Norvég fiatalok a hegyekbe készülnek, hogy sítúrával egybekötött bulizást tartsanak. Miután találnak egy dobozt padló alatt, a féktelen szórakozás helyét hamar átveszi a rettegés. A horrorfilmek, amikről beszélgetnek, bizony megelevenedik és zombi nácikkal kell megküzdeniük. Élükön Herzog ezredessel.

Ez így leírva féktelen nagy ökörségnek tűnik és valóban van benne egy nagy adag eszeveszettség, de a lehető legjobb értelemben. Tommy Wirkola rendező nem tréfált, mikor elkészítette a Náci zombikat. Úgy veszi komolyan magát, hogy egyáltalán nem veszi komolyan a filmet. Ez pedig a lehető legjobb húzás volt tőle. Egyáltalán nem erőltetettek a poénok, a sztorit sem akarta túlbonyolítani, hanem arra koncentrált, amiért annyira szeretjük ezt a műfajt: a belekre és a humorra.

Ugyan a karaktereit a szokásos horror sablonokból rakta össze, valahogy mégsem tűnnek unalmasnak, vagy fáradtnak. Sőt, kifejezetten szerethető bandát ismerhetünk meg, akikért lehet szorítani és akik között mi is tök jól éreznénk magunkat. Tényleg akartam, hogy minél többen túléljék a náci zombikkal való találkozást és sok halál rosszul is esett. A színészek is nagyon jók. Külön ki kell emelni Stig Frode Henriksen és Vegar Hoel párosát. Ørjan Gamst meg tök menő Herzog ezredes. Ráadásul meglép pár meglepő dolgot is, amire tényleg nem számítanunk. Ezek a fordulatok pontosan arra építenek, hogy Wirkola ismeri a zsánert és tudja, hogy a nézői is tisztában vannak a "szabályokkal", ő viszont nem tartja be ezeket, így tud meglepetéseket okozni.

A rendező szerencsére nem fél a féktelenkedéstől sem. Teljesen elszabadítja az őrületet, csak úgy húzbálják a beleket, fűrészelnek benne rendesen, miközben a testrészeknél csak a poénok röpködnek jobban. A poénok, amik tényleg viccesek és szórakoztatóak. A sarló-kalapács felmutatásánál már konkrétan sírtam a röhögéstől. Mint ahogyan a "szigszalaggal körbetekerem a nyakamat, mert úgy tuti megúszom" rész is nagyon ott volt. Ez pedig csak a jéghegy csúcsa, hiszen horrorimádóként külön lehet értékelni a rajongókhoz intézett kiszólásokat, megidézett jeleneteket is.

Tudom, hogy sokan leszólják ezt a filmet és igen, van benne egy-két kisiklás, de én továbbra is tartom, hogy zseniális és baromi szórakoztató. Szerintem ez egy norvég grindhouse és minden perce élvezetes. Nem egy agysebészi darab, nem emeli olyan szintre a műfajt, mint mondjuk a Haláli hullák hajnala, de nem is ez a célja. Nem akarja többnek mutatni magát, mint ami és még így is tud újat hozni a zombi zsánerébe, egyáltalán nem egy erőlködős, vagy fáradt alkotás. Igenis vannak benne egyedi és nagyon jó ötletek, de a legnagyobb erénye az, hogy nem fél agyament lenni. Szóval dőlj hátra, ne gondold túl ezt az egészet, hanem csak élvezd.

IMDb | mafab