Eli Roth nagyon izgalmas projekttel tért vissza. Leült egy asztalhoz Rob Zombie-val, Greg Nicoteroval és nekifogtak, hogy kielemezzék szeretett műfajuk, vagyis a horror történetét. Teszik ezt úgy, hogy teljesen beszippantják a nézőjüket és olyan emberekkel beszélget Eli Roth közben, mint Quentin Tarantino, Jamie Lee Curtis, Anthony Timpone, Mick Garris, Bryan Fuller, Stephen King, Joe Hill, Elijah Wood, John Landis, Leonard Maltin, Ryan Turek, Leigh Whannell, Kane Hodder, Edgar Wright, Josh Hartnett, Bruce Campbell, Joe Dante, Robert Englund, Doug Jones, Karyn Kusama, Andy Muschietti, Jordan Peele, Lin Shaye, Tom Savini, David Arquette, Tobin Bell, a Soska nővérek, Sean S. Cunningham, Tippi Hedren, Heather Langenkamp, Tony Todd, Joel Schumacher és még sorolhatnánk. Illusztris névsor az már biztos és öröm hallgatni, ahogyan boncolgatják a horror műfaját.

Az első évadban szó esett a zombikról, a slasherről (2 részletben), a démonokról, a gyilkos teremtményekről, a vámpírokról és a szellemekről. Megtehetnénk, hogy egyben taglaljuk az első évadot, de egyszerűen képtelenség lenne mindent rendesen végigvenni, így mi is részenként fogjuk kielemezni a szériát. Úgy építették fel a sorozat epizódjait, hogy a zsáner egy kiemelt filmjével kezdenek, elmondják, mire volt hatással, majd megnézik az előzményeket és végül, hogy mivé teljesedett ki az alműfaj. Mi is így fogjuk végigvenni a részeket. Következzenek tehát most a zombik.

A horror műfajában kiemelt helyet foglalnak el a zombik, amik nagy átalakuláson estek át az évek során. Ezekről a változásokról, a zsáner legjelentősebb műveiről, alkotóiról esik szó ebben a részben. Ha pedig zombik, akkor George A. Romero nélkül nem lehet erről beszélni. Sajnos a rendezőzseni már nincsen köztünk, de sok interjút vágtak bele tőle ebben a részben, amiben kifejti, mit is jelentenek számára a zombik, miért szereti őket annyira és miről szól a Holtak-trilógia. Természetesen a részben nagy alapossággal elemzik ki a különböző alkotók, színészek Az élőhalottak éjszakáját, a Holtak hajnalát és A holtak napját. Rendkívül élvezetesen taglalják nekünk a zombik körül kiépült mítoszt és filozófiát, a filmekben rejlő erőteljes társadalomkritikát. Azt, ahogyan Romero zseniálisan megmutatja nekünk, mivé lesz az ember, ha nincsenek többé szabályok. Megmutatják nekünk, hogy a zombiműfaj, milyen tűpontosan reagál a jelenben meghúzódó feszültségekre, problémákra. Gondoljunk csak bele, mekkora merészség volt és görbetükör az, hogy Az élőhalottak éjszakája főszerepét egy fekete színész játszotta 1968(!)-ban, de azt is kiemelhetnénk, hogy itt láthatunk először teljes valójában anyagyilkosságot. Vagy jusson eszünkbe a Holtak hajnalából a plázában lézengő zombik és A holtak napja egész világára, amit egyébként Romero a legjobbjának tart.

Társadalmi ellentétek, az emberi természet sötét oldala, a fogyasztói társadalom kritikája, vírusoktól, járványoktól, az ismeretlentől és a haláltól való félelem, valamint az emberi kegyetlenkedés mind-mind megjelennek a zombi zsánerben és mindig azt a témát emelik ki, ami éppen az adott korszakot foglalkoztatja, feszíti. Ennek pedig a legnagyobb mestere kétségkívül George A. Romero volt.

Természetesen a részben nem csak a zombikirály filmjeiről esik szó, illetve nem csak a zsáner társadalmi reflekcióiról. Elvégre a zombi műfajhoz hozzátartoznak a letépett testrészek, a belek, zsigerek, belsőségek és a rothadás. Éppen ezért kiemelten foglalkoznak a maszkmesterek munkájával és azzal, ahogyan megalkotják nekünk a zombikat. Ebben pedig az élen jár Tom Savini. Ő maga meséli el, hogyan találták ki a zombik kinézetét, hogyan alkották meg azokat, milyen trükköket alkalmaztak, ha le kellett tépni valakinek a fejét vagy ki kellett éppen zsigerelni a delikvenst. Nagyon érdekes és izgalmas betekintést nyerni ebbe a folyamatba.

A zombiműfaj azért nem Romeroval kezdődött, csak ő tette azzá, amit most ismerünk és szeretünk. Előtte is voltak azonban zombifilmek, mint mondjuk a Frankenstein vagy a Zombit gondoztam, a Fehér zombi és társai. Ám ezekben még szó sem volt azokról az élőhalottakról, akiket most látunk a képernyőkön. Sokszor társult hozzá a vudu (ez a vonal ugye aztán megjelent Lucio Fulci Zombi 2 című klasszikusában), illetve a zombi a kezdeti időkben a kiszolgáltatottság, az önmagunk felett gyakorolt kontroll elvesztésének metaforája volt, de már ebben az időszakban is megjelent az élők arroganciája és istenkomplexusa. Ezeket az elemeket fejlesztették később tovább.

