Elérkezett a horrorrajongók legjobban várt ünnepe, a Halloween. Ebben a cikkben olvashattok kicsit az eredetéről, mert bár mindenkinek van fogalma a mai napról, sok félreértés lengi körül. Például nem amerikai ünnep, és sem a Busójárás, sem a Halottak napja, sem a Mindenszentek nem a megfelelője.

Elérkezett a horror rajongók legjobban várt ünnepe, a Halloween. Ebben a cikkben olvashattok kicsit az eredetéről, mert bár mindenkinek van fogalma az ünnepről, sok félreértés lengi körül. Például nem amerikai ünnep, és sem a Busójárás, sem a Halottak napja, Mindenszentek nem a megfelelője.

Halloween egészen a római időkig vezethető vissza. A hódítások által a gall területek a Római Birodalommal egyesültek, így a pogány kelta hagyományok vegyültek a római hagyományokkal. A Samhain a kelta időszámítás újévét jelentette, melyet október 31-én ünnepeltek, s megköszönték a napistennek az az évi gazdag termést és a földet. A kelták úgy hitték, hogy az éjszaka kezdetével a napisten, Crom Cruach, a halál istenének fogságába kerül, az évben elhunytak lelkei pedig megzavarhatják az élőket. A halottak rossz lelkek, boszorkányok, démonok és gonosz állatok alakjaiban jelentek meg, ezért a papok egy hegytetőn összegyűltek, tüzet gyújtottak, termény – és állatáldozatokat mutattak be, hogy az elhunytak megnyugodjanak és segítsék a vándorlásukat. Másnap a kialudt tűz parazsát odaadták a polgároknak, hogy új tűzet gyújtsanak, védelmezve és melegen tartva otthonaikat. A kelta emberek ezután állatbőröket vettek magukra és háromnapos ünnepet tartottak a napisten tiszteletére.

Ez a halálkultusz keveredett a római szokásokkal, mint például a Feralia ünnepségsorozattal, mely időszaka február közepére tehető és a holtak napjával kezdődik, valamint a Pomona-nappal, a gyümölcstermelésért felelős isteni szellem napja, mely november 1-jére esett. Kapcsolódó keresztény ünnep, melyek melegágya az említett két római szokás, a katolikus Mindenszentek, azaz az üdvözült lelkek ünnepe, illetve a november 2-ai Halottak napja, mikor az elhunyt, de a purgatóriumban lévő lelkekről emlékeznek meg, imádsága pedig a Halottak olvasója.

Halloween jelképe természetesen a töklámpás, ami eleinte az aratási idényhez kapcsolódott, és később vált az ünnep szimbólumává. Angol neve, a Jack O'Lantern, egy ír legendához kapcsolódik, mely szerint a részeges kovács (Jack O'Lantern) megtréfálta az ördögöt azzal, hogy felküldte egy fára, oldalára pedig keresztet rajzolt. Mivelhogy az ördög nagyon megijedt, rászánta magát, hogy egyességet kössön a kováccsal, és annak lelke ne a pokolra kerüljön. Csakhogy, miután Jack meghalt, nem fogadták be se a mennyben, sem a pokolban, ezért újra kérte az ördögöt, hogy adjon neki segítséget, hogy visszataláljon az élők világába. Az ördög a pokol tüzének egy lángját adta oda a kovácsnak, aki egy kivájt takarmányrépába tette azt, hogy világítsa előtte az utat. A történet szerint lelke azóta is a pokolbéli fénnyel botorkál az élők világa felé.

Az ünnep Amerikában terjedt el a telepeseknek köszönhetően, Európában pedig egy időre feledésbe merült, és angolszász ünnepként került a köztudatba. A televíziózás révén viszont világszinten elterjedt mára, és a Föld szinte összes országában ünneplik. A gyermekek, beöltözve, házról-házra járva Csínyt vagy csokit-t kérdésekkel gyűjtik be az édességeket. Az édességekhez tartozik egy népszerű és rémisztő városi legenda is, a Mérgezett cukorkák története is, mely túlzó, de nem alaptalan.

