Az Insidious 2010-ben jött, látott és győzött, ez pedig nem is csoda, hiszen James Wan és Leigh Whannell sikeresen újítottak meg egy lerágott csontnak számított műfajt a horroron belül. A karakterek szerethetőek voltak, a világ, amit felépítettek pedig igazán izgalmas és baljós. Váratlan rémképeket is kaptunk dögivel, sőt olyanokat is, amik első látásra fel se tűntek és nem volt a filmben felesleges ijesztgetés sem. A három évvel később készült második rész már nem volt ennyire friss, de ettől még sikerült egy igazán jó folytatást tető alá hozniuk, továbbra is érdekes tudott maradni ez a világ és nagyon jól felépített démont is kaptunk. A harmadik rész viszont nekem már nem tetszett, úgy éreztem, hogy elfáradt ez a világ és ezért maradt a jumpscare maraton, de már lélek nélkül. Annyiból tudtam értékelni a látottakat, hogy legalább előzményfilm lett és Elise-t, valamint a két cimboráját helyezték a központba, ami tényleg jó ötlet volt. Most pedig itt az újabb rész, amiben Elise eredettörténetét ismerhetjük meg, lássuk, hogy sikerült.

Elise korántsem élt meg valami boldog gyerekkort, sőt, igencsak messze volt attól, hogy felhőtlen és szép körülmények között nőhessen fel (nem túlzás, hogy sorozatgyilkos is lehetett volna belőle ezeket látva). Apja úgy vélte, hogy a furcsa lányát úgy nevelheti normálissá, ha fizikai erőszakot alkalmaz és akadnak még igencsak nehezen emészthető dolgok a nő múltjában. Éppen ezért, amikor felhívják, hogy ismét segítenie kell egy családon, akkor ezúttal saját magával is szembe kell néznie, hiszen abba a házba kell visszatérnie, ahol a gyerekkorát töltötte. Elise és csapata vállalva a nehézségeket, elmegy segíteni a családnak, mert érzik, hogy ez nemcsak a vég kezdete, hanem vége is lehet.

Őszintén megmondom, nagyon nem vártam ettől a filmtől semmit, pontosan amiatt, hogy nekem már a harmadik felvonás is nagyon izzadtságszagúra sikeredett. Most azonban kellemesen csalódtam, annak ellenére is, hogy Az utolsó kulcs korántsem egy hibátlan darab. Whannel nagyon okosan mérte fel, hogy Elise karaktere sokkal többet rejt magában egy egyszerű mellékszereplőnél, ezért főszereplőt csináltak belőle és ezzel nagyot robbantottak. A harmadik részben is ő vált a központi karakterré, de itt még azért nem bontották ki eléggé a személyiségét, így ez a rész inkább volt egy átvezetés, ahol csak tapogatóztak a készítők, de nem találták még meg a helyes irányt. Ám ebben a fejezetben már telibetrafálták a lényeget.

Az eddigi részekben is ott lebegett, hogy nemcsak a démonvilág rejt magában borzalmakat, hanem bizony a való élet és az emberek még elképesztőbb gonoszságokra képesek. A negyedik részben itt már egyensúlyba került a két világban tapasztalható rettenet és fájdalom, ez pedig nagyon jót tett a franchise-nak. Nálam ez mentette meg ezt a részt. Mint ahogyan az is, hogy ennyire belementek Elise történetébe és személyiségébe. Mivel tudjuk, hogy ez egy előzményfilm, így azt is tudja a néző, hogy itt bizony a főszereplők nem fognak csúnya halált halni. Ezzel pedig egy lényeges izgalomfaktor tűnik el a filmből, amit az alkotóknak muszáj valahogy ellensúlyozni. Ez szerencsére sikerült, mert tényleg jó lett a sztori. Lin Shaye pedig meghálálta a belé vetett bizalmat és nagyon jól hozza a karakterét. Így erre a vonalra nem lehet panaszunk.

Ám ez nem azt jelenti, hogy sikerült felérni az első részhez. Ugyanis a megsegítendő család unalmas volt, nem igazán tudtam értük izgulni, mert ezt már láttam. Jumpscare-ben itt sem volt hiány, bár igaz, hogy sikerült megint rám hozniuk a frászt, mint anno az első résznél, ráadásul ugyanazt a sablont komponálták újra és azért ez nagy szó. A geek szellemvadász párosunk nekem erőltett volt, kicsit unom is őket és hanyagolhatnák már ezt a vicceskedést is. Nem jószívből, inkább kínomban mosolyodtam el egy-egy jelenetüket látva.

A démon érdekes volt, de csak addig, amíg nem láttuk meg teljes valójában, mert ott veszített az erejéből rendesen. Ugyanez igaz a Further világra is. Köd, meg fény, meg füst, meg hangok... Uncsiiii.... Ha pedig nem sikerül egy jó démont megalkotni, akkor ez a rész már csak egy vállrándítást tud eredményezni. Pedig potenciál volt benne, csak elveszítették szem elől a készítők. A vizualitás pedig, hát, néhol elég csapnivaló, ha már ilyen jól hoz ez a franchise a konyhára, kicsit vissza is lehetne forgatni a filmbe a bevételből és megemelhetnék a démonvilágra fordított keretet.

Az viszont igaz, hogy egész jól összekapcsolták a negyedik és az első részt, mint ahogy Elise múltját és jelenét is, bár maradtak bennem kérdések, talán kicsit erőltetett is volt egy-két jelenet és nem mindent éreztem elég megalapozottnak. Túl sok időt feccöltek Elise karakterébe, éppen ezért nem jutott idő a többi szál rendes kidolgozására, így nem is sikerült hiánytalanul lezárni a dolgokat.

Egy szó, mint száz a film nem hozott szégyent a franchise-ra, a harmadik felvonásnál szerintem jobban sikerült, de én elengedném már az Insidioust. Elise miatt volt jó ez a rész, de az ő történetét lezártuk, így nem kell több folytatás, bár gondolom a stúdió nem így gondolkodik, ahogyan én. Mindenesetre, ha tovább akarják nyüstölni ezt a franchise-t, akkor nem ártana több energiát fordítani a Further világba és a démonokba, ott lehetne még újítani, mert ez így már igencsak vékony jégen táncol. Elvégre korrektnek ugyan korrekt ez a film is, de azért horrorrajongóknak több jár ennél. :)

Pontszámom: 6/10.

IMDb | mafab