Gyereknap alkalmából hozott filmem megtévesztő erősen megtévesztő lehet borító és mottó alapján, miszerint „A gonosz őt választotta.” Az ír-francia koprodukciós, 2008-as Dorothy Mills egy furcsa kislányról szól, de szerencsére a készítők nem estek a közhelyek vermébe, és egy érdekes, ha nem is tökéletes horrordrámát tettek le az asztalra.

Jane Van Dopp (Carice van Houten) pszichológusnő, a városban él. Hogy saját tragédiájából meneküljön, kapva kap az alkalmon, hogy egy isten háta mögötti ír szigetre utazzon, hogy egy furcsa ügynek legyen a szakértője. Megbízatása szerint meg kell győződnie, hogy a helyi Dorothy Mills, amikor bántalmazta a rábízott csecsemőt, beszámítható volt-e, vagy valami mentális problémával küszködik. Jane-nek nem indul egyszerűen a munka: ahogy a szigetre érkezik, balesetet szenved, és szinte első pillanattól kezdve ellenségesen bánnak vele a helyiek, a lány kivizsgálását pedig szinte direkt akadályozzák. A szkeptikus pszichológusnő előtt lassanként, de megnyílik a zavarodott lány, engedve ezzel, hogy Jane megismerje a benne lakozó személyiségeket, viszont ezzel a közösség mocskos titkait is felfedi. Jane-nek saját hitével, meggyőződésével és a helyiekkel is meg kell küzdenie Dorothy érdekében.

Az első perctől kezdve rendkívül nyomasztó, fullasztó atmoszférával rendelkezik a film, mely az elzárt, puritán, de természetesen a négy fal között perverz és aljas emberekkel teli szigetnek köszönhető. A helyiek teljes mértékben unszimpatikusak, a cselekmény vége felé szinte már elviselhetetlenül. Könnyű együtt érezni a pszichológusnővel és izgulni érte, mert felháborító a közösség, ahová csöppent. Természetes, hogy ellenségesek vele, hisz egymaga értelmesebb, mint a közösség összes tagja együttvéve, és elhozta a tudományt is a szűklátókörű, dogmatikus világba. Nem szeretném pontosan kategorizálni a filmet, pedig lehetne, de a meglepetés érdekében szerintem jobb, ha a néző keveset tud róla.

Carice van Houten és a Dorothyt alakító Jenn Murray a hátukon viszik el a filmet, mindketten kitűnően játszanak. A történet tálalása nagyon érdekes, mert bár nem új keletű, érződik a törekvés a másfajta bemutatásra, hang- és szemszínváltoztatásokkal, parókákkal, ruhákkal, jelenetvágásokkal, a múltbéli és a jelenben játszódó cselekményszálak párhuzamba állításával, melyek a játékidő elején kissé logikátlannak tűnnek és nehezen követhetőek, viszont ahogy halad a történet, úgy válik egyre érthetőbbé az egész. Összességében egy izgalmas, érdekes, abszolút nyomasztó, és a kislány részéről ijesztő film, amit ajánlani tudok mindenkinek (eredeti hanggal). És ismétlem: senki ne dőljön be a borítónak!

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab