A Walking Deadek történetének eddigi legrövidebb, mindössze három hetes szünete után ismét folytatódnak Morganék kalandjai. Izgalmasnak ígérkezik az évad második fele is, melyhez egy zseniális megoldású epizódot kaptunk ízelítőül.

{spoiler} A sikeres landolást követően a kicsiny csapat azonnal folytatja a rádió, és Altheának köszönhetően immár a tévés üzenetküldést és a segélydobozok lerakását. Logan terve elbukott, Sarahék nem vették be a magányos szakadár-mesét, és szépen faképnél hagyták az ügