Renny Harlin, a Rémálom az Elm utcában 4, a Cliffhanger vagy a Halálhegy - A Dyatlov-rejtély rendezője kereken 20 éve készítette el minden idők legjobb cápás B-filmjét, amely a rettentően gagyi CGI ellenére is hamar kultstátuszt teremtett a műfajban. A remekül adagolt akciók, a nívós színészgárda, főként Samuel L. Jackson okos szerepeltetése és az izgalmasan összeollózott történet meghálálta magát. Ezért is csodálkozunk, hogy 20 évet kellett várnunk a folytatásra, de tavaly megérkezett, bár kizárólag csak videóra, és elérte, hogy a Háborgó mélységre még mindig csak egy részes filmként tekintsünk.

A történetet nem bonyolították túl: egy nárcisztikus milliomos, Carl Durant (Michael Beach) felépít egy víz alatti kutatóbázist, hogy az általa kifejlesztett intelligenciaszérummal szabadon kísérletezzen. Alanyai nem mások, mint az egyik legvadabb faj, a bikacápák, amik vérszomjasságuk mellett immár a megnövekedett észjárással is bírnak, és egy „véletlen” baleset folytán elszabadulnak, majd szépen tőrbe is csalják az ott dolgozókat, illetve az odasereglett tudósokat.

A Háborgó első része szépen elvarrta a szálakat, így a folytatásra adva volt a lehetőség, hogy valami egyedit, valami újat lehessen kitalálni. A hangsúly az „egyedi” szócskán van, azonban az előzményt is jegyző forgatókönyvíró hármas (Duncan Kennedy, Donna Powers és Wayne Powers) fülébe juthatott, hogy csak DVD-n fog megjelenni a film, így hogy feleslegesen minek szöszöljenek új ötletekkel, felmelegítették a régi sztorit, kicsit modernizálták, kerestek egy szinte ismeretlen szereplőgárdát és egy kutyaütő rendezőt (mivel Uwe Boll már nyugdíjba ment, maradt a szinte csak direct-to-video filmeket készítő Darin Scott), és mehetett is a forgatás.

A DBS2, köszönhetően a szkriptereknek, tele van ismerős elemekkel és jelenetekkel. A kutatóállomást ezúttal Aquatica helyett Akheliusnak hívják, ismét van csöcsös tudósnőnk, és megkapjuk a híres medencéből hirtelen kiugró cápás szkénát is, ugyanolyan gagyi effektezéssel, mint az elődben. Azonban míg Harlin alkotásában a stáb tele volt jó nevű színészekkel, itt maradt a középszer, akik semmi extrát nem nyújtanak, másnapra talán csak Dr. Calhoun (Danielle Savre) átöltözős jelenetére fogunk emlékezni. Meg az irdatlan sok baromságra, mert abból jutott bőven.

Pedig olyan szépen indul minden, a „demo verzió” még minden széppel és jóval kecsegtet. A nyitójelenet kellően hatásos, az első 15-20 perc tele van gyönyörű képekkel, remek aláfestő zenékkel, aztán jön a fekete leves. Sajnos ebben a filmben amit el lehetett rontani, azt mindet sikerült is. Már maga az alaptörténet is egy oltári ökörség: az intelligenciafejlődést a világ egyik legfélelmetesebb teremtményén tesztelni (ráadásul egyből ötön) már az Alien 4-ben sem volt okos döntés, a labor pusztulását előidéző esemény a valóságban meg sem történhetne, a nőstényanyacápa szupergyors vemhessége is biológiai képtelenség. A folyosókon jelenetenként összevissza változik a víz szintje (csókolom, kedves MEG), a 30-40 km/órával suhanó cápák a tízméteres távot jó fél perc alatt teszik meg, így még arra is marad idő a szereplőinknek, hogy csapdát állítsanak a cápáknak.

Ha már a karaktereknél tartunk, említhetem, hogy a színészi játék rendkívül gyenge. A píszí jegyében minden rassz képviselteti magát, azonban az összes aktor és aktorina nagy valószínűséggel az első évfolyamból kibukottakból állt, mimikájuk szinte nulla, ami nem csoda, mert még a betanulandó szöveget is súgógépről olvassák. A CGI a film felénél még elviselhető, azonban takarékossági okokból a második 45 percben cápát már csak elvétve látunk, helyette a víz fodrozódásából tudjuk, épp támadnak vagy menekülnek. A látványelemek roppant elnagyoltak, a vágások borzalmasak, a díszletek puritánok. Horrorfilm révén sem sikerül maradandót alkotni, eléggé vérszegény az alkotás, csonkolások tömkelegéről ne is nagyon álmodjunk, ami van, azt pedig már egy random kilencvenes évekbeli filmnél is jobban vitelezték ki. Bár az első rész még 60 millióból készült (és 165-öt termelt vissza), a Warner meghúzta a gyeplőt, és a csak lemezre szánt filmet csupán kétmilliós büdzséből készíttette el, amelyből eleddig másfél millió dollárocska csorgott befelé, így egy esetleges harmadik rész szóba sem jöhet, hacsak az Asylum vagy a SyFy el nem készíti. Bár látva a végeredményt, az se lenne sokkal rosszabb.

Aggódásunk nem volt alaptalan. Hiába a visszatérő forgatókönyvírók, a sztori nem lett jobb, a színészi gárda harmatgyenge alakítást nyújt, a CGI még mindig borzalmas, így az első negyedóra kivételével elég felejthető alkotás lett a Háborgó mélység 2. Emlékezzünk jó szívvel az első részre, ezt pedig fedje jótékony homály.

3/10

IMDb | mafab