A részben szó esik a modern zombikról is, valamint arról a filmről, ami ismét életet lehelt (haha) az élőhalott zsánerbe és ez pedig A haláli hullák hajnala volt. Ez a zseniális alkotás hozta vissza a képernyőkre ismét a zombikat. Edgar Wright sokat mesél arról, mi ihlette a filmet és hogy tulajdonképpen az egész tisztelgés Romero munkássága előtt. Elmesélte azt is, mennyit játszott a Resident Evil játékkal és hogy ebből indult a film ötlete: vajon, ő mit tenne egy zombiapokalipszis idején? Amúgy szerintem, pont ilyen lenne, mint ahogyan a filmben bemutatta nekünk. Legalábbis én tuti ilyen balfék lennék. XD A haláli hullák hajnala megtartott mindent, amiért szeretjük a zombifilmeket, reflektált is az akkori Anglia társadalmára és ezt úgy tette, hogy közben beemelte a humort a műfajba úgy, hogy nem lett paródia a végeredmény.

Ezt követően pedig eljutunk végül a The Walking Deadhez. Greg Nicotero kifejti, hogy a TWD nem tudna egy kétórás mozifilmként működni, hiszen a karakterekre és azok sorsára fókuszál leginkább a sorozat. Az emberi drámára, a motivációikra, félelmeikre, ezt pedig nem tudnák kifejteni egy filmben. (Ebben egyébként teljesen igaza van, az azonban már más téma, hogy vajon, meddig lehet még nyúzni a sorozatot úgy, hogy ne váljon dögunalommá és súlytalanná az egész...) Mindenestre kétségtelen tény, hogy a TWD egy merőben szokatlan és bátor vállalkozás volt, ami egy kitörölhetetlenül fontos alkotása lett ennek az alműfajnak. Tom Savini is kiemeli, hogy a TWD zombijai a legjobbak, csodálatosan csinálták meg őket, bemutatva a rothadás különböző szintjeit. Kétségtelen tény tehát, hogy a The Walking Dead hozta vissza a mindennapjainkba a zombikat és indított el egy új irányt. Csak talán a fókuszon kellene már állítani a készítőknek, de ez persze már csak az én véleményem. :)

Lehetne még bőven elemezni a zombi zsánert, több filmet említenek meg a részben, mint amiket én itt kiemeltem, de azt mondom: nézzétek meg ezt a részt és hallgassátok meg, ahogyan a fent felsorolt személyek beszélnek a zsánerről. Ugyanis A horror történetének a mesélők adják az igazi élvezetfaktorát. Különösen olyankor, amikor a zombivá válásról és hentelésről esik szó, miközben ott ül a megszokott sapkájában Rob Zombie. :D Valódi élmény volt hallgatni, ahogyan a horrorkészítők kielemzik az egyes jeleneteket és elmesélik, miért olyan zseniális az adott rész, vagy film. Visszaemlékeznek, milyen volt, amikor először látták ezeket a filmeket, hány évesek voltak és mit jelentett nekik. Külön imádtam, amikor bedobták a gyors vs. lassú zombi vitát. Egyébként ebben abszolút azoknak az oldalán állok, akik azt mondják a lassú zombik az igaziak. Mert nem a gyorsaságuk teszik őket annyira félelmetessé, hanem az, hogy milyen sokan vannak és hiába ölöd le őket, valahogy mindig egyre többen lesznek. Sose fogynak el. Ebből fakad az erejük és a végtelenségük. Illetve ebben a kérdésben kiemelném Edgar Wright érvelését, mert nagyon fején találta a szöget, ha nem a filozófiai oldalról közelítjük meg a feloldhatatlannak tűnő vitát. :)

Ez a sorozat abszolút a horror szerelmeseinek szól és a műfaj imádói beszélnek rajongással a témáról. Áthatja az egészet az a megszállottnak mondható szeretet, amit e lenézett műfaj iránt érzünk, miközben bemutatják, hogy sokkal többről van itt szó, mint hentelésről vagy belek kitépéséről. Ezt a sorozatot rajongók készítették a rajongóknak. Éppen ezért azt feltételezik a készítők, hogy a részekben szóba kerülő filmeket mindenki látta legalább egyszer, de inkább ezerszer. Pontosan emiatt mindent elmondanak nekünk, tehát jobb ha úgy nézzük meg a részeket, hogy már láttuk a zsáner taglalása közben megemlítésre kerülő alkotásokat. Itt nem csak történeteket vázolnak fel, hanem mélyen ki is elemzik azokat. Már csak ezért is olyan nagyszerű ez a sorozat. Felkorbácsolja bennünk azt az imádatot, amit a horror iránt érzünk és közben felhívja a figyelmet ezekre a nagyszerű, korszakalkotó filmekre. Jövő héten a slasher műfajával jövünk, addig aki még nem tette, kezdjen el jó sok ilyen témájú filmet nézni, hogy aztán el tudjon merülni A horror történetében.