Iskolai zaklatás. Szerintem mindenkinek volt része benne, általános vagy középiskolai tanulmányai során, vagy elszenvedőként, vagy zaklatóként. Mindkét oldal szörnyű, az elszenvedőknek az életét keseríti meg, legrosszabb éveikké téve az iskolaéveket, esetleges maradandó lelki/fizikai károkat okozva, de vannak esetek, amikor még nagyobb tragédiába torkollnak a bántalmazások. A zaklatók oldala sem egyszerű, mert nem minden esetben ismerjük az indítékokat, de elképzelhető, hogy egy zaklató éppen a nála kisebben éli ki azt, amit máshol nem tud, vagy csak egy nála gyengébbnek akarja visszaadni, amit ő esetleg otthon átél vagy máshol. Vannak olyan esetek is, amikor az bántalmazottakból lesznek zaklatók, hogy visszafizessék a szenvedéseket. Napjainkban óriási hullámokat csap az iskolai zaklatás, a bullying, főleg az internet negatív hozadékaként, hiszen most már online is ki lehet téve bárki a zaklatásnak, ami irányulhat igazából bármire. Fontos lenne nagy hangsúlyt fektetni a megelőzésre, az okok felderítésére, az elfogadásra nevelésre, az érzékenyítésre, amihez esetlegesen jól sikerült, a témát feldolgozó filmeket is be lehetne vetni, az élményt pedig beszélgető körben kitárgyalni.

Iskolai zaklatás. Szerintem mindenkinek volt része benne, általános vagy középiskolai tanulmányai során, vagy elszenvedőként, vagy zaklatóként. Mindkét oldal szörnyű, az elszenvedőknek az életét keseríti meg, legrosszabb éveikké téve az iskolaéveket, esetleges maradandó lelki/fizikai károkat okozva, de vannak esetek, amikor még nagyobb tragédiába torkollnak a bántalmazások. A zaklatók oldala sem egyszerű, mert nem minden esetben ismerjük az indítékokat, de elképzelhető, hogy egy zaklató éppen a nála kisebben éli ki azt, amit máshol nem tud, vagy csak egy nála gyengébbek akarja visszaadni, amit ő kap esetleg otthon vagy máshol. Vannak olyan esetek is, amikor az bántalmazottakból lesznek zaklatók, hogy visszafizessék a szenvedéseket. Napjainkban óriási hullámokat csap az iskolai zaklatás, a bullying, főleg az internet negatív hozadékaként, hiszen most már online is ki lehet téve bárki a zaklatásnak, ami irányulhat igazából bármire. Fontos lenne nagy hangsúlyt ráfektetni a megelőzésre, az okok felderítésére, az elfogadásra nevelésre, az érzékenyítésre, amihez esetlegesen jól sikerült, a témát feldolgozó filmeket is belehetne vetni, az élményt pedig beszélgető körben kitárgyalni.

Az egyik ilyen remek film a svéd és dán koprodukciós Könyörtelenek (Evil/Ondskan – 2003), melyet Mikael Håfström rendezett, valós események alapján, Jan Guillo regénye nyomán, azóta pedig kultikus státuszba emelkedett.

Eric Ponti (Andreas Wilson) rendkívül agresszív, szabálykerülő, lázadó kamasz, aki minden nála kisebb gyereket megfélemlít, megver, mígnem többedik iskolájában megelégelik a magatartását, kicsapják és az ország összes állami intézményéből kitiltják. Anyja az utolsó családi festményt is eladja, hogy Eric magániskoláját kifizethesse, a fiú pedig örül, hogy legalább bántalmazó mostohaapjától távol lesz.

A magániskola a megtestesült tökélynek tűnik, laza tanárokkal, akik modern gondolkodásúak, nem fegyelmeznek, úri diákszövetségi tagokkal, akik segítőkésznek tűnnek, remek sportlehetőségekkel, csodálatos helyszínen. Csakhogy nagyon gyorsan rá kell jönnie Ericnek, hogy ő most alsós, többé nem ő a nagy hal, hanem a diákszövetség, vezetőjükkel, Ottoval (Gustaf Skarsgård- Stellan újabb rendkívül tehetséges fia) aki módszeres büntetésben részesít mindenkit, aki az általa felállított szabályoknak ellenszegül. Nem riad vissza semmiféle lelki és fizikai terrortól, de Eric személyében nagy kihívóra bukkant.

A film kellően árnyaltan mutatja be, amiről a bekezdésben írtam, hogy a zaklatók oldala sem fekete-fehér, nem minden esetben csak azért könyörtelenek, hogy a hatalmukat fitoktassák l’art pur l’art, hanem kiélvezik, hogy most ők kerültek ebbe a helyzetbe, feszültséget vezetnek le, kiélik magukat a tehetetleneken. Ericet is súlyosan bántalmazza a mostohaapja, ő maga pedig ártatlanokon „fizeti vissza”. Ahogyan a magániskola diákszövetségében is igazából teljesen mindegy, hogy ki tölti be a posztot, maga a szervezet a náci ideológiájú, bántalmazó csoport, amibe kvázi be lehet érni, így a friss diákszövetséges visszaadja a több évnyi terrort, amit ő maga is kapott, egy akkor még felette állótól. A tanárok felelőssége óriási, mégsem tesznek semmit, holott mindenről tudnak, és a tanári karon belül is vannak, akik vallják a megkülönböztető értékrendet, az igazgató pedig minden felett szemethuny, csak az ő renoméján ne essen folt. Kellően hatásos és életszerű a film minden mozzanata, nem túlzó, mert még ezeknél az eseményeknél is nap mint nap szörnyűbbekkel kell szembenézniük sokaknak. A színészi teljesítmény kiváló, főleg a Gustaf Skarsgård tanúsítja, hogy családjába igazságtalanul sok tehetség szorult. A lezárást egy kicsit sziruposnak éreztem, mert a legtöbb esetben nem így ér véget egy ilyen folyamat, de persze minimális megnyugvást okoz a nézőnek.

Aki eddig nem látta a Könyörteleneke,t mindenképp pótolja, mert tanulságos.Iskolai zaklatás. Szerintem mindenkinek volt része benne, általános vagy középiskolai tanulmányai során, vagy elszenvedőként, vagy zaklatóként. Mindkét oldal szörnyű, az elszenvedőknek az életét keseríti meg, legrosszabb éveikké téve az iskolaéveket, esetleges maradandó lelki/fizikai károkat okozva, de vannak esetek, amikor még nagyobb tragédiába torkollnak a bántalmazások. A zaklatók oldala sem egyszerű, mert nem minden esetben ismerjük az indítékokat, de elképzelhető, hogy egy zaklató éppen a nála kisebben éli ki azt, amit máshol nem tud, vagy csak egy nála gyengébbek akarja visszaadni, amit ő kap esetleg otthon vagy máshol. Vannak olyan esetek is, amikor az bántalmazottakból lesznek zaklatók, hogy visszafizessék a szenvedéseket. Napjainkban óriási hullámokat csap az iskolai zaklatás, a bullying, főleg az internet negatív hozadékaként, hiszen most már online is ki lehet téve bárki a zaklatásnak, ami irányulhat igazából bármire. Fontos lenne nagy hangsúlyt ráfektetni a megelőzésre, az okok felderítésére, az elfogadásra nevelésre, az érzékenyítésre, amihez esetlegesen jól sikerült, a témát feldolgozó filmeket is belehetne vetni, az élményt pedig beszélgető körben kitárgyalni.

Az egyik ilyen remek film a svéd és dán koprodukciós Könyörtelenek (Evil/Ondskan – 2003), melyet Mikael Håfström rendezett, valós események alapján, Jan Guillo regénye nyomán, azóta pedig kultikus státuszba emelkedett.

Eric Ponti (Andreas Wilson) rendkívül agresszív, szabálykerülő, lázadó kamasz, aki minden nála kisebb gyereket megfélemlít, megver, mígnem többedik iskolájában megelégelik a magatartását, kicsapják és az ország összes állami intézményéből kitiltják. Anyja az utolsó családi festményt is eladja, hogy Eric magániskoláját kifizethesse, a fiú pedig örül, hogy legalább bántalmazó mostohaapjától távol lesz.A magániskola a megtestesült tökélynek tűnik, laza tanárokkal, akik modern gondolkodásúak, nem fegyelmeznek, úri diákszövetségi tagokkal, akik segítőkésznek tűnnek, remek sportlehetőségekkel, csodálatos helyszínen. Csakhogy nagyon gyorsan rá kell jönnie Ericnek, hogy ő most alsós, többé nem ő a nagy hal, hanem a diákszövetség, vezetőjükkel, Ottoval (Gustaf Skarsgård- Stellan újabb rendkívül tehetséges fia) aki módszeres büntetésben részesít mindenkit, aki az általa felállított szabályoknak ellenszegül. Nem riad vissza semmiféle lelki és fizikai terrortól, de Eric személyében nagy kihívóra bukkant.

A film kellően árnyaltan mutatja be, amiről a bekezdésben írtam, hogy a zaklatók oldala sem fekete-fehér, nem minden esetben csak azért könyörtelenek, hogy a hatalmukat fitoktassák l’art pur l’art, hanem kiélvezik, hogy most ők kerültek ebbe a helyzetbe, feszültséget vezetnek le, kiélik magukat a tehetetleneken. Ericet is súlyosan bántalmazza a mostohaapja, ő maga pedig ártatlanokon „fizeti vissza”. Ahogyan a magániskola diákszövetségében is igazából teljesen mindegy, hogy ki tölti be a posztot, maga a szervezet a náci ideológiájú, bántalmazó csoport, amibe kvázi be lehet érni, így a friss diákszövetséges visszaadja a több évnyi terrort, amit ő maga is kapott, egy akkor még felette állótól. A tanárok felelőssége óriási, mégsem tesznek semmit, holott mindenről tudnak, és a tanári karon belül is vannak, akik vallják a megkülönböztető értékrendet, az igazgató pedig minden felett szemethuny, csak az ő renoméján ne essen folt.

Kellően hatásos és életszerű a film minden mozzanata, nem túlzó, mert még ezeknél az eseményeknél is nap mint nap szörnyűbbekkel kell szembenézniük sokaknak. A színészi teljesítmény kiváló, főleg a Gustaf Skarsgård tanúsítja, hogy családjába igazságtalanul sok tehetség szorult. A lezárást egy kicsit sziruposnak éreztem, mert a legtöbb esetben nem így ér véget egy ilyen folyamat, de persze minimális megnyugvást okoz a nézőnek. Aki eddig nem látta a Könyörteleneket mindenképp pótolja, mert tanulságos.

8/10

IMDb l mafab