„Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.

Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és – koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak…
Utolsó vasárnap.”

Az 1933-ban kiadott Szomorú vasárnap című dal talán minden idők legismertebb magyar ihletésű zenei szerzeménye. Állítólag világszerte öngyilkossági hullámot indított be, aminek hatására több országban betiltották. A dal két tehetséges magyar szerző tollából ered: Seress Rezső bárzongorista szerezte, szövegét pedig Jávor László költő és bűnügyi újságíró írta. A dalt 8 évvel később az amerikai Billie Holiday is feldolgozta.

A dalhoz rengeteg városi legenda kapcsolódik. Valóban lehetséges, hogy köze volt olyan esetekhez, amelyek öngyilkossággal értek véget. A Szomorú vasárnap a korszellem terméke volt. Magyarország szinte mindent elvesztett az első világháború után. A trianoni békeszerződés értelmében hazánk területének kétharmada és lakosságának hárömötöde került kényszerből valamelyik szomszédos állam fennhatósága alá. A gazdasági és emberi veszteségek talán ugyanilyen fájóak voltak. A békediktátum mélységesen igazságtalan volt. A jobb életbe vetett hit megszűnt létezni. Valahol egy kicsit mindenki meghalt. A kilátástalanság gyötrelmes évei következtek.

Az ausztrál Sunday Times tudósított arról 1937-ben, hogy Budapest nemcsak a Budai Várról, a szép hídjairól és a Parlamentről híres, hanem az „Öngyilkosok Városaként” is beépült a köztudatba. Az ausztrál újságíró beszámolója:

„Jó pár éve mondják már a világ minden táján: Budapest az Öngyilkosok Városa. A világon a magyar fővárosban a legmagasabb az öngyilkosságok száma. Láttam ezt-azt. Az emberek már nem akarnak élni ebben a világban. Azt mondják, nekik már úgyis mindegy. A legtöbben egyszerűen csak a Dunába ugranak. A hidak lábánál mentőhajók sorakoznak. Nemrég mesélte nekem egy asszony, hogy a férje nem jött haza a frontról. Az öccsét megnyomorítva hozták haza. Nincs, aki eltartsa a családot. Rengeteg hasonló esettel találkoztam. Jártam az utcákat. Mindenhol szomorúság és keserűség. Átragadt rám a város hangulata. Megtörtem. Lelkemre fekete lepel hullott.”

A hangulat és a helyzet javítása érdekében egyes szakemberek furcsa megoldással álltak elő. Létrejött a rendkívűl bizarr nevű Mosolyklub, ahol a „tanulóknak” különféle mosolyokat tanítottak, sőt az emberek magát a mosolygás mechanizmusát is elsajátíthatták. A klub alig pár hét leforgása alatt népszerűvé vált.

Szintén a Sunday Times beszámolója:

„A Mosolyklub töretlenül működik. Jenő professzor rendíthetetlen és hatalmas munkabírású. A hipnotizőr, Vincze is rendkívüli ember. Fantasztikus munkát végeznek. Vannak gyakorlati és elméleti előadások is. A páciensek olyan világhírű személyek mosolyait sajátíthatják el, mint Clark Gable, Dick Powell vagy Roosevelt, de a listában Mona Lisa ikonikus mosolyát is garantálták az oktatók. A tandíjakat a választott mosoly nehézségi szintje alapján határozták meg. Az eredmények önmagukért beszélnek. Budapest hamarosan az Öngyilkosok Városából a Mosolyok Városává válik.”

Itt van néhány fotó a Mosolyklubról. A képek a holland Het Leven című magazinban jelentek meg, 1937-ben, a fotós ismeretlen.

{spoiler}Mi már a cikk elején jeleztük, hogy a dalhoz rengeteg városi legenda kapcsolódik. Szóval most már nyugodtan elárulhatjuk, hogy a Mosolyklub története valószínűleg csak egy zseniálisan megrendezett hoax. Egy átverés. Egyvalamit azonban ne feledjünk: akár igaz is lehetne.{/spoiler}

„A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.” - Tisch Ferenc