek a kilincscsikorgások, kopogások, léptek zaja, mire újra kihívták Warrenéket, akik ezúttal egy pappal tértek vissza, aki megáldotta a házat. Az áldás után Bonnie rajzolni kezdett, ábrákat jelenített meg, melyeket maga előtt látott. Nagy meglepetésükre a nagymama újra lejött hozzájuk, de alig töltött ott pár órát náluk, 40 fokra felfutott a láza, és azonnal kórházba kellett szállítani.

A kórházban szívritmuszavart állapítottak meg, s míg Bonnie és Jeremy a nagymama mellett maradtak, aki visszafelé mondta az imát, lányuk, Jennifer elment autóval bevásárolni, de útközben balesetet szenvedett. Ed és Lorraine nem találtak más megoldást, mint az ördögűzést. Egy pap végezte a szertartást, aki a médium Lee-t használta csaliként, mivel a démon ővele lépett legkönnyebben kapcsolatba. A szertartás egy órán át tartott, és végül sikeresnek bizonyult, a ház békés lett. Pár évvel később építőmunkások megbolygatták a ház előtti utat, és egy régi indián temető maradványait találták meg.

Kísértetjárás Connecticutban:

Carmen és Allen S. 1986-ban Southingtonba költöztek gyermekeikkel, hogy kórházközelben legyenek, Holdgkin-limfómában szenvedő fiúk, Philip miatt. A költözés pénzügyileg megroppantotta a családot. A ház alagsorában ravatalozót és bonceszközöket találtak, bár az eladáskor erről nekik nem szóltak. Philip és testvére, Bradley az alagsorban alakítottak ki maguknak szobát, míg lánytestvérük, Jennifer és unokatestvérük, Tammy az emeleten. Philip elkezdett verseket írni, és egyre jobban eltávolodott az emberektől, hangokat hallott, szárnycsapkodásokat és emberek beszédét; skizofréniát állapítottak meg nála. A család különös fotókat talált, melyeken emberi testrészek voltak láthatóak.

A paranormális jelenségek a fotók megtalálása után jelentkeztek. A villanyszámla drasztikus módon megnőtt, ezért kivették az égőket. Éjszaka koporsók húzását és láncok csörgését vélték hallani. Carmen szerint két démon uralta a házat, a ravatalozó tulajdonosa és egy szmokingos, fehér hajú, fehér szemű alak. Ed és Lorraine Warren vizsgálták meg a házat, mely során kiderült, hogy a ravatalozó tulajdonosai szellemet idéztek, a holttesteket pedig meggyalázták. Lorraine a házban két női szellemet is látni vélt, kik táncoltak és énekeltek. Rejtélyes módon Philip felgyógyult rákos betegségéből, de 39 éves korában ugyanebben a betegségben vesztette életét. A történetet a Kísértetjárás Connecticutban című film dolgozta fel.

Démoni gyilkosság:

Az első olyan ügy az Egyesült Államokban, melyben a védelem kliense démoni megszállására épített. Arne Cheyenne Johnson ellen 1981-ben eljárás indult, mely szerint meggyilkolta háziurát, Alan Bonót. Warrenék szerint valóban megszállott volt Johnson, menyasszonya testvérének szelleme uralta az elméjét. A bíróság elutasította ezt, de Johnson a kiszabható húsz év helyett csak ötöt kapott.

Farkasember:

1983-ban Warrenék elvállalták a csendes, nyugodt emberként ismeretes Bill Ramsey ügyét, aki egyszer csak azt kezdte hinni magáról, hogy ő farkasember, és sorra harapdált mindenkit a környezetében. 9 éves korában érezte először úgy, hogy farkassá változik, ami nagy dühkitöréssel járt, szétmarcangolt mindent, ami a közelébe került, és önmagát is. 83-ig kordában tudta tartani magát, családapaként élt, míg egy nap újra elő nem tört állatias énje. Bement egy kórházba, megharapott egy nővért, majd a sarokba kucorodva morgott. A kiérkező rendőrök közül is többet megsebesített. Pszichiátriai kezelést kapott, de 1987-ben újra elvesztette a fejét, rendőröket támadott meg és 6-an kellettek ahhoz, hogy lefogják. Warrenék Connecticutba szállították, ahol Robert McKenna atya ördögűzésnek vetette alá a férfit. A költségeket a People magazin állta, cserébe az exkluzív képekért. A ceremónia sikeresnek bizonyult, Bill rendbejött. Többen is szkeptikusan álltak az esethet, de a likantrópia egy létező betegség, ami miatt a betegek állatoknak képzelik magukat.

