A cím nagyon csalóka lehet, ugyanis nem az 1961-es méltán klasszikussá vált „Az ártatlanok” című horrorfilm egy újabb feldolgozásáról van szó. Sem a cselekmény, de még csak a film nemzetisége tekintetében sincs semmi hasonlóság a korábban említett mesterművel. Ezt figyelembe véve lehet nem ártott volna egy jobb címválasztás, mert lehet, hogy a Jack Clayton rendezte „Az ártatlanok” már régi filmnek számít, de azért egyáltalán nem kéne megfeledkezni róla, és nem kéne ezt a két filmet összekeverni. No nem azért, mintha Eskil Vogt 2021-es filmje rossz lenne. Mert, hogy egyáltalán nem erről van szó. És, hogy ha ezen az apró kellemetlenségen túl is lendültünk, akkor már érdemes is jobban szemügyre vennünk jelen alanyunkat, mert bizony nagyon úgy fest, hogy az északi horrorfilmek nimbusza újfent csak magasabbra emelkedett.

A kilencéves Ida (Rakel Lenora Petersen Fløttum) családjával egy új városba költözik. A kislány kezdetben nehezen találja a helyét, főleg úgy, hogy az ideje nagy részében neki kell vigyáznia autista nővérére, Annara (Alva Brynsmo Ramstad) is. Ida végül barátságot köt egy fiúval, Bennel (Sam Ashraf), aki hamar beavatja a lányt egyik titkába, hogy a fiúnak telekinetikus képességei vannak, így képes tárgyakat mozgatni az elméjével. A kis társasághoz rövidesen becsatlakozik egy másik kislány, Aisha (Mina Yasmin Bremseth Asheim) is, aki nagyon szoros barátságot alakít ki Annaval, főleg azért, mert a két lány tökéletesen képes kommunikálni egymással telepátia útján. Így sokszor Aisha lesz az, aki közvetíti a többieknek Anna mondandóját, és kiderül, hogy maga Anna is képes a telekinézisre. A négy gyerek szinte minden idejét együtt tölti, és saját különleges képességeiket próbálgatják. Az önfeledt, játékos kísérletezgetések azonban rövidesen egyre sötétebb irányt vesznek, ahogy Ben egyre agresszívabb módon éli ki magát, és megkérdőjelezhető dolgokra használja az erejét. A három lány kezdi érezni, hogy valamit tenniük kell Bennel, ha nem akarják, hogy még jobban eldurvuljanak a dolgok.

A történetet ismertetve inkább juthat eszünkbe a Carrie, vagy akár az Elátkozottak faluja. Az ihletettség több ponton érzékelhető, sőt, néha még David Croenenberg Agyfürkészőkje is megidéződik, ám Az ártatlanok esetében sokkal inkább lehetne a 2017-es Thelma-t előképnek megjelölni. Szintén egy északi horrorfilmről van szó, az ehhez illő komoly és nyomasztó, feszültséggel teli hangulat is stimmel, és a cselekmény középpontjában szintén a fiatal korban megjelenő különleges képességek borzalmas következményei állnak. A Thelma esetében egy épp a felnőttkorba lépő fiatal lány éli át mindezt, míg Az ártatlanokban ugyanezt gyerekek szemszögéből tapasztalhatjuk meg. A különbség több ponton is lényeges, mert hiába érzékelhető az ihletettség, Az ártatlanok egy nagyon is a saját jogán létező film. A gyermeki perspektíva alapból más színezetet ad az egész témának. Itt nem egy frusztrált és meggyötört tinédzser, vagy egy hasonlóan traumatizált felnőtt karakter nézőpontjából tapasztalhatjuk meg ezt, hanem a gyermeki ártatlanság szűrőjén keresztül. A gyerekek teljes rácsodálkozással és izgalommal ismerik meg természetfeletti erejüket, és ebből a megismerésből teljesen hiányzik a félelem. Egy nagyszerű játéknak élik ezt meg, egy természet adta csodának. Már ez a perspektíva különbség is érdekes. Gyermekként, akármilyen rossz dolgok is történhettek az életünkben, de mindig nyitottabbak vagyunk a csodákra, és sokkal befogadóbban kezeljük a körülöttünk lévő világot, mint későbbi életszakaszainkban. Ezt szem előtt tartva a film is végig a gyerek szereplőkre koncentrál. A felnőttek csak közönséges statisztaszerepet tölthetnek be az eseményekben, de nincs is rájuk különösebben szükségünk. A négy kis főszereplőnk mind nagyon érdekes és komplex karakterek, akik végig el tudják vinni a hátukon a filmet, és érdekel, hogy mi történik velük. Hamar képesek vagyunk megkedvelni őket, és érdeklődve figyeljük mi történik velük. A gyerekszínészek ehhez mérten fantasztikusan teljesítenek. Külön kiemelném Alva Brynsmo Ramstad-ot Anna szerepében. Ám pont a főszereplő Ida-t játszó Rakel Lenora Petersen Fløttum az, akivel azért nem mindig olyan egyszerű azonosulni. És ez sem a színész hibája, hanem sokkal inkább a karakteréé, ugyanis Ida több ponton inkább válik passzív szemlélővé és szenvedő alannyá, mielőtt ténylegesen aktívvá válna a végső konfliktusban. Ez az attitűdje engem eléggé tudott bosszantani, és ezzel mások is könnyen így lehetnek.

