Jake Malloy FBI ügynök egy brutális gyilkos utáni hajszát követően súlyos traumát él át, ami felborítja addigi életét. A nyomozó nem tud megküzdeni a démonaival, azért egy rendőrök számára fenntartott, Isten háta mögötti rehabilitációs központba vonul el. Az ide bevonulók leadják a fegyverüket és igyekeznek gyógyírt találni a sebeikre. Azonban Jake bevonulása után nem sokkal elkezdenek hullani a bent lakók és a nyomozónak az az érzése, hogy a démona követte ide a világ végére is. Menekülésre pedig nincs esély, mert egy hatalmas hóvihar elzárta a bunker lakóit a külvilágtól.

Egy vallomással kell kezdenem. Először is azzal, hogy én nagy Sylvester Stallone rajongó vagyok, tehát mindent megnézek, amiben szerepel. Másodszor pedig én bírom a D-Toxot. Tudom, hogy az 55 milliós költségvetés mellé kevesebb mint 80.000 dolláros bevételt produkált a film és egy hét után levették a mozik listájáról. Az se valami jó hír, hogy 1999-ben már készen volt az alkotás, de 2002-ig dobozban maradt, mert nem voltak vele megelégedve. Őszintén megmondom, hogy azért ennyire nem rossz a helyzet, mint amik ezek az adatok előrevetítenek.

Kezdjük azzal, hogy elég durva gyilokok vannak benne, amiket kellően közelről mutatnak meg nekünk kendőzetlen valójukban. Sokkal brutálisabb a film, mint amit egy Stallone produkciótól elvárnánk. Jó, persze a hullák száma az jóval kevesebb, mint a legtöbb Sly filmben, viszont itt azért nem durr-durr van és jóccakát. Nyilván ennek a rendező személye az oka, aki nem más, mint Jim Gillespie, akinek a nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Joyride és a Tudom, mit tettél tavaly nyáron. Na, ha pedig ebből a tényből indulunk ki, akkor máris tudjuk, hova kell a D-Toxot sorolni. Nem egy világmegváltó darab, de kifejezetten szórakoztató agykikapcs.

Stallone teljesen jól alakítja a karakterét, mindent kihoz a figurából, amit lehet.  Mellette pedig olyan nevekkel találkozhatunk, mint Charles S. Dutton (Gothika, Alien 3), Kris Kristofferson (Penge trilógia), Jeffrey Wright (Westworld), Christopher Fulford (A Stonehearst Elmegyógyintézet), Tom Berenger (A szakasz, Eredet, Rohanás) vagy Stephen Lang (Vaksötét, Egy jó házasság). Szóval a szereplőgárdával sincsen semmi baj, mint ahogyan az alapkoncepció is rendben van.

Érdekes elgondolás volt ez a rehab a megviselt rendőröknek, elgondolkodtató volt, hogy tényleg, mikkel kell megküzdeniük a rend éber őreinek nap, mint nap és ezt vajon, hogyan dolgozzák fel, milyen hatással van rájuk? A történeteik is teljesen hitelesek voltak és a sablonkaraktereket is jól használták, igaz nem voltak nagy fejlődések és nem is kaptak elég időt a szereplők. Ha a játékidőt kicsit megnyújtják, akkor sokkal komolyabb eredményt is elérhettek volna ezzel a filmmel.

A legnagyobb pacsi a környezet megválasztásáért jár, mert az már maga adott egy kiszolgáltatottság és elhagyatottság érzetet. Bármi baj történhet, ti pedig ott vagytok elzárva mindentől, kiszolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. Ez már gyilkos nélkül is elég para. Maga a rehab központ is megadja a bezártság érzetet és nagyon jó a helyszín egy macska-egér élethalál harchoz. Tehát ezekkel az elemekkel semmi probléma sincsen.

Oké, a történet nagyon egyszerű és bizony vannak kisebb-nagyobb logikai bakik is. Nagyon el akarják rejteni a gyilkos személyét, csak sajnos ez nem igazán jön össze. Mint ahogyan a magyarázat is kissé suta. De, ha megint azt vesszük, hogy a Tudom, mit tettél tavaly nyáron rendezőjének filmjét nézzük, akkor megint eszünkbe juthat, hogy ezt a filmet vegyük inkább egy agykikapcsoló thrillernek és annak tökéletesen beválik. Az alapkoncepció, a színészek és a környezet pedig tényleg működik.

Nem mondom, hogy mindenkinek többszörnézős darab, mindenesetre nálam így tél idején mindig előkerül és örökre ott fog maradni a bűnös élvezeteim listáján. :)

Pontszámom: 5/10 a realitások talaján, de a fangirl üzemmódom miatt, nekem inkább 6/10. :)

IMDb | mafab