B. folytatja bosszúhadjáratát és mint megtudjuk most már Bill-hez tart, hogy végezzen vele. Könyörtelen, megállíthatatlan és bosszúra éhes. Ám az idáig elvezető útja bizony nem volt zökkenőmentes, hiszen az előző felvonásban két volt bérgyilkostársát tette hűvősre, így még három hátravolt. A második részben tehát találkozhatunk Budd-al, a könyörtelenül szemét Elle-lel és persze végre magával Bill-el is. Megismerhetjük B múltját, megtudhatjuk a nevét, megkapjuk végre az egész történetet és már csak egy kérdésünk marad: vajon tényleg meg fogja ölni Bill-t?

Az előző rész igencsak szűkmarkúan bánt az információkkal. Nem sok mindent tudhattunk meg B-ről, vagyis Beatrix Kiddo-ról. Most azonban megismerhetjük, hogyan lett bérgyilkos, milyen volt a kapcsolata Bill-el és mesterével Pai Mei-el, valamint jobban megismerhetjük Budd-ot és Elle-t is. Az előző rész története nagyon szikár volt, inkább a látvány és az akció dominált, no meg persze az a több hektoliternyi vér, ami kisprickolt a delikvensekből. A második rész azonban sokkal komplexebb és érzelmesebb lett. A műfaj is változott, ez már inkább egy westernbe hajló leszámolástörténet. Nyilván tudtuk és teljesen jogosnak is találtuk a Mennyasszony haragját, de kíváncsiak voltunk az odavezető útra is, mint ahogyan a végkifejletet is alig vártuk.

Fontos tudni, hogy Tarantino egyben forgatta le a filmet, csak nagyon hosszú lett és két választása volt: vagy megvágja a történetét, vagy két részre osztja. Ő az utóbbi mellett döntött és ezért nagyon hálásak vagyunk neki, mert ez a bosszúsztori így vált kerek egésszé. Az előző nagyon látványos és élvezetes volt, ez pedig nagyon érzelmes és kegyetlen. Ugyanis nehogy azt gondoljuk, hogy ez a rész majd a könnyektől lesz érdekes. Ó, nem ám. Kapunk itt szemkiszedést (Tarantino Lucio Fulci és művei iránti szeretetből tette bele ezt a motívumot a filmjébe), kígyóval való agyonmaratást és élve eltemetést is. Amúgy a gyilkosságok, vagy gyilkossági kísérletek megválasztásának módjai mind arra (is) szolgálnak, hogy megismertessék velünk a szereplők jellemét.

Pontosan ebből a célból mutatják meg nekünk Beatrix iszonyatos kiképzését is, amit Pai Mei mester mellett végigcsinált. Ebből is láthatjuk, hogy ez a nő egy igazi harcigép, aki nem futamodik meg és aki végigcsinálja, amit elkezdett. Nem sunyi, nem álságos, hanem végtelenül álhatatos és egyenes. Mindig felméri a helyzetet, az esetek 99%-ában jól méri fel a következményeket, abban az esetben azonban, amikor nem bizony golyót röpítettek a fejébe.

Beatrix és Bill párbeszéde a film legjobban sikerült jelenete, amiből megtudhatjuk, hogy Superman valójában micsoda és ezáltal kapunk egy kifordított szuperhős történetet is. Beatrix lehetne ugyanis szuperhős is, de ő gyilkos. Annak született és mindig is az marad, viszont itt már bejön Tarantino romantikus elképzelése is arról, hogy még egy gyilkosból is előjöhet a jó, ha - mondjuk -  anyává válik. Az előző részben kaptunk a feszültségből rendesen, még akkor is, ha tudtuk, hogy B nem fog meghalni, viszont a film utolsó percében előrukkoltak nekünk egy elég durva csavarral, ami miatt nem igazán tudhattuk, mi lesz a teljes sztori vége.

Az akciójelenetek nagyon szépen meg vannak komponálva, a színek és a fények változtatása is pazar, mint ahogyan a beállításokra és a vágásra sem lehet panaszunk. A zenét, mint mindig kiválóan használja a rendező, pontosan illeszkednek az adott rész hangulatához. Az időbeliség itt is meg van kavarva és a műfajokat ügyesen ötvözték egymással.

A színészi játákra nem lehet panasz, hihetetlenül magas színvonalon játszanak a színészek. Uma Thurman élete egyik legjobbját hozta a Kill Bill-ben, David Carradine-t mindig öröm látni, főleg amikor megidézi kultsorozatát és a gonosz szerepeit egy karakterbe sűrítve. Daryl Hannah iszonyú szexi ugyanakkor egy borzasztó szemét hmm, ide mindenki helyettesítse be a megfelelő szót, mondjuk úgy, hogy egy hideg és számító rihonya, akiben szintén tombol a bosszúvágy, csak amíg B esetében ez jogos, addig nála mindennek az alapja a mérhetetlen irigység. (Amúgy plusz infó, hogy Tarantino úgy vezette fel a színésznőnek a karakterét, hogy skandináv pornófilmet akart megnézetni vele. Az volt ugyanis az elképzelése, hogy Hannah-nak pont olyan hidegnek és gyönyörűnek kell lennie, mint a skandináv pornósztároknak.) Michael Madsen pedig olyan, mind Michael Madsen. Összeszorítja a szemét és fogát, dörmög és szemét. Ezért szeretjük.

Itt pedig jöjjön egy pici kitérő, mert ennél a filmjénél kezdték el a következő kritikákat mondogatni a fanyalgók. Tarantino-t sokan megszólják, hogy nem folytatta a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény vonalát. Én pont emiatt szerettem meg még jobban, mert ezáltal is megmutatja tudása és fantáziája sokszínűségét. Hiszen minden filmjében megvan a maga stílusa, az első képkockánál már tudjuk, hogy egy Tarantino filmhez van szerencsénk. A Kill Bill-ben pedig mindent megtartott, ami rá jellemző, még a kedvenc beállításai is benne vannak. Mindemellett pedig sikeresen ötvözte ebben a filmjében Keletet és Nyugatot, mégpedig úgy, hogy egy szamurájfilmet ötvözött egy westernnel és a középpontba pedig a bosszút helyezte, ami mind a két stílusnak az egyik központi témája.

Szóval lehet hiányolni a puskaporos aranyköpéseket (bár azért itt is akad pár), de ami miatt Tarantino kiemelkedik korunk mezőnyéből az az, hogy nemcsak hihetetlenül jó történeteket, párbeszédeket tud nekünk mutatni, nemcsak jól használja fel az őt megihlető darabokat és nemcsak pörgős jelenetekkel szolgál, vagy mesteri szinten képes kihozni a színészeiből a legjobbat, hanem arra is képes, hogy megmutassa, mennyire csodálatos a filmek világa. Hiába a káromkodás, a brutalitás és a hihetetlen mennyiségű vér, egy Tarantino filmben mindig ott van maga a filmek iránti szeretet, odaadás és tiszteletadás. A Kill Bill egy baromi jól sikerült bosszútörténet, amiben megvolt a misztikum, a kegyetlenség, a vér és az életfilozófia, mint ahogyan a filmszeretet is. Lehet a két részt külön is nézni, mert önállóan is megállják a helyüket, de egyben az igazi. Mindegy, milyen hosszú a játékideje, mert így komplex a történet és így válik maga Tarantino munkássága is egyre nyitottabbá és összetettebbé.

Pontszámom: 8/10.

IMDb | mafab