Murdock és Ferenc K. Zoltán se ment el szó nélkül az idei év egyik legerősebb alkotása mellett, így duplakritikát hoztunk nektek.

Demián Rugna argentin származású rendező és író 2017-ben már jelentős figyelmet keltett Aterrados című horrorfilmjével. Ezen alkotása a megszokottól egy jelentősen más ábrázolásmódban tálalta nekünk a kísértetes horror alzsánert, és ezen frissességével sok rajongót is szerzett magának. Rugna idén ismét jelentkezett egy felettébb egyedinek tűnő filmmel, a When Evil Lurks-el, amit csakhamar fel is kapott a netes közönség, és szinte egyből a 2023-as év egyik legjobb és legbrutálisabb horrorjaként kezdtek hivatkozni rá. Az Aterrados révén a rendező már bizonyította, hogy valóban ért a horrorhoz, és ahhoz, hogy hogyan borzongassa, vagy éppen borzassza el a nézőit, és az előzetesek, valamint az első beszámolók alapján úgy tűnt, hogy a When Evil Lurks bőven meg fog felelni ezeknek az elvárásoknak, sőt, talán még túl is szárnyalja azokat.

Egy elszigetelt kis faluban két testvér, Pedro (Ezequiel Rodríguez) és Jimmi (Demián Salomón) felfedezik, hogy az egyik szomszédos földjükön lakó kis családban az egyik fiút megszállta egy démoni entitás, és épp a gonosznak készül életet adni. Mivel ebben a világban ilyen esetek általában csak a városokban történnek meg, ezért furcsállják is, hogy az ő vidékükön mégis hogy fordulhat elő ilyesmi? A fiúhoz kiérkezett specialistát holtan találják, és a helyi szervek sem veszik komolyan Pedro-ék bejelentését, ezért egy másik szomszédjuktól, Ruiz-tól (Luis Ziembrowski) kérnek segítséget. A megrémült és felháborodott Ruiz nem tud jobbat kitalálni, anélkül, hogy nagyobb kárt okozna, ezért társai segítségével kivonszolják a megszállt fiút a furgonjához, és elviszik olyan messze a községtől, amennyire tudják, majd ott kidobják. Ez a tervük, nem éppen úgy, ahogy eredetileg eltervezték, de sikerrel jár, és ez után a három férfi azt hiszi, hogy végre maguk mögött hagyhatják ezt az egész ügyet. Ám épp ezzel a lépésükkel szabadították el csak igazán a valódi poklot, és a gonosz hamarosan terjedni kezd a kisvárosban, és környékén.

Azt már az elején leszögezhetjük, hogy Demián Rugna ezúttal sem hazudtolta meg magát. Ahogyan az Aterrados esetében a kísértetek és a szellemjárta házak témáját közelítette meg egy sokkal egyedibb és másmilyen látásmódból, úgy itt a démonos, megszállós történetekkel teszi ugyanezt. Maga a világ, amit filmje háttereként felvázol már önmagában érdekes. Ebben a világban már hosszú évek óta valós és bizonyított fenyegetésnek számítanak a démoni megszállások, sőt, ezek bizonyos területeken vírus módjára tudnak terjedni. Viszont ez leginkább a nagyvárosokra jellemző, a kisebb városok, falvak, vagy elszigetelt települések esetében ez már jóval ritkább jelenség. Vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani, hogy megelőzzük a bajt, és távol tartsuk magunktól a démoni lényeket. Ez egy nagyon érdekes felvetés, de azt viszont sajnálom, hogy ez tényleg csak a gyors felvázolás szintjén van jelen, hogy megadja a hátteret a történetnek. Ezt az ötletet, és ezt a világot megérte volna még jobban kifejteni. Például hogy tényleg a kormányok, és az államok vezetői hogyan állnak ehhez a helyzethez, mert, hogy az egyházak nem nagyon élték túl ezt a szituációt, az kiderül. A másik, amiben megmutatkozik a rendező kézjegye, az a nyomasztó feszültségteremtés, és a totális fenyegetettség érzet megteremtése. Ez már az Aterrados esetébe is megvolt, de itt már tényleg csúcsra van járatva. Szinte az első perctől érezzük a veszélyt és azt, hogy komolyak a tétek. Ezt egyébként a film hamar a tudtunkra is adja, hogy itt tényleg senki sincs biztonságban, itt bármi megtörténhet, és hogy ha elszabadul a pokol, az bizony teljes gőzzel szabadul el. Ez már önmagában megadja az okot, hogy izguljunk a szereplőinkért, és egy kis idő után (vagy az első pár sokkhatás után) tényleg remegve fogjuk várni, hogy mégis mi fog történni legközelebb.