Rengeteg szülő félti gyermekét a legendának köszönhetően, miszerint idegenek mérgezett cukrokat, vagy almákat, beléjük szúrt pengékkel osztogatnak a kicsiknek. A téma szakértője, az University of Delaware szociológusa, Joel Best évtizedeik folytatott kutatásokat, vizsgált rendőrségi bejelentéseket, és médiatudósításokat, de nem talált valós bizonyítékokat, amik alátámasztanák a legendát.

Egy bűntény történt, ami melegágyául szolgált a tanmesének. 1974-ben Ronald Clark O'Brian 40 ezer dolláros biztosítást kötött két gyermeke, a 8 éves Timothy és az ötéves Elizabeth életére. Az adósságokban szenvedő férfi ezzel próbálta volna meg rendbe hozni az életét…

Ciánnal kezelte a cukorkákat, és odaadta gyermekeinek és pár szomszéd gyereknek, valamint elterjesztette, hogy egy közelben garázdálkodó őrült okozta fia halálát. A többi gyereknek nem esett baja, nem ettek az édességekből.

Halloween legnagyobb kultusza a horror rajongók körében van, de azoknak, akik nem mennek ma bulizni, összeállítottam egy listát, hogy milyen filmek nyújtatnak igazi szórakozást ezen az éjszakán, csemegézzetek!

1000 Halott Háza

Rob Zombie hírhedt filmje, mintha A texasi láncfűrészes széria egy darabja lenne.

Négy fiatal 1977 Halloween éjszakáján hazafelé kocsizik, mikor megállnak Spaulding kapitány, a bohóc (Sid Haig) benzinkútjánál. A láthatóan elmebeteg bohóc Horror Múzeumot vezet, ahol sorozatgyilkokról mesél a fiataloknak, akiket legjobban a megye saját „ikonja”, Dr. Sátán rémít meg. A kis horror túra utána Spaulding megmutatja nekik a megfelelő irányt, a fiatalok pedig útnak indulnak. Útközben felvesznek, egy gyönyörű, de furcsa lányt, Baby-t (Sheri Moon Zombie). Miután defektet kapnak, a lány házban húzzák meg magukat, ahol eléjük tárul a borzalom és a szadista, sorozatgyilkos, kannibál Firefly család markában találják magukat.

Nem egy világot megváltó mű, de én igazán kedvelem, a hangulata a 70-es évek végi slasher horrorjait idézi, Spaulding kapitány pedig a filmvászon egyik legijesztőbb és egyben legszórakoztatóbb bohóca. A film stílusa kissé videoklipes, mintha a rendező egy másfél órás zenei klipet forgatott volna saját magának. Aki egy agyament hentelésre vágyik, megtalálta.

1000 Halott Háza 2: A Sátán bosszúja

Direkt választottam külön a két részt, mert a folytatás magában is megállja a helyét, sőt sokkal jobban sikerült, mint elődje. Sorozatgyilkos családunk kis fazonigazításon esett át, sokkal életszerűbbé váltak, ezzel együtt félelmetesebbé. Menekülőre kell fogniuk, mert az előző részben meggyilkolt seriff bátyja bosszút esküdött. Csakhogy vigyáznia kell a hajsza során, lassan eluralkodó őrületen, nehogy ő is úgy végezze, mint vére.

Nemcsak a főszereplők változtak előnyükre, az egész film stílusa sokkal komolyabb, realisztikusabb, kevésbé klipszerűvé vált, ami rendkívül jót tett neki. A Sátán bosszúja azon kevés folytatások közé tartozik, ami többszörösen ráver az első részre, így lelkesen tudom mindenkinek ajánlani. Brutális, aljas, kegyetlen, és természetesen szórakoztató.

