Kifejezetten szeretem a kamaradrámákat, mert itt látványos elemek, helyszínek és akciók nélkül kell igazán maradandót alkotni. Ezen alműfaj tényleg a karakterekre és a párbeszédekre fókuszál, éppen ezért nagyon fontos, hogy a forgatókönyvet okosan építsék fel és rendesen kidolgozzák. Elvégre úgy kell lekötni a figyelmet, hogy nagyon erős korlátok között zajlanak az események. Mivel nagyon nehéz a terep, így a filmkészítők is eléggé el tudnak veszni ebben a zsánerben. Ha viszont sikerül nekik kiaknázni a szűkös, de annál izgalmasabb lehetőségeiket, akkor nagyon jót össze tudnak hozni. Ezeknek a filmeknek a táborát erősíti a 2009-es Vizsga.

A történet egy óriáscég felvételijén veszi kezdetét. Az állást megpályázókat egy szobába terelik és azt a feladatot adják nekik, hogy oldjanak meg egy megoldhatatlannak tűnő rejtélyt. A szabályok pedig: nem kommunikálhatnak a vizsgabiztossal és az őrrel; nem hagyhatják el a termet és nem tehetik tönkre vizsgalapjukat. Aki átmegy a vizsgán, azé lesz az állás (amiről egyébként semmit nem lehet tudni). Nagy a verseny a helyért, az idő és a bezártság pedig szépen lassan teszi a dolgát. Mindenki gyanússá válik és ahogyan az lenni szokott átveszi az irányítást a paranoia. A kérdés pedig az: ki, meddig hajlandó elmenni, hogy elérje a célját?

Látszik, hogy Stuart Hazeldine ismeri ezt a műfajt, éppen ezért már az első pillanattól kezdve uralja a nézőket. Összpontosítja a figyelmünket, a legtöbb szereplő összetett karaktert kapott, a feszültséget pedig nagyon jól adagolják. Mindig képesek még rátenni egy lapáttal úgy, hogy teljesen logikus történéseket kapunk, a reakciók hihetőek, a légkör pedig fojtogató. Az idő pedig ad egy külön feszültségfaktort a cselekménynek. Mindig csepegtetnek nekünk valami infómorzsát, amiből aztán tovább építkeznek. Tehát nem az van, hogy sokáig sötétben tartják a nézőket, hanem fokozatosan adagolják az infókat. A párbeszédek pörgősek, csípősek. A karakterekre egyre nagyobb nyomás helyeződik, melynek következtében egyre többet kapunk belőlük. Szerencsére mind a 8 karakterre kellő figyelmet fordítanak, ez fontos a kirakós szempontjából. A színészeket pedig ügyesen választották ki, képesek arra, hogy a karakterükben végbe menő apró változásokat megmutassák.

Apropó, kirakós! Fel lehet fedezni a megvalósításban némi Fűrész vonalat, mint ahogyan a Kocka is visszaköszön, ez utóbbi leginkább a képi világ tekintetében. Egyedül a végkifejlettel nem voltam kibékülve. Hatásvadásznak éreztem és kizökkentett abból a roppant feszült és érdekfeszítő légkörből, amiben addig részem volt. Fájt is a szívem, hogy nem mert eléggé eredeti lenni az alkotó.

A végét és pár hatásvadász mozzanatot leszámítva, mégis azt tudom mondani, hogy A vizsga egy roppant okosan és jól felépített, dinamikus, kellően feszült alkotás. Nagyon jól adagolják az infókat és tartogatnak a nézőknek bőven csavarokat, amik gondolkodásra késztetik azokat, akik ezt a filmet választják. Tényleg: te, mire lennél képes, hogy elérd a vágyott célodat?

IMDb | mafab