A remekül sikerült nyitóepizódban megismerhettük Morgan és újdonsült társai kalandjait, most pedig a Clark család sorsát követjük nyomon.

Egy év telt el a gátrobbantás óta. Madison, Alicia, Strand, Nick és Luciana ismét együtt van és néhány túlélővel együtt, 47-en éldegélnek egy baseballstadion belsejében. Portyázni csak nagy ritkán járnak ki, mivel minden szükséges dolgot megteremtenek maguknak: van élelmük, vizük és fegyvereik. Az idilli életnek egy kislány felbukkanása vet véget, név szerint Charlie, aki egy közeli, hatalmas tárolósilókkal teli táborból menekült el, elszakadva családjától. Madison és segítői felkerekednek, hogy megkeressék Charlie anyukáját, ám amit találnak, az nem várt bonyodalmakkal jár: felbukkan egy új fenyegetés a magát Vulture-nak hívó banda személyében.

{spoiler} A táborba érve Alicia-ék egy lelket sem találnak, néhány kipusztított üzlethelységen kívül csupán egy sebtében elhagyott tábormaradványt fedeznek fel. Kishamarost felbukkan egy nő, aki bár nem Charlie anyja, Madison némi közjáték után magukhoz invitál a stadionba. Közben a zombik hiányára is fény derül: valakik a tárolósilókba dobták őket, melyekkel Madison és az újdonsült asszony, Naomi is testközelbe kerül.

Az évadnyitóban már felbukkantak a számmal jelzett zászlók, most megtudjuk eredetüket is: hazaérvén a táborból, aznap este egy kisebb konvoj érkezik a stadion elé. A Kék Duna keringő zenéjére látványos, ámde feszültséggel teli erődemonstráló percek után a gárda vezetője, Melvin felajánlja Madisonnak, ha amennyiben átadják az összes fegyverüket, szabadon távozhatnak, ellenben ők addig maradnak a kapuk előtt, míg meg nem gondolják magukat. Travis özvegyét azonban nem hatják meg az igéző szavak, visszavonul és látszólag tovább foglalatoskodik a benti dolgokkal.

Közben szemtanúi lehetünk egy újabb csavarnak is: Charlie valójában a rosszfiúk bandájába tartozik, Melvin küldte kémkedni a lányt Nick-ékhez. A lányt Luciana nevelő célzattal szembesíti tettével, mikor annak árulása után egy A kis herceg könyvet rak le előtte a földre.

Ahogyan az előző rész, ez is Nick és Morgan találkozásával zárul: a rajtaütés során előkerül egy újabb zászló, és miután Al elvállalja, hogy megmutatja Strandéknek a lepedőre festett szám lelőhelyét, a kis csapat együtt vág neki az útnak. {/spoiler}

Másodjára sem csökkent a színvonal, szintén egy erős epizódot kaptunk (az olajos járkálók ötlete telitalálat), kisebb csavarral és kellő mennyiségű feszültséggel. Mivel a család újraegyesülésére most csupán néhány mondatos választ kapunk, az egymásra találás pillanatait valószínűleg majd a későbbi részekben kapjuk meg (ha nem, az se baj, a lényeg, hogy együtt a csapat), és a Morgan-Nick afférig is lesz még bőven esemény. Külön érdekes pont lehet Nick személyiségváltozásának bemutatása: a robbanás óta hallucinációk gyötrik, melyeknek eredményeképp ritkán hagyja el a stadion melegét, bár kísérletet itt is tesz rá, kevés sikerrel. Üröm az örömben, hogy az aktuális főgonosz Melvin sajnos elég semmilyen: stílusa nagyban hasonlít a TWD Terminus Gareth-jére, a belépője viszont Neganét idézi, ahogyan a bandája neve is: a Vulture erősen hajaz a Saviors-re.

Az újabb szereplők közül a Vulture/Keselyűk vezérét alakító Kevin Zegers-t láthattuk az Utóhatásban és a Kolóniában is, Alexa Nisenson (Charlie) pedig többek között a Constantine-ban szerepelt.  Játékuk itt egyelőre elég felemás, Melvin-nél nem ártott volna a kisfiús beütést elhagyni, míg Charlie-nak a teljesen egyforma arcmimikát kellene hanyagolnia. Az esélyt mindenesetre ők is megkapják.

Megemlíteném ismét a kettős színvilág használatát: a múltként bemutatott jelenetek most is élénk tónusokban tárulnak elénk, a Morganes részek viszont megint csak visszaváltanak a szinte fekete-fehér stílusra. Kicsit zavaró, bizonyára idővel a célját is megtudjuk. Jövő héten folytatjuk, az előzetes alapján ismét két szálon futnak majd az események.

10/9