Addams Family 1-2

Akik ez alkalommal nem egy vérben tocsogó filmet akarnának nézni, hanem inkább nevetnének egy jót, de természetesen a fekete humorra támaszkodva, azoknak az én személyes kedvenc horror-vígjátékaimat ajánlanám: a galád családot. Szerintem nem igazán kell őket bemutatni senkinek, Charles Addams figurái először a 60-es években mutatkoztak be, a tévé képernyőjén, majd Barry Sonnenfeldnek köszönhetően két igazán jó mozi változat is elkészült. Az Addams család hétköznapjai ugyanúgy telnek, mint minden más családé, a gyerekek játszanak egymással, igaz nem labdáznak, hanem a villámhárítóval szaladgálnak a viharban, vagy áramot vezetnek egymásba, illetve közúti baleseteket okoznak. A családfő jól menő üzletember, aki oda van feleségéért, aki nem csak a háztartás vezetésében kitűnő, hanem a boszorkánymesterségekben is.

Mindkét részt lelkesen ajánlom mindenkinek, mert tényleg igényes poénok csattannak, amik nem egy esetben morbidak, így a horror rajongók igényeit is teljesen kielégíti.

Hókusz Pókusz

Ezt a művet is inkább a könnyedebb szórakozás kedvelőinek, illetve azoknak ajánlanám, akik szeretnének egy kicsit nosztalgiázni. Nem horror, de gyerekkoromban halálra rémített a három boszorkánynővérről szóló halloweeni történet. A boszorkányperek alatt kivégezték a Sanderson nővéreket (Bette Midler, Kathy Najimy, Sarah Jessica Parker), akik átkot hagytak maguk után, hogy évszázadokkal később visszatérjenek és revansot vegyenek halálukért. A gyermekrabló boszorkányok vissza is térnek, a XX. század végén, halloween estéjén, hogy ott folytassák művüket, ahol abbahagyták és örök életre tegyenek szert.

Nagyon szeretem ezt a filmet, mert már kiskoromban féltem tőle, már akkor is jól szórakoztam a boszorkányokon és a film fekete humorán. Minden évben megnézem ilyenkor, mert tipikusan erre az ünnepre való szórakozást nyújt.

Sweeney Todd: a Fleet Street démoni borbélya

Nem kapcsolódik az ünnephez, mégis ajánlani tudom erre az éjszakára, mert Tim Burton szerintem utolsó igazán jó filmjéről van szó. A viktoriánus Anglia köztudott, hogy szívem egy borongós csücske, ezért természetes, hogy oda vagyok a horror musical helyszínéért, ami kellően nyomasztó, nyirkos és szürke. Az egyszerű, de boldog életet élő Benjamin Barkert (Johnny Depp) orvul tőrbe csalta az aljas Turpin bíró (Alan Rickman), hogy elvegye a férfi feleségét, meggyalázza, majd eldobja. Barker évek múltával visszatér Londonba, hogy bosszút álljon a bírón, és lelke végre megnyugvást találjon. Csakhogy nem teheti el azonnal ellenségét a láb alól, újra kell kezdenie presztízsét, hogy magához csalogassa a törvény emberét.  Ebben segítségére van az özvegy Mrs. Lovett (Helena Bonham Carter), aki kiadja üzletének tetőterét, hogy a neves Barker újra kezdhesse borbély mesterségét, ha pedig a szike átvág egy-egy nyakat, kész pitét sütni a hullákból, és eladni a kedves vendégeknek.

Ebben a filmben minden megvan, ami Burtont jellemezte, és még nem esett át a ló túloldalára. A történet megható és bizarr egyben, a színészek remekek, a gyilkosságok kellően véresek, az atmoszféra tökéletesen nyomasztó, ahogy a kicsit fárasztó dalos párbeszédek is jól sikerültek.

Adsz vagy kapsz

Október 31-én a gyerekek jelmezekbe öltöznek, és legtöbbször barátaik, vagy szüleik kíséretében kopogtatnak be a szomszédos házakba, hogy édességet kérjenek, ha ezt nem kapják meg, akkor jöhet a csíny. Az Adsz vagy kapsz négy horror mesét mutat be, az egyikben egy városi legenda elevenedik meg, másikban Piroska találja magát saját, kifordított történetében, harmadikban egy öregember fázik rá a csínyre, míg a negyedikben az iskola igazgatójáról derül ki, hogy sorozatgyilkos.

Nagyon szeretem ezt a filmet, s bár nem Tim Burton rendezésében készült, tiszteleg az ő filmjei előtt és magán viseli, a rendező védjegyeit. Minden szegmens minőségi, nincsen színvonalbeli különbség közöttük. Személyes kedvencem Piroska története.

Tales of Halloween

A film idei termés, külön az ünnepre időzítették az antológiát. Tizenegy rendező, tíz történetet mesél el egy városka halloweenjáról. Az ötlet, hogy minden rész ugyan ott játszódik, csak a szomszédos házak egy-egy történetét meséli el igazán tetszett. A cselekmény és a kivitelezés egyes szegmenseknél hagy maga után némi kívánni valót, de egy sem válik ócskává. Minőségbeli különbség nem igazán van közöttük. Inkább kissé bugyutább részek fűződnek össze, melyek között van elszabadult gyilkos tök, kifordított Jancsi és Juliska mese, vámpír történet és még sorolhatnám. Nagyon érződik a készítők lelkesedése, és a színészeken is, hogy szívesen játszottak a részeikben, éppen ezért megbocsátható minden vétke a filmnek és tényleg csak úgy kell rá tekinteni, hogy egy agykikapcsoló szórakozás estére.

Hogyha esetleg nem ezek közül választanátok szívesen, akkor még tudom ajánlani a Karácsonyi lidércnyomást és a Halott menyasszonyt Tim Burtontől, vagy a szintén horror antológia All Hallow’s Eve két részét.

A CreepyShake csapata kellemes szórakozást kíván minden kedves olvasójának, erre a misztikus éjszakára!Elérkezett a horror rajongók legjobban várt ünnepe, a Halloween. Ebben a cikkben olvashattok kicsit az eredetéről, mert bár mindenkinek van fogalma az ünnepről, sok félreértés lengi körül. Például nem amerikai ünnep, és sem a Busójárás, sem a Halottak napja, Mindenszentek nem a megfelelője.

Halloween egészen a római időkig vezethető vissza. A hódítások által a gall területek a Római Birodalommal egyesültek, így a pogány kelta hagyományok vegyültek a római hagyományokkal. A Samhain a kelta időszámítás újévét jelentette, melyet október 31-én ünnepeltek, s megköszönték a napistennek az azévi gazdag termést és a földet. A kelták úgy hitték, hogy az éjszaka kezdetével a napisten, Crom Cruach a halál istenének fogságába kerül, az évben elhunytak lelkei pedig megzavarhatják az élőket. A halottak rossz lelkek, boszorkányok, démonok és gonosz állatok alakjaiban jelentek meg, ezért a papok egy hegytetőn összegyűltek, tüzet gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, hogy az elhunytak megnyugodjanak, és segítsék a vándorlásukat. Másnap a kialudt tűz parazsát odaadták a polgároknak, hogy új tüzet gyújtsanak, védelmezve és melegen tartva otthonaikat. A kelta emberek ezután állatbőröket vettek magukra, és háromnapos ünnepet tartottak a napisten tiszteletére.

Ez a halálkultusz keveredett a római szokásokkal, mint például a Feralia ünnepségsorozattal, melynek időszaka február közepére tehető, és a holtak napjával kezdődik, valamint a Pomona-nappal, a gyümölcstermelésért felelős isteni szellem napjával, mely november 1-jére esett. Kapcsolódó keresztény ünnep, melynek az említett két római szokáshoz köthető, a katolikus Mindenszentek, azaz az üdvözült lelkek ünnepe, illetve a november 2-ai Halottak napja, mikor az elhunyt, de a purgatóriumban lévő lelkekről emlékeznek meg, imádsága pedig a Halottak olvasója.

Halloween jelképe természetesen a töklámpás, ami eleinte az aratási idényhez kapcsolódott, és később vált az ünnep szimbólumává. Angol neve, a jack-o'-lantern [Jack of the Lantern: Lámpás Jack - Ralome] egy ír legendához kapcsolódik, mely szerint a részeges kovács (Stingy Jack) megtréfálta az ördögöt azzal, hogy felküldte egy fára, oldalára pedig keresztet rajzolt. Mivelhogy az ördög nagyon megijedt, rászánta magát, hogy egyességet kössön a kováccsal, és annak lelke ne a pokolra kerüljön. Csakhogy miután Jack meghalt, nem fogadták be sem a mennyben, sem a pokolban, ezért újra kérte az ördögöt, hogy adjon neki segítséget, hogy visszataláljon az élők világába. Az ördög a pokol tüzének egy lángját adta oda a kovácsnak, aki egy kivájt takarmányrépába tette azt, hogy világítsa előtte az utat. A történet szerint lelke azóta is a pokolbéli fénnyel botorkál az élők világa felé.

Az ünnep Amerikában terjedt el a telepeseknek köszönhetően, Európában pedig egy időre feledésbe merült, és angolszász ünnepként került a köztudatba. A televíziózás révén viszont mára világszinten elterjedt, és a Föld szinte összes országában ünneplik. A gyermekek beöltözve, házról-házra járva a Csínyt vagy csokit? kérdést feltéve gyűjtik be az édességeket. Az édességekhez tartozik egy népszerű és rémisztő városi legenda is, a Mérgezett cukorkák története is, mely túlzó, de nem alaptalan.

Rengeteg szülő félti gyermekét a legendának köszönhetően, miszerint idegenek mérgezett cukrokat, illetve olyan almákat osztogatnak a kicsiknek, amikbe pengéket szúrtak. A téma szakértője, a University of Delaware szociológusa, Joel Best évtizedeik folytatott kutatásokat, vizsgált rendőrségi bejelentéseket és médiatudósításokat, de nem talált valós bizonyítékokat, amik alátámasztanák a legendát.

Egy bűntény történt, ami melegágyául szolgált a tanmesének. 1974-ben Ronald Clark O'Brian 40 ezer dolláros biztosítást kötött két gyermeke, a 8 éves Timothy és az ötéves Elizabeth életére. Az adósságokban szenvedő férfi ezzel próbálta volna rendbe hozni az életét… Ciánnal kezelte a cukorkákat, és odaadta gyermekeinek és pár szomszéd gyereknek, valamint elterjesztette, hogy egy közelben garázdálkodó őrült okozta fia halálát. A többi gyereknek nem esett baja, nem ettek az édességekből.

Halloween legnagyobb kultusza a horrorrajongók körében van, de azoknak, akik nem mennek ma bulizni, összeállítottam egy listát, hogy milyen filmek nyújthatnak igazi szórakozást ezen az éjszakán. Csemegézzetek!

**Az 1000 halott háza (2003)
**

Rob Zombie hírhedt filmje, mintha A texasi láncfűrészes-széria (1974 / 2003) egy darabja lenne. Négy fiatal 1977-ben Halloween éjszakáján hazafelé kocsizik, mikor megállnak Spaulding kapitány, a bohóc (Sid Haig) benzinkútjánál. A láthatóan elmebeteg bohóc horrormúzeumot vezet, ahol sorozatgyilkosokról mesél a fiataloknak, akiket legjobban a megye saját „ikonja”, Dr. Sátán rémít meg. A kis horrortúra utána Spaulding megmutatja nekik a megfelelő irányt, a fiatalok pedig útnak indulnak. Útközben felvesznek egy gyönyörű, de furcsa lányt, Babyt (Sheri Moon Zombie). Miután defektet kapnak, a lány házában húzzák meg magukat, ahol eléjük tárul a borzalom, és a szadista, sorozatgyilkos, kannibál Firefly család markában találják magukat.

Nem egy világot megváltó mű, de én igazán kedvelem, a hangulata a 70-es évek végi slasheröket idézi, Spaulding kapitány pedig a filmvászon egyik legijesztőbb és egyben legszórakoztatóbb bohóca. A film stílusa kissé videóklipes, mintha a rendező egy másfél órás zenei klipet forgatott volna saját magának. Aki egy agyament hentelésre vágyik, megtalálta.

**Az 1000 halott háza 2: A Sátán bosszúja (2005)
**

Direkt választottam külön a két részt, mert a folytatás magában is megállja a helyét, sőt sokkal jobban sikerült, mint elődje. Sorozatgyilkos családunk kis fazonigazításon esett át, sokkal életszerűbbé váltak, ezzel együtt félelmetesebbé. Menekülőre kell fogniuk, mert az előző részben meggyilkolt seriff bátyja bosszút esküdött. Csakhogy a hajsza során lassan eluralkodik rajta az őrület, így vigyáznia kell, nehogy ő is úgy végezze, mint testvére.

Nemcsak a főszereplők változtak előnyükre, az egész film stílusa sokkal komolyabb, realisztikusabb, kevésbé klipszerű, ami rendkívül jót tett neki. A Sátán bosszúja azon kevés folytatások közé tartozik, ami többszörösen ráver az első részre, így lelkesen tudom mindenkinek ajánlani. Brutális, aljas, kegyetlen, és természetesen szórakoztató.

**Addams Family 1-2 (1991 / 1993)
**

Akik ez alkalommal nem egy vérben tocsogó filmet akarnának nézni, hanem inkább nevetnének egy jót, de természetesen a fekete humorra támaszkodva, azoknak az én személyes kedvenc horrorvígjátékaimat ajánlanám: a galád családot. Szerintem nem igazán kell őket bemutatni senkinek, Charles Addams figurái először a 60-es években mutatkoztak be a tévé képernyőjén, majd Barry Sonnenfeldnek köszönhetően két igazán jó moziváltozat is készült. Az Addams család hétköznapjai ugyanúgy telnek, mint minden más családé, a gyerekek játszanak egymással, igaz nem labdáznak, hanem a villámhárítóval szaladgálnak a viharban vagy áramot vezetnek egymásba, illetve közúti baleseteket okoznak. A családfő jól menő üzletember, aki odavan feleségéért, aki nemcsak a háztartás vezetésében kitűnő, hanem a boszorkánymesterségekben is.

Mindkét részt lelkesen ajánlom mindenkinek, mert tényleg igényes poénok csattannak, amik nem egy esetben morbidak, így a horrorrajongók igényeit is teljesen kielégítik.

**Hókusz pókusz (1993)
**

Ezt a művet is inkább a könnyedebb szórakozás kedvelőinek ajánlanám, illetve azoknak, akik szeretnének egy kicsit nosztalgiázni. Nem horror, de gyerekkoromban halálra rémített a három boszorkánynővérről szóló halloweeni történet. A boszorkányperek alatt kivégezték a Sanderson nővéreket (Bette Midler, Kathy Najimy, Sarah Jessica Parker), akik átkot hagytak maguk után, hogy évszázadokkal később visszatérjenek, és revansot vegyenek halálukért. A gyermekrabló boszorkányok vissza is jönnek a XX. század végén, Halloween estéjén, hogy ott folytassák művüket, ahol abbahagyták, és örök életre tegyenek szert. Nagyon szeretem ezt a filmet, mert már kiskoromban féltem tőle, már akkor is jól szórakoztam a boszorkányokon és a film fekete humorán. Minden évben megnézem ilyenkor, mert tipikusan erre az ünnepre való szórakozást nyújt.

**Sweeney Todd: a Fleet Street démoni borbélya (2007)
**

Nem kapcsolódik az ünnephez, mégis ajánlani tudom erre az éjszakára, mert Tim Burton szerintem utolsó igazán jó filmjéről van szó. A viktoriánus Anglia köztudott, hogy szívem egy borongós csücske, ezért természetes, hogy odavagyok a horrormusical helyszínéért, ami kellően nyomasztó, nyirkos és szürke. Az egyszerű, de boldog életet élő Benjamin Barkert (Johnny Depp) orvul tőrbe csalta az aljas Turpin bíró (Alan Rickman), hogy elvegye a férfi feleségét, meggyalázza, majd eldobja. Barker évek múltával visszatér Londonba, hogy bosszút álljon a bírón, és lelke végre megnyugvást találjon. Csakhogy nem teheti el azonnal ellenségét a láb alól, újra fel kell építenie presztízsét, hogy magához csalogassa a törvény emberét.  Ebben segítségére van az özvegy Mrs. Lovett (Helena Bonham Carter), aki kiadja üzletének tetőterét, hogy a neves Barker újrakezdhesse borbélymesterségét, ha pedig a szike átvág egy-egy nyakat, kész pitét sütni a hullákból, és eladni a kedves vendégeknek.

Ebben a filmben minden megvan, ami Burtont jellemezte, amikor még nem esett át a ló túloldalára. A történet megható és egyben bizarr, a színészek remekek, a gyilkosságok kellően véresek, az atmoszféra tökéletesen nyomasztó, ahogy a kicsit fárasztó dalos párbeszédek is jól sikerültek.

**Adsz vagy kapsz (2007)
**

Október 31-én a gyerekek jelmezekbe öltöznek, és legtöbbször barátaik vagy szüleik kíséretében kopogtatnak be a szomszédos házakba, hogy édességet kérjenek. Ha ezt nem kapják meg, akkor jöhet a csíny. Az Adsz vagy kapsz négy horrormesét mutat be, az egyikben egy városi legenda elevenedik meg, a másikban Piroska találja magát saját, kifordított történetében, a harmadikban egy öregember fázik rá a csínyre, míg a negyedikben az iskola igazgatójáról derül ki, hogy sorozatgyilkos.

Nagyon szeretem ezt a filmet, s bár nem Tim Burton rendezésében készült, tiszteleg az ő filmjei előtt, és magán viseli a rendező védjegyeit. Minden szegmens minőségi, nincsen színvonalbeli különbség közöttük. Személyes kedvencem Piroska története.

**Tales of Halloween (2015)
**

A film idei termés, külön az ünnepre időzítették az antológiát. Tizenegy rendező tíz történetet mesél el egy városka Halloweenjáról. Az ötlet, hogy minden rész ugyanott játszódik, csak a szomszédos házak egy-egy történetét meséli el, igazán tetszett. A cselekmény és a kivitelezés egyes szegmenseknél hagy maga után némi kívánnivalót, de egy sem válik ócskává. Minőségbeli különbség nem igazán van közöttük. Inkább kissé bugyutább részek fűződnek össze, melyek között van elszabadult gyilkos tök, kifordított Jancsi és Juliska-mese, vámpírtörténet és még sorolhatnám. Nagyon érződik a készítők lelkesedése, és a színészeken is, hogy szívesen játszottak a részeikben, éppen ezért megbocsátható minden vétke a filmnek, és tényleg csak úgy kell rá tekinteni, hogy egy agykikapcsoló szórakozás estére.

Hogyha esetleg nem ezek közül választanátok szívesen, akkor még tudom ajánlani a Karácsonyi lidércnyomást és a Halott menyasszonyt Tim Burtontől, vagy a szintén horrorantológia All Hallow’s Eve-et, a Halloween éjszakáját, és a klasszikus Halloweent.

A CreepyShake csapata kellemes szórakozást kíván minden kedves olvasójának erre a misztikus éjszakára!