Hatalmas rajongója vagyok Quentin Tarantino munkásságának. Szerintem korunk egyik legnagyobb rendezője, akinek minden műfaj nagyon jól áll. Tudni kell róla, hogy sosem tanult filmrendezést, mindent, amit tud, azt filmekből szedte össze, és vannak olyan irányzatok, amiknek nagy rajongója, ezért igyekszik a saját verziójában újraértelmezni azokat. Ebből jött az ötlet, hogy barátjával, Robert Rodriguezzel tisztelegnek a grindhouse műfaj előtt, és saját filmet készítenek belőle. A Rodriguez által rendezett Terrorbolygóról már írtunk, most jöjjön Tarantino darabja, a Halálbiztos.

A sztori két nagy egységre tagolható. Mind a két résznek fiatal, belevaló csajok a főszereplői, akikre egy őrült pszichopata, Kaszkadőr Mike vadászik. Az jelenti neki a szexuális kielégülést, ha a felturbózott, halálbiztos kocsijával halálra zúzza a nőket. Igazán romantikus, igaz? Szóval, az első etap főszereplői: Arlene, Jungle Julia, Shanna, Pam és Lana. Igazság szerint az első három lány napját követhetjük figyelemmel, a másik kettő csupán rossz helyen volt, rossz időben, rossz emberekkel. A csajok elhatározzák, hogy kiruccannak egy lányos hétvégére Shannáék nyaralójába, ám előtte tartanak egy hamisítatlan austini estét. Warren kocsmájában kötnek ki, ahol jócskán leisszák magukat, amit jól tesznek, mert ez lesz életük utolsó estéje. A második etap lányai: Lee, Abernathy, Kim és Zoe. Ők is kikapcsolódni készülnek Lebanonban, de kicsit sem hasonlítanak a fenti csajokra. Ők ugyanis a filmes szakmában tevékenykednek, Kim és Zoe pedig sebességmániás autóbolond kaszkadőrök. Kaszkadőr Mikenak ezúttal nem lesz olyan egyszerű dolga, igazán embereire akadt, és most nem lehetünk egyáltalán biztosak benne, hogy sikerrel fogja péppé zúzni szegény kislányok arcát, lábát, fejét, karját…

Nagyon sokan nincsenek elragadtatva ettől a filmtől, és jobbnak tartják Rodriguez munkáját. Én nem vetném össze őket, mert a grindhouse univerzum két végletét fogták meg és alakították át, tehát nem szerencsés az összehasonlítás. Az sem jó megoldás, ha Tarantino többi filmjével vetjük össze a Halálbiztost, mert ez nem egy eredeti, hamisítatlan Tarantino-film. Szóval, a teljesség érdekében én egy teljesen egyedülálló alkotásként fogom kezelni ezt a művet.

El kell ismerni, hogy igazán jó az alapsztori, érdekesek a karakterek, és Kaszkadőr Mike egyenesen zseniális sorozatgyilkos. Kurt Russell egyik legjobb alakítása. A kocsi pedig nagyon félelmetesre sikeredett, tökéletes gyilkolóeszköz. Az autós üldözések, a gyilkosságok jól sikerültek, izgalmasak, és külön jó pont, hogy az első ütközést több beállításból láthatjuk. A csajok viccesek, igazi badass tyúkok, akikért tudunk szurkolni. A színésznők egyáltalán nem irritálóak vagy túlzóak, nagyon élvezhető az alakításuk. A két rész közötti átkötés is nagyon jól sikerült, és még egy kis karakterismertetőt is láthattunk a Terrorbolygóhoz. Emellett a technikai megoldások, a kameramozgás, a vágás, a zene egytől egyig első osztályú.

Ám Tarantino ide, vagy oda, a Halálbiztos nem egy tökéletes film. A legnagyobb gond az időbeosztással és a végével van. Sokan kiemelik azt is, hogy nem kapunk olyan ütős párbeszédeket, mint a rendező többi filmjében. Én ezt nem tartom hibának, mert Tarantino most egy grindhouse filmet rendezett, az arra jellemző vonásokat akarta újraértelmezni úgy, hogy most nem teszi bele annyira saját magát. Egyszer az életben szerény volt, ezt azért nem lehet felróni neki. Viszont a két rész nincsen arányban egymással. Az első etapban túl sokat kapunk a csajokból, a másodikban túl keveset. Az igazat megvallva a Jungle Julia brigád sokkal érdekesebbre sikeredett, mint Kim bandája, annak ellenére, hogy Zoë Bell zseniális. A vége pedig nagyon összecsapott lett. Nézi, nézi az ember, aztán egyszer csak annyi. Vége, és nagy hiányérzettel kelünk fel a képernyő elől, hogy most „wtf” volt ez?!

Összességében azt mondhatom, hogy Tarantino ott rontott, hogy inkább grindhouse filmet rendezett, és nagyon visszafogta saját magát. Viszont a műfajra jellemző gore-ból nem kapunk eleget, Kaszkadőr Mike-ból is lehetne több, és jobban kellett volna felosztania a két rész idejét. Ám mégis azt mondom, hogy egy szerethető alkotás, szórakoztató kikapcsolódást nyújt, igazi badass csajokkal és egy borzasztóan szórakoztató sorozatgyilkossal. Nem tudok betelni Kurt Russell a film végén eljátszott, értetlenkedő hisztijével. Tarantino-fanoknak kötelező (bár meglepődnék, ha nem látták eddig), de a műfaj kedvelői sem fognak csalódni. A két rendező ugyanis igen nagy terhet vett a nyakába, újra a divatba akartak hozni egy méltatlanul elfeledett 70-es évekbeli B műfajt, és szerintem, ha valami, hát ez sikerült nekik.

7/10

IMDb | mafab