Én szeretem Robert Rodriguez filmjeit, tökéletesen ki tudnak kapcsolni. Szeretem, hogy van egy stílusa és ebből egyszerűen nem enged, teljesen mindegy, mit szólnak hozzá a kritikusok vagy a nézők. Ő ilyen filmeket akar csinálni és kész, akinek tetszik az nézze, akinek meg nem... nos, ide mindenki helyettesítse be, amit akar. :) 2010-ben elkészítette a Machete című stílusos agymenését, amit a Grindhouse-hoz csinált fake trailerből fejlesztett tovább. És milyen jól tette!
Texas, bevándorlók, feketemunka, fegyverrel rendet teremtő fehérek. McLaughlin szenátor igyekszik rendet teremteni, megfékezni az illegális bevándorlást (minden eszközt bevetve) és a megválasztásáért kampányol. Az egyik kampányrendezvénye közben rálőnek, a puska végén pedig Machete volt, akit azért béreltek fel, hogy megölje a szenátort. Ám Machete-t csúnyán bepalizták, így megkezdődik a szálak felgöngyölítése, amik igazán messzire vezetnek és természetesen rengeteg hullával vannak kikövezve. Machete pedig csak megy és megy, miközben mindenkit legyak és minden nőt megkap.
Nos, ez a film csak úgy csöpög a vérben és a mocsokban. A főszerepben pedig Danny Trejo, aki eddig mindig csak mellékvágányon mozgott, de most végre megkapta a jól megérdemelt filmjét és bizony nagyon odatette magát. A Machete az ő egész estét véres, testrészekben, hullákban és nőkben fetrengő bulija. Amikor pedig így erre helyezik a hangsúlyt, akkor a film nagyon pörög. Egy pillanat megállás nincsen, miközben Trejo vagy morózusan néz maga elé, vagy benyög egy egyszavas mondatot, amitől minden férfi holtan dől össze és minden nő hanyatt vágja magát.
Igen, ebben a filmben minden stílus és irányzat benne van, amit Rodriguez imád. B kategóriától a Zs-ig. Megidézi a VHS korszakot, a grindhouse műfajt, a vérgőzős-belezős bosszúmozikat és az exploitation filmeket. Mindezt pedig pazarul gyúrja egybe és csinál nekünk egy igazán stílusos filmet a műfaj szerelmeseinek. Mert ne legyünk naívak ezt a filmet tényleg a fentebb felsorolt zsánerek rajongóinak készítette el Rodriguez, bár az is igaz, hogy aki ezekben nem olyan jártas, még az is megtalálhatja benne azt, ami miatt tudja szeretni a Machete-t.
Ez egy végtelenül egyszerű film, de ez senkit nem érdekel. Talán egy lehelletnyit hosszabb a kelletténél és tényleg igaz, hogy vannak benne üresjáratok, de amikor beindul a buli, akkor mindenért kárpótolják a nézőket. Főleg, hogy még az "ezerarcú" Steven Seagal-t is belepakolták és Robert De Niro pedig térdcsapkodósan király. Azt is ki kell emelni, hogy Rodriguez nem csak ágybetétként kezeli a nőket, hanem bizony nagyon badass csajokat is kapunk a filmben. Michelle Rodriguez és Jessica Alba nagyon jó ellenpólusai egymásnak és a női keménység két pólusát hivatottak megjeleníteni, ezt pedig nagyon jól csinálják, amellett hogy baromi jól néznek ki.
Szóval, egy szónak is száz a vége: ez a film király. Nem egy agyat megtornásztató darab vagy egy bonyolult alkotás, de kit érdekel?! Machete-t nem megérteni és elemezni, hanem élvezni kell. :D
Pontszámom: 8/10.