Tim Burton munkássága nálam minden Karácsonykor terítéken van, nagyon szeretem a rémmesékre hajazó világát és azt, ahogyan mindezt a vászonra álmodja. Nyilván megvannak a maga hibái, de én mégis azt mondom, hogy egy olyan szemlélettel bíró rendező, aki a legrosszabb pillanataiban is képes az átlag fölé emelkedni. Olyan stílusa van, ami összetéveszthetetlen és én ezt nagyon szeretem. Sok kedvencem van tőle, de mind közül kiemelkedik az 1990-ben bemutatott Ollókezű Edward. Egészen kicsi gyerekként láttam a filmet és egyből magával ragadott, az élmény pedig azóta sem gyengült, csupán annyi történt, hogy a képek mögé láttam és elkezdtem megérteni a mondanivalót. Mind a mai napig könnyeket csal a szemembe.
A történet főhőse Edward, aki egy roppant szerethető alak, ám van egy fogyatékossága. A teremtője nem tudta befejezni, így a kezei helyén éles ollók vannak. Edward alkotója halálát követően bekerül a helyiek közé, akik úgy bámulnak rá, mintha a cirkusz szörnyszülöttek című műsorát néznék. Peg, aki befogadja a magára maradt fiút egyértelműen jót akar, találnak is feladatot Edwardnak, de a társadalom egyszerűen nem képes befogadni magába a furcsa Ollókezű Edwardot...
Ez a film egy nagyon érzelmes és mély mondanivalóval bíró alkotás. Burton nem merül el a részletekben, pontosan annyira dolgozza ki a karaktereit, amennyi szükséges. Mindannyiunk számára ismerős szereplőket mutat be, ugyanakkor képes újat alkotni és új nézőpontból bemutatni a már sokszor látott tanmesét. Edwardot egyszerűen nem lehet nem szeretni és látszik, hogy mennyire vágyik arra, hogy végre befogadják. Ám a közösség csak egy furcsa szerzetet lát benne, akiből hasznuk származik. Nem akarják megismerni, vagy közülük valónak tekinteni, csak addig kedvelik, amíg használni tudják. Abban a pillanatban, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt elképzelték, egyszerűen kivetik maguk közül a fiút. Pedig ők sokkal nagyobb bűnökbe esnek, mint Edward...
A film vizualitása csodálatos és gyönyörűen építkeznek, kiegészítve és erősítve ezzel is a történet mondanivalóját. A színek kontrasztja és jelentéstartalma lenyűgöző, Burton itt még nagyon tudta, hogy a forma és tartalom, hogyan legyen egyensúlyban. A kertváros dúskál a színekben, ragyog és melegséget áraszt magából, miközben Edward lakhelye sötét, sőt ő maga is az. Ám, ha a mélyére tekintünk az egésznek, akkor láthatjuk, hogy amennyire napfényben úszik a kisváros és annak lakói a felszínen, olyan sötétek és romlottak belülről. Edward maga a jóság, az önzetlenség és a romlatlanság, aki képes az igaz szeretetre, míg a város lakói romlottak, önzőek és felszínesek. Kivételek persze akadnak, akik képesek a jóra és az igaz érzelmekre, de sajnos a legtöbb ember nem ilyen. Sokan betagozódnak, csendben elbújnak és inkább feladják önmagukat.
Tim Burton sok horrorisztikus elemet használ fel a filmjében, de az érzelmi töltet, a mindent átható tragédia az, ami szíven üti a nézőjét. A magány, a kilátástalanság érzése és a mély sajnálat, amit Edward iránt érzünk még a legfényesebb részeket is beárnyékolja és pont olyan élesen hasít belént, mint a filmben látott ollók. Johnny Depp maximumon pörög, élete egyik legjobb alakítását nyújtja Edward szerepében, nyoma sincs a túljátszásnak, sőt pont a visszafogottságával ragadja meg a karaktere igaz valóját. Mellette Winona Ryder is nagyon megkapó, ártatlan jelenség. Kettőjük párosa kis túlzással megfeleltethető Rómeónak és Júliának is, akik nehezen ugyan, de megtalálják az utat egymáshoz. Ám az igazság az, hogy egyszerűen tudjuk, hogy nem lehetnek együtt, de Burton nem is akarja, hogy réveteg képekbe ringassuk magunkat. Ő többről akar nekünk mesélni, az érzelmek valódi és igaz birodalmába kalauzol el bennünket. Tükröt akar tartani a társadalomnak, meg akarja mutatni a képmutatást, a lelketlenséget és sikerül is neki. Danny Elfman zenéje mellett se lehet szó nélkül elmenni, mert valami egészen varázslatosat alkot, ami kiemeli ennek a megindító, megrázó történetnek a tragikusságát.
Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni az Ollókezű Edwardról, ami 30 évvel a bemutatását követően is képes elvarázsolni és megsebezni a nézőjét. Igazán érzelmes alkotás, látszik, hogy Tim Burton beleírta saját magát a történetbe és tényleg a szívét-lelkét beletette ebbe a filmbe. Önmagával együtt pedig minket is, hiszen lássuk be, valahol mindannyian Ollókezű Edwardok vagyunk...
- Pro
- Johnny Depp kifogástalan játéka.
- A film vizualitása és a színek használata.
- Vincent Price utolsó alakítása.
- Danny Elfman csodálatos zenéje.
- Kontra
- Nincs ilyen.
- Ne is keresd a hibát.
- De komolyan.
- Tökéletes, add át neki magad. :)
Pro | Kontra | 100% |
Johnny Depp kifogástalan játéka. | Nincs ilyen. | |
A film vizualitása és a színek használata. | Ne is keresd a hibát. | |
Vincent Price utolsó alakítása. | De komolyan. | |
Danny Elfman csodálatos zenéje. | Tökéletes, add át neki magad. :) |