A Smurl kísértet:

1974 és 1989 között Jack és Janet Smurlt állításuk szerint egy démon gyötörte. A démon állítólag rázta a matracokat, falhoz vágta a család kutyáját, lelökte az egyik gyermeket a lépcsőn és többször is megerőszakolta az apát, Jacket. Az entitás furcsa szaggal és hideggel társult. 1986-ban fordultak a Warren házaspárhoz, hogy igazolják állításukat. A démon tükröket és bútorokat tört össze, Ed szerint viszont egyszer sikerült felvenni az entitás által okozott zajokat. A házaspárt rengetegen cáfolták meg, talán ez az egyik legvitatottabb ügyük, de az ördögűzés sikeresnek bizonyult, a Smurl család megbékélhetett.

(Levente)

Annabelle***:***

A Warren házaspár talán egyik legismertebb ügye az Annabelle nevű babához kötődik, amelyet 2014-ben John Leonetti filmvászonra is vitt (kritika itt). 1970-ben Donna egy születésnapi ajándékot kap édesanyjától egy régi baba formájában. A lány örömmel fogadja a bábut, amit magával is visz az albérletbe, ahol barátnőjével, Angie-vel él. Néhány nap elteltével a két fiatal különös jelenségekre figyel fel: a baba láthatóan változtatja helyét a lakásban. Ezt követően rejtélyes, kézzel írott üzenetek bukkannak fel a szoba különböző pontjain, amelyen az írások láthatóan gyermekkéz művei. Az irományok, amelyeket olyan cetlikre írtak, amiket állításuk szerint a két lány nem is vásárolt, nem fenyegetőek, inkább segítségkérő hangnemben írottak. Néhány héttel később Donna vérfoltokat talál a baba mellkasán és kezén, ezek után pedig kétségbeesésükben úgy döntenek barátnőjével, hogy egy médiumhoz fordulnak, mondván, más úgysem hinne nekik. A szeánsz során létrejön a kapcsolat egy lénnyel, aki Annabelle Higgins néven mutatkozik be, állítása szerint pedig egy hétévesen elhunyt kislány szelleme, aki azon a helyen hunyt el, ahol a lányok jelenlegi lakása később épült.

Mivel az entitás közölte, hogy csupán szeretetre vágyna, Donna és Angie úgy dönt, megtartják, amivel egyik barátjuk, Lou nem ért egyet. Lou azt tanácsolja, szabaduljanak meg a babától; ezek után a fiút bizarr támadások érik, egy láthatatlan ellenfél részéről. Ez volt az a pont, ahol Warrenékhez fordultak a kétségbeesett fiatalok, akik rögtön felvilágosították őket, hogy szó sincs szellemről, a babát szerintük egy démon használja fel céljaira. Megszületik a döntés: Annabelle-t el kell távolítani a lakásból, amelyet egy episzkopális egyházbeli pap tisztít meg. A hazafelé út Warrenék számára nem telik eseménytelenül, Ed Waren állítása szerint a gonosz akaratú lény mindent elkövetett, hogy balesetet szenvedjenek a kocsival. Később egyik ismerősük, Jason Bradford atya gúnyt űz Annabelle-ből, hazafelé menet pedig balesetet szenved, amely csak éberségének köszönhetően nem lesz halálos kimenetelű. A babát Warrenék az általuk létrehozott Occult Museumba viszik, ahol egy speciális tárolóba elzárva tartják, üveglapok mögött.

Ha már szóba került az Occult Museum, úgy gondolom, érdemes pár szót ejteni róla. A múzeum számos olyan tárgyat gyűjt össze, amely valamilyen módon paranormális aktivitásokhoz köthető. Megtalálhatók itt többek közt elátkozottnak tartott tárgyak Afrika mélyéről, varázslók által használt összezsugorított emberi fej, sátáni rituálék eszközei, valamint a fent említett legendás hírnevű Annabelle baba is. A múzeum nap, mint nap várja az érdeklődőket, akikből természetesen nincs hiány, emberek százai látogatják meg a különleges kiállítást.

(Absvrd)