Halálos iramban hömpölyög az évadzáró felé kedvenc zombis spin-offunk, egy kis eredettörténettel és karakterépítéssel spékelve folytatódnak Morganék kalandjai. Üröm az örömben, hogy ismét gyűlnek a szembetűnő logikai és vizuális bakik.

{spoiler}A Walking Deadben évadok óta könyörögtek a rajongók, hogy az aktuális főgonosznak, Negannak valamiféle eredettörténetet mutassanak be a készítők, akik ezt elég kurtán el is intézték a 8. évadban egy pár perces beszélgetés formájában. Ehhez képest a Fearben a kattant asszonyság jóval hamarabb, négy rész után megkapta a maga kis háttérsztoriját.

Asszonyságunkkal nyit az epizód, kinek valódi neve Martha, és irodalomtanárként tevékenykedett az apokalipszis előtt. Férjével, Hankkel balesetet szenvedtek az országúton az 54-es mérföldkőnél (innen az epizód alcíme is: MM54 = Mile Marker 54), és a férfi testét felnyársalja egy szalagkorlát. Martha hiába próbál segítséget kérni az arra haladó autósoktól, így kedvese kisvártatva elhalálozik a fájdalmak és a vérveszteség közepette.  Miután eltemeti Hanket, az asszony bosszút esküszik: mikor egy kamion megáll az út szélén, és egy nő egy túlélődobozt hagy a mérföldkőnél, Martha megöli a nőt, és fejébe veszi, hogy a dobozokat kihelyező, másokon segíteni szándékozó embereket egytől-egyik levadássza. Az általa legyilkolt embereket zombivá válásuk után fegyverként használja az áldozatai ellen, és jut el egészen Morganig, ugyanis szegény fickó a kamionparkolóban pont Marthával veszi fel a kapcsolatot (nem pedig Sarah-val, mint azt eddig hittük).

Eközben Morganék a kattant asszony támadása után kénytelenek odébbállni, lévén a kamionjuk megsemmisül, és mindenük odalett. Mivel Martha birtokolja Al furgonját, szépen le is lécel vele (de még előtte a földre került Wendell csöppet megsimogatja a sörétessel), a kicsiny csapat pedig a legközelebbi település kórházában húzza meg magát. Az elbarikádozott épületben azonban nem sokáig lehetnek nyugodtak, mert a kórházat támadás alá veszik a zombik, így hőseink felpucolnak a tetőre, és itt várják a megváltást.

Alicia és Charlie is felbukkan az epizódban, akik kelet felé veszik az irányt, hogy Alicia beteljesítse ígéretét a kislánynak: elviszi  őt Galvestonba, hogy láthassa a tengerpartot. Kisvártatva a kocsijukból kifogy a nafta, így gyalog folytatják útjukat, egy újabb járműre való bukkanás reményében. Mikor rátalálnak Morganék felrobbant kamionjára, de a nyomukat nem tudják lekövetni, folyatják útjukat a tengerpart felé. Pár óra múlva egy áradás szélén találják magukat, ahol Charlie rábukkan John Dorie kalapjára, és áttekintvén a túlpartra mindketten elmosolyodnak (az okát a következő részben tudjuk meg, de sejtésem szerint Victort és Johnt pillanthatják meg).{/spoiler}

Mielőtt kielemezném az epizódot, tartozom egy kis kiegészítéssel: a magyar szinkronnak „hála”, a legutóbbi részben Clayton karaktere maga Jegesmedve volt, akitől Sarahék elvették a kamionját, és akinek Martha a keresésére indult. Az angol változatban Morgan és Luciana jeleneteiben is említik ezt, a honi változatból viszont sajna kimaradt (vagy én nem figyeltem fel rá). Elnézést az információhiányért.