Maga a történet folyamatosan pörög, jóformán nincsenek is üresjáratok. Ahogy beindul a cselekmény, úgy robog egymás után minden egyes esemény, és úgy szállunk alá egyre jobban a pokolba. Szerencsére egyik jelenet sincs feleslegesen túlhúzva, mindenből csak annyit kapunk, amennyi kell. A szereplők és az őket játszó színészek is mind nagyon jók, és tökéletesen beleillenek ebbe a történetbe, viszont azt el kell mondani, hogy nem mindegyikük tud igazán szimpatikus lenni. A főszereplőnknek mondható Pedro például kifejezetten unszimpatikus, és hiába próbál ő lenni az, aki már a helyzet kirobbanásától kezdve igyekszik profi módjára cselekedni, tettei még így is sok esetben a visszájára sülnek el. Testvére Jimmi már lényegesen szimpatikusabb figura, de azért ő sem a kifejezett hős típus. A When Evil Lurks szereplőiről általánosságban elmondható, hogy ők mind átlagemberek, olyanok, akikkel a hétköznapi életben is találkozhatunk. Ugyanazokkal a karakterjegyekkel és hibákkal rendelkeznek, mint bárki más, és épp ez teszi őket autentikussá és annyira tökéletlenné. Egy kicsit el tudnak különülni a szokásos sablonoktól, és ez minden esetben üdítő tud lenni. A film emellett nem finomkodik a gore-al sem. Persze a sokat tapasztalt horror rajongóknak, akik már a legelvetemültebb dolgokat is látták a filmtörténelemben, azoknak ez meg sem fog kottyanni, de azért elmondható, hogy ez a film kifejezetten bátor, és elég látványos vérengzéseket meg tud engedni magának. Ráadásul ezek a vérengzések nem eltúlzottak, hanem nagyon is naturalisztikusak, és emiatt némelyiket kicsit fáj is nézni. És ezzel együtt a szereplők is elég nagy számban hullanak, és a cselekmény tényleg nem kímél senkit. Bárki áldozatul eshet, az is, akit a megszokott hollywodi horrorokban nem mernének megölni, és ha ez meg is történik, akkor a lehető legbrutálisabb módon. A vérengzés, a nyomasztó atmoszféra, és a kilátástalan hangulat elegyeként létre tud jönni egy rémálomszerű világvége összkép, amit nem valami kellemes nézni, és eléggé be tudja magát enni az ember bőre alá.

A When Evil Lurks jogosan pályázik 2023 egyik legjobb horrorfilmjének címére. Egy erős, nyomasztó, kompromisszumokat nem tűrő, és igen egyedi horror ez, amit a megtekintése után nem tudunk csak úgy magunk mögött hagyni. Természetesen ez sem egy tökéletes darab, és nem is tudja mindenki tetszését elnyerni, de, hogy nem lehet mellette szó nélkül elmenni, az is biztos. Akik kedvelik a brutálisabb, a megszokottól eltérő horrorokat, azok feltétlen tegyenek vele egy próbát. Demián Rugna pedig ismételten bebizonyította, hogy érdemes odafigyelni rá. Én a magam részéről kíváncsian várom a következő munkáját. (Murdock)

Mindig is különös izgalommal tekintettem azon filmekre, amelyek nem Hollywoodban készültek, ennek az az oka, hogy a számomra leginkább sokkoló, igazi mély horrorfilmeket nem ott alkották. Beszélhetünk itt a francia Mártírok című filmről, mely 15 év távlatából is instant gyomorgörcsöt okoz nálam, a spanyol Veronicán át az argentín Terrified-ig. Ez a film nem összekeverendő a manapság (számomra érthetetlenül) sikeres Terrifier-el. A terrified-ot is ugyanaz a Demián Rugna rendezte, mint a When Evil Lurks-ot. A terrified egy kifejezetten szórakoztató alkotás volt, a maga groteszk megoldásaival és rendkívül nyomasztó hangulatával. Az egyetlen, amiben megbukott, az a történetvezetés volt, abban viszonyt olyannyira, hogy a film nem lett több egy egyszernézős és felejthető alkotásnál. A When evil lurks esetében határozottan sokat fejlődött minden a mi legnagyobb örömünkre. Az alábbiakban spoileresen folytatom.

Nem titkolom, imádom a démoni megszállós filmeket, még a várhatóan nagyon rosszakat is megnézem, hátha tud valami újat mutatni. Ez az esetek legtöbbjében nem sikerül. Bár, voltak nagyon is jó próbálkozások, mint az Exorcism of God vagy a Prey for the Devil, de mind ugyanott véreztek el. Nem kerestek saját hangot és stílust, hanem a jól bejáratott amerikai történetvezetést próbálták megvalósítani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Jelen filmünkben is a démoni megszállás a központ, de egyáltalán nem úgy, ahogy azt korábban bárhol láthattuk.

Két testvér, Pedro (Ezequiel Rodríguez) és Jimi (Demián Salomón) egy vidéki kis faluban élnek, ahol az éjszaka folyamán lövésekre lesznek figyelmesek. Hamar megállapítják, hogy itt nem orvvadászok tevékenykednek, hanem valaki más. Egy széttépett holttestet találnak, kifordult belekkel és rengeteg vérrel. Egyikük, miközben átkutjatja a szerencsétlenül járt áldozat holmijait, egy különös, de számára nagyon ismerős eszközt talál. A film nem vezet rá minket a dolgokra, hanem egyenesen az arcunkba nyomja. Démoni megszállás ugyan nagyon ritka, de elfogadott, mindenki tud róla, még városvédelmi protokollok, és szakemberek is léteznek, akiket ilyenkor segítségül hívhatnak. Hamar azonosítják, hogy merre ment volna tovább az áldozat, az út végén pedig egy tanyát találnak, egy megszállottal. És itt jön el a film egyik legfontosabb pontja. Itt a démoni megszállás teljesen más, mint az Ördögűző film által megalkotott, és azóta szinte minden hasonló filmben ábrázolt.

Az események gyorsan követik egymást, és végül a helyiek úgy döntenek, hogy az ördögűzés szabályait megszegve, elmozdítják a helyéről a megszállottat. Természetesen ez rosszul sikerül, és a pokol elszabadul. A történetbe, illetve az ördögűzés további szabályaiba és világába nem mennék bele, tessék megnézni a filmet. Ezt nagyon megéri.

A film minden egyes másodperce rendkívül nyomasztó, pattanásig feszült. Depresszióba taszít, félelemben tart. Megterhelő nézni, és átérezni a karakterek drámáját és rettegését. Nem retten meg, ha gore-ról van szó, atmoszférájában pedig páratlan. Minden egyes mondatnak, de akárcsak pillantásnak is jelentősége van, tartalommal bír, üzenetet hordoz. Ez a gonosz nem válogat, a jelenlétét minden pillanatban magunkon érezzük, köszönhetően a remek képi világnak, a zseniális fényképezésnek és a remek színészi alakításoknak. Még a gyerekszínészek is nagyot alakítottak, tényleg le a kalappal előttük. Az a bizonyos „kutyás jelenet” pedig örökre beivódik az emlékezetünkbe, bátran merem állítani, hogy ez volt számomra a legsokkolóbb horrorfilmes jelenet, pedig túl vagyok jó pár francia és ázsiai extrém filmen is…

Összességében ez a film, nem csak, hogy a 2023-as év TOP 10-es listáján érdemel ki magának helyet, hanem megkockáztatom, hogy az évtized TOP 10-es listáján is. Az első perctől az utolsóig képes elhitetni a nézőjével, hogy ez bárkivel megtörténhet, végig realista marad, a lelkünket pedig darabokra töri. Személy szerint mindenkinek ajánlom ezt a filmet, de leginkább gyakorlott horrorfilmeseknek, akiket nem zavar, ha a stáblista alatt és után csupán üres tekintettel tud maga elé bámulni. (Ferenc K. Zoltán)

IMDb