Életünk során rengeteg behatás ér minket, olyan tapasztalások, amik befolyásolják világnézetünket, gondolkodásunkat és személyiségünket is. Ez a hatás, pontosabban annak mértéke jelentősen függ attól, hogy életünk mely szakaszában tapasztaljuk meg azt. Hiszen mást jelent a gyász egy gyermeknek és mást egy ötvenes éveiben járó embernek, más egy mindent elsöprő szerelem tinédzserként és más harminc éves kor felett. Van azonban egy életszakasz, ami kiemelt fontosságú, ez pedig nem más, mint a kamaszkor.  Tinédzser éveink alatt testünk változásokon megy át, nemi hormonjaink működésbe lépnek, kialakul identitásunk és ekkor kerülnek igazán a helyükre személyiségünk alapkövei is. Ez az a kor, amikor mindent megkérdőjelezünk, amikor nem csak vágyunk az árral szemben úszni, hanem bátran meg is tesszük, amikor keressük önmagunkat és helyünket a minket körülvevő világban. Lázadunk. Minden és mindenki ellen. Egyszerűen azért, mert muszáj, mert érezzük, hogy ezt kell tennünk. Mozgalmas időszak ez. Tanulás, fejlődés, változás, szerelem, szexualitás, kétségek és kételyek, kérdések és áhított válaszok. Mind-mind hatással van ránk, ezeknek köszönhetően vállunk azzá, akikké válnunk kell. Ez az az életszakasz, ami oly gyakran ihletett már meg alkotókat, hiszen jellegzetességeinek felhasználásával szinte bármilyen történet elmesélhető. Hiszen már mi is átéltünk hasonlókat, a  főhősök küzdelmeit ezáltal nem csak megértjük, hanem kicsit át is éljük, magunkénak érezzük azokat. A témába vágó irodalmi és filmművészeti alkotások száma szinte végtelen, elég csak J. K. Rowling Harry Potter szériájára, a Stephen King novellája alapján készült Stand by Me-re vagy éppen a sikeres Stranger Things című sorozatra gondolnunk. A hasonló témájú sorozatok közé ált be a Netflix június 10-én debütált, hét részes, olasz szériája, a Curon is – a magyar keresztségben használt Curon titkaitól inkább eltekintek, mivel az eredeti cím kiegészítését teljesen feleslegesnek érzem.

Anna Raina (Valeria Bilello – Nyolcadik érzék /2015-2018/) tizenhét év távollét után tér vissza tinédzser ikreivel – Daria-val (Margherita Morchio – Succede /2018/) és Mauro-val (Federico Russo – Bűvölet /1997-2008/) – egykori szülővárosába, az észak-olaszországi Curonba. A csendes kisváros azonban nem az, aminek látszik. A békés felszín alatt a közösség tagjai közt ellentétek feszülnek, furcsa halálesetek és eltűnések történnek a környéken, az emberek hite szerint pedig ezek valódi oka a Raina család és az azt sújtó átok…

A misztikus thriller – sőt helyenként horrorként definiált – sorozat történetéről nehéz lenne spoilermentesen nyilatkoznom. Érdekes és izgalmas az alapkoncepció. A rendezés egész jó, a színészi játék is rendben van, akit talán ki tudnék emelni a stáb tagjai közül, az az Anna apját, Thomas-t alakító, Luca Lionello (A passió /2004/). Jelenléte érezhetően markánsabb kollégáinál, véleményem szerint ő a széria legjobbja. Meggyőzően alakítja az idősödő karaktert, aki folyamatos küzdelmet vív múltjával és a mindennapokkal is. Az operatőri munka pedig kifejezetten meggyőző, akárcsak a fényképezés – gyönyörű tájakat csodálhatnak majd meg azok, akik bizalmat szavaznak a szériának.

DE. Mert sajnos itt van az a bizonyos de. Az igazság az, hogy a Netflix sorozata egyáltalán nem tekinthető horrornak és thrillernek is csak jóindulattal nevezhető. Ez egy komorabb hangvételű, misztikus tinisorozat, ami tónusát elveszítve joggal szerepelhetne a Nickelodeon éjszakai műsorsávjában közvetlenül az iCarly vagy éppen a V, mint Viktória után. Korhatár besorolását csupán a néha tapasztalható, visszafogottan erőszakos jelenetek indokolják. Ez egy, a tinédzserek életét, mindennapjait bemutató alkotás lett. A valódi baj azonban az, hogy mindent ennek rendeltek alá alkotói. Az átok, a misztikum csupán másodlagos. A történések csupán halvány kulisszák, a főszereplő testvérpár áll a fókuszban és ennek köszönhetően a nézőknek esélye sincs elmerülni Curon – egyébként felettébb érdekes – legendáiban. A bevezetőben említett dolgokat láthatjuk. Küzdelmet, szerelmet és halált. Se többet, se kevesebbet. A természetfölötti szál csupán alibi, melynek egy célja van, hogy biztosítsa a történet viszonylag lassú folyását és ezzel megpróbálja fenntartani a néző egyre lankadó érdeklődését…

Megpróbáltam szeretni a szériát. Az első rész után reményekkel telve folytattam a sorozatot, amiket az ősi Curon-t elborító víztömeghez hasonlóan temetett maga alá a felismerés, hogy ez – ismét – az elszalasztott lehetőségek alkotása lett. Pedig ott volt benne a potenciál. A városka lakóinak – német és olasz származásúak – gyakran nyílt szembenállása, a régi templom harangtornyának hangjai és hatásuk az ott élőkre vagy éppen a Raina család szállodája mind-mind kiaknázatlan lehetőség maradt. Úgy érzem a mondanivaló is elsárgult lapokból épített kártyavár csupán, amit – bár fontos üzenetet hordozhatna – azért állítottak így össze, hogy több néző érdeklődését tudja felkelteni. Középszerű sorozat lett a Curon, olyan alkotás, amit jó szívvel talán csak azoknak tudnék ajánlani, akik pár évvel fiatalabbak az ajánlott korhatárt jelentő 16 évnél. Nekik talán többet is jelenthet a széria, mint amit valójában nyújtani tud. Az idősebbek inkább keressenek mást.

5/10

IMDb | mafab