Térjünk át mostani részünkre: rendkívül erős eredettörténetet kapunk Martha karakteréről, amely megmagyaráz egy-két dolgot az asszonyság mániájával és missziójával kapcsolatban. A férje halála miatt megcsömörlött hölgy igazi lelki kínokat élt át napokon keresztül, és az emberiségbe vetett hite is teljesen elhagyta ezalatt. Tanárnőként mindvégig azon volt, hogy segítsen másokon, erre pont ővele nem foglalkozott senki, mikor szüksége lett volna rá. Nem csoda, hogy mikor elveszti hőn szeretett férjét, aki miatt érdemes volt élnie, elpattan benne valami, és minden egyes személyt, aki csak próbál rajta vagy másokon segíteni, szépen eltesz láb alól. Azt a nézetet vallja, hogy ha ő erős tudott maradni segítség nélkül, más is képes lehet rá, aki pedig mások segítségre szorul, az gyenge és nem erre a posztapokaliptikus világra való, így teljesen felesleges a létezése is.

Ha már rögeszmékről van szó, akkor nem mehetünk el Alicia mellett sem, aki konok módon mindenképp be akarja tartani a Charlienak tett ígéretét, történjék bármi is. Ahelyett, hogy a kislányt biztonságban tudva csatlakozna a többiekhez, önfejű módon vágtat előre a gyerekkel az oldalán az ismeretlenbe. Charlie szívesebben térne vissza Morganékhoz, de mikor ennek hangot ad, Alicia lecsitítja a kislányt. Talán a Strandékkel való találkozás vagy Dorie pozitív életszemlélete rádöbbenti Clark kisasszonyt, hogy ne mindig a saját feje után menjen.

Kezdődjön a feketeleves, térjünk rá az epizód ordító baromságaira. Abban a jelenetben, ahol Morganék teherautóját mutatják az országúton megrekedve, nagyon szembetűnő, hogy Martha Althea furgonjával nemigen tudott melléjük kerülni és úgy leadni egy sorozatot, ugyanis a kamion pont úgy helyezkedik el, hogy még véletlenül se férhessen el mellette egy másik jármű. Lehetséges, hogy Sarah a vészfékezés miatt kormányozta az út közepe felé az autót, azonban az meg azért lenne furcsa, mert a két autó közti távolságot lemérve minimum a szembejövő sávban kellene vesztegelnie a kamionnak.

A másik nagyobb baki a klasszikus horrorfilmes klisé, a „meneküljünk a tetőre” alkalmazása. Morgannak, mint vezetőnek már lehetne annyi tapasztalata, hogy zombitámadás ide vagy oda, megpróbálhatna másik kijáratot keresni, pláne, hogy a tetőre kijutva látni, hogy alig lézengenek zombik az épület körül. Ha Rickék anno képesek voltak magukat bekenni zombibelsőséggel, hogy a walkerek közt szépen odébbálljanak, botharcos barátunk is alkalmazhatott volna valami effélét. Erre nem mentség az sem, hogy Wendell tolószékes, mivel őt közrefogva simán sikerült volna kimenekülniük. De nem, ehelyett felcaplattak a tetőre, ahol nem sok kijutási lehetőség rendelkezik. Persze majd megoldják valahogy, bár necces, hogy nem mindenki éli túl a menekülést (ha már kliséknél tartunk, ugye).

Még egy dolog szúrhatta a szemünket, ugyanis hiába voltak sokan a zombicskák, a mennyiség ráment a minőség rovására. Némelyik statiszta ugyanis annyira elfelejtette, hogy csoszogni kell, hogy tök egyenesen sétálva mendegélt a hordák között. De ez még a kisebbik baj, sajnos megint előkerült a CGI hátránya, ritka ronda szúrásokat és roncsolásokat látunk, talán az évad elején voltak rosszabbak. Emellett Morgan még most sem képes olyan erőteljes hatást gyakorolni a többiekre, mint anno Madison, pedig próbálkozik serényen.

Jövő héten végre mindenki együtt lesz, az évadzáró közeledtével ismét marad a magas fordulatszám. Mindenesetre még lövésem sincs, mire fognak kilyukadni az évadzáróban, milyen nagy meglepetéseket tartogatnak Kirkmanék, ugyanis az alexandriai szál csöppet el van felejtve .

7/10