A játékidő felétől aztán fokozatosan egyre sötétebb tónusokat ölt magára a film. A kezdeti játékosságba lassacskán belerondít Ben fokozatosan megnyilvánuló szociopata attitűdje, és erejét inkább arra kezdi használni, hogy másokat bántson. Többek között saját barátait is célba veszi, amikor azok le akarják állítani őt. És mivel nagyon jól felépített és szerethető karakterekről van szó, így a film ezen a ponton eléri, hogy ténylegesen izguljunk értük és féltsük őket. Nem egyszer sikerült ennek a filmnek komoly érzelmi reakciókat kiváltania belőlem, és ez egyaránt köszönhető a karaktereknek, a jó színészi játéknak, a jól adagolt feszültségnek, és a bátor cselekményszövésnek. Ezekben a jelenetekben a horror és a suspense kézzelfogható, és a végletekig borzolja az idegeinket. A gyermeki ártatlanság biztonsága itt kezd véget érni, és szereplőink itt szembesülnek először igazán az emberi gonoszsággal, és a valódi félelemmel. És velük együtt érezzük ezt mi is, hiszen a rettegésük és a tehetetlenségük nagyon jól átjön a jelenetekről. Fantasztikus vizuális megoldásokkal is él a film, ami egyaránt remekül prezentálja nekünk a vidám, és a rettegést keltő képsorokat. A képi világ, és maga az a környezet, amit a film lefest nekünk, egyszerre lesz ismerősen hétköznapi, álomszerű és másvilági, annak minden pozitív és negatív tulajdonságaival.

Alapjaiban véve Az ártatlanok inkább nevezhető egy erős drámának és természetfeletti thrillernek, ami horror elemekkel operál. Ám ezt mind a lehető legmagasabb színvonalon végzi. Egy érdekes és átérezhető történet, valódi tétekkel, ami tényleges érzelmi reakciókat képes kiváltani a nézőjéből. Ráadásul még arra is biztosít lehetőséget, hogy kicsit elmerengjünk a látottakon. Egy filmnek ezek kellene, hogy legyenek a legnagyobb erényei, és Az ártatlanok ezt mind megadja. Nemzetközi szinten kérdéses, hogy mennyire vívhat ki hírnevet magának, ám a kortárs északi filmgyártás legjobbjai közt ott a helye, és idővel talán egy kisebb kultstátuszt is kivívhat magának. Ez nem egy egyszerű, laza és ostoba ijesztgetős film, hanem egy komoly és sötét dráma, ami nem elégszik meg a szórakoztatással, hanem valamit adni is akar a nézőjének, ami ennél több. És aki erre fogékony, annak maximálisan meg fog térülni a rá áldozott idő.

IMDb