Három nővér kap egy fülest, hogy nagy mennyiségű pénzt tart otthon az egyik helyi szenátor. Mivel szorult helyzetben vannak, így úgy döntenek, hogy kirabolják a férfit. A pénz utáni kutakodás során a ház pincéjében, a házaspár lekötözött lányára bukkannak. A testvérek úgy döntenek, hogy segítenek a bajba jutott kislányon, ám hamarosan rá kell döbbeniük, hogy sokkal nagyobb erőkkel állnak szemben.

Ahogyan a testvérek rádöbbennek, hogy itt bizony egy megnevezhetetlen entitással állnak szemben, úgy én is elég hamar rádöbbentem, hogy ismét egy hulladékot fújt elém a szél. Mivel közeledik az év vége, így szerkesztőségünk is daramaratont tart és igyekszünk minél több újdonságot elhozni nektek. Na, ezzel a filmmel most nem az a helyzet, hogy bátorítani akarunk benneteket a megnézésére. A cél az, hogy kerüljétek el nagyon messzire, mert hiába másfél órányi a játékidő, 2 percnyi időpazarlást sem ér az egész.

Én szeretek elkalandozni más országok horrorfilmjeinek világába, éppen ezért azt vártam, hogy majd a mexikóiak megmutatják nekünk, hogy az elcsépelt megszállós-ördögös-ördögűzős témába belecsempésznek valami újat. Esetleg azzal, hogy a saját kultúrájukból, mitológiájukból merítenek. Az ördögűző sorozat után pedig tényleg ki merem jelenteni, hogy igenis lehet másképpen is készíteni egy ördögűzésről szóló alkotást. Ha nekik sikerült, akkor kellő leleményeséggel mindenkinek mehetne. Hát leleményesség az nem volt. Pedig a rendezésért és az írásért Guillermo Amoedo felelt, akit leginkább íróként ismerhetnek a horror szerelmesei, hiszen ő felelt a Kopp-kopp, a The Green Inferno, a The Stranger forgatókönyvéért, utóbbit rendezte is. Tehát egy horrorban jártas emberről beszélhetünk, csak éppen ugyanazokat a hibákat követi el újra és újra.

Kezdjük azzal, hogy a három nővér olyan hülyén viselkedett és reagált, hogy az teljesen ellent mondott a karakterüknek. Semmi összhang nem volt a cselekedeteik, a múltjuk és a személyiségük között. Könyörgöm, nem igaz, hogy olyan hibákról kell beszélni, mint hogy úgy mennek rabolni, hogy egy harisnya nincsen a fejükre, pedig három csajról van szó, hát csak találtak volna egy harisnyát a fiókban. Aztán meg a nagy - mindjárt kinyírlak te szemét - közepette, hirtelen felébred bennük a lélek és elfeledve a bajaikat meg a rablást, fontosabb lesz, hogy egy idegen lánynak segítsenek, mert a múlt arra készteti őket. Marha hiteles mondhatom. Mint ahogy az is, ahogyan a váratlan eseményeket fogadják és még egymás iránti testvéri szeretetüket is elfeledve loholnak ide-oda a házban.

A két szülő meg csak úgy volt, holott az első csattanó miatt bőven kellett volna valami mélységet adni ezeknek a karaktereknek. A megszállt kiscsaj meg a szokásos klisékből épült fel, csak éppen annyira nem volt félelmetes az egész, amit csinált, hogy nem hogy nem ijedtünk meg tőle, hanem legszívesebben ott helyben elvertük volna a fenekét és a sarokba állítottuk volna, hogy most már aztán elég volt a marhaságokból kislányom. Esküszöm már néha azt vártam, hogy a szülei - egy klasszikust idézve - azt mondják, hogy jól van, megkapod a mountain bike-ot, csak nyugodj már le. A pap meg megint oda lett csak rakva, mert ilyen filmbe mindig kell egy pap, holott a film vége miatt meg megint nem ennyi volt ebben a szereplőben.

Az operatőri munka gagyi, az ördögűzés gagyi, az effektek gagyik, a színészek meg kólával elmentek. A rendezés esetlen, a párbeszédek szétesnek. A zene viszont jó. Ám mégsem az a legbosszantóbb, hogy elpazaroltam az időmet egy rossz filmre, volt már ilyen máskor is. Ám itt van három akkora király történet, hogy a fal adja a másikat és amiket sokkal inkább meg kellett volna csinálni ehelyett a förmedvény helyett.

Az első ilyen a három nővér háttere és története. Az valami brutális, simán megnéznék belőle egy filmet. Ugyanígy, ha már maradnának az ördögűzős témánál, akkor ott van a szülők sztorija, a motivációjuk és a kálváriájuk kibontása. Az is megérne egy filmet, mint ahogyan a pap is megért volna egy misét. :) (Főleg, ha láttuk Az ördögűző sorozatot). Persze kiszámíthatóak voltak ezek a szálak, de akkor is érdekesek voltak és sokkal jobb lett volna, ha nem három ilyen erős mellékvágányt sűrítenek egy filmbe, ezzel kisiklatva a lényeget.

Szóval ez egy nagyon klisés, nagyon erőtlen, nagyon gagyin összerakott film lett, közepes színészekkel és gyenge rendezővel, három igen nagy ziccert kihagyva, amik megértek volna egy-egy önálló filmet. Ha majd azokkal kezdenek valamit, akkor szívesen adok egy esélyt, csak jó lenne, ha Amoedo végre befejezné azt, hogy egy csomó mellékszállal telepakolja a filmjeit egymásra hajigálva, amik sokkal érdekesebbek, mint a fő vonal. Koncentráljunk már egyszerre csak egy dologra, de az üssön nagyot.

Pontszámom: 3/10.

IMDb | mafab