Sosem voltam nagy rajongója a found footage filmeknek, ami betudható talán annak, hogy a nagy klasszikusok mellett számtalan olcsó és gyakran értékelhetetlen film is lejáratta már ezt a műfajt. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy remek táptalajt biztosít a horror és a sci-fi minden lehetséges válfajának, és megvalósításának köszönhetően sok független filmes is él ezzel a módszerrel. Ennek az agyonhasználtságnak meg is lett az eredménye, de ennek ellenére is néha igazi gyöngyszemekre lehet bukkanni, amik akár még jó néhány hollywoodi nagy produkciót is maguk mögé utasítanak. Sebastián Cordero is hasonló lendülettel állt neki 2013-as rendezésének, ami nemcsak, mint független produkció, de mint science fiction is igazán érdekes alkotásnak bizonyult.

2061-ben egy magánvállalkozású expedíciót indítanak a Jupiter Európa nevű holdjára, mert azt feltételezik, hogy ott talán életre utaló nyomokat találhatnak. Évek óta ez az egyik legfontosabb tudományos expedíció, és a Föld lakossága is nagy érdeklődéssel figyeli az események alakulásáról szóló tudósításokat. Viszont amikor egy napkitörés folyamán megszakad a kapcsolat, a legénység elszántan tovább folytatja a küldetést. Végül sikeresen meg is érkeznek az Európához, de ahogyan azt már előrevetítették nekünk, a küldetés nem éppen úgy alakult, ahogyan azt tervezték.

Az alapötlet nem egy forradalmi újdonság, számtalan alkalommal láthattuk már más és más megvalósításokban, de a nagyszerűsége nem is ebben gyökerezik, hanem abban, ahogy az ecuadori rendező a rendelkezésére álló eszközöket felhasználja filmjéhez. A found footage jelleget is rég láttam már ennyire értelmesen és relevánsan megvalósítani. A felvételek, mivel az űrhajó és a legénység fejkamerái rögzítik, így nem rángatóznak, minden teljesen kivehető, és néha igazán látványos beállításokat is kapunk. Minden teljesen nyomon követhető, még a nemlineáris történetvezetéssel együtt is. A found-footage filmek gyakran azt a receptet követik, hogy korábban megtalált felvételeket állítanak a sztori középpontjába, ezzel keltve a valós események illúzióját, és ez itt sincs másképp.  Viszont a legénységgel történt események közé többször is be vannak ékelve olyan jelenetek, ahol a földi irányító központ és más szakvélemények interjúi szerepelnek, amikben előre is utalnak az expedíció tragikus sorsára, ezzel azt az érzetet keltve, mintha egy valódi dokumentumfilmet néznénk. Tökéletesen megteremti a valóság illúzióját, amire hasonló kategóriájú filmeknél már rég volt példa.

Ezt az oldalát erősíti, hogy a film a science-fiction kategória besorolásában erőteljesen billen a mérleg nyelve a valódi, tudományos oldal felé. A történet végig a realitás talaján marad és az általános fizika, csillagászat és egyéb tudományágak segítségével mutatja be, hogy milyen lenne, ha ezek az események valóban megtörténnének. És itt elő is jön, hogy egyáltalán nem egy akciódús filmről beszélünk. A történet alapjáraton lassan, komótosan mutat be mindent, és a kutató csoporttal történő sorfordító vagy tragikus eseményeknek is kellően ágyaznak meg. Mindezekkel együtt viszont ténylegesen eléri a film, hogy egy valóságban is megtörténhető esetként éljük meg az egészet, és ezeknek az elemeknek a helyén kezelésének köszönhetően még a film végi nagy felfedezésnél sem lóg ki a lóláb, hanem az is teljesen beleillik az összképbe, sőt, így a végeredmény még elgondolkodtatóbb és riasztóbb.

A történetvezetés kifejezetten lényeges eleme a filmnek. Ezen a ponton akár még szimbolikusnak is tekinthetnénk a címet, ami nem csak a Jupiter holdjára utal, hanem magára az európai filmgyártási stílusra. Ugyanis, akár csak a fenti sorokból is leszűrhető, az Európa-rejtély teljes mértékben szembemegy a szokásos amerikai filmes megoldásokkal, ami miatt nem is lett túl népszerű film a tengerentúlon. Sokkal nagyobb előszeretettel alkalmazza kontinensünk megannyi jól ismert, sajátos és esetenként megterhelő megoldását, ami az átlagnéző számára nehezen befogadható alkotássá is teszi. A lassú, minden túlzást nélkülöző cselekmény ráadásul még az időben is ugrál, ahogyan a felvételeket összevágták, ami miatt még inkább figyelni kell, hogy mi is zajlik éppen. Továbbá a műfajokat is előszeretettel vegyíti. Ha egyet kéne kiemelnünk, akkor az tényleg inkább a science-fiction lenne, de annak is egy sokkal komolyabb változata. Emellett ugye ott van az áldokumentarista jelleg, némi thriller elemet is felfedezhetünk, és nagyon sok dráma is van benne. Ez lehetőséget is ad, hogy valóban reálisan bemutassák, hogy egy maroknyi ember ilyen helyzetben mi mindennek van kitéve, és hogyan képesek kezelni a helyzetet, és feldolgozni a tragédiákat. Ehhez mérten a színészek is remekül teljesítenek, akik közül talán Sharlto Copley-t lehetne kiemelni, aki ugyan kevesebbet szerepel társainál, de így is emlékezetes és átélhető alakítást nyújt nekünk. A hivatalos besorolásban a horror műfaj is meg van említve, de őszintén szólva, csak a film utolsó harmadában kapunk olyan mozzanatokat, amikre rá lehet aggatni a horror jelzőt, ami az összképet tekintve igencsak elhanyagolható, még ha a végső konklúzió súlyában erőteljes szerepe is van.

Sajnos a film egyedi hangvétele, ami kicsit a hátrányára is válik. A rendező okosan alkalmazza a fent felsorolt technikákat, de valahogy még is hiányzik belőle az az erőteljes plusz, ami miatt több lehetne a jó ötleteknél és érdekes megvalósításnál. Ami például megvolt Kubricknál, hogy a 2001: Űrodüsszeiát igazi mérföldkővé és lélekre ható alkotássá tegye, az Corderonál hiányzik. Emiatt a film nem tud túlnőni az átlagosan jó kategórián, ami ugyan ébreszthet bennünk érdekes gondolatokat, de nem fogjuk olyan gyakran újra elővenni. Emiatt néhány megoldásánál is jobban kiütköznek a hátulütők. A film lassúságát megérezzük, ami könnyen vontatottá is válik, amikor épp nem történik valami érdekes vagy megrendítő dolog. Továbbá a film tudományos tartalmára is kell egy bizonyos fogékonyság, mert olyan szervesen részét képezi a filmnek, hogy nem biztos, hogy mindenki élvezni tudja majd.

Az Európa-rejtély egy jó film, érdekes és releváns gondolatokkal, és szerencsére a kevés igazán jó áldokumentarista filmek egyike. Viszont bizonyos, hogy nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését, és nem is fog bekerülni a nagy klasszikusok közé. Ennek ellenére akit érdekel a téma, és rászánja magát a megtekintésre, az egy remek élménnyel lehet gazdagabb.

Értékelés:  7/10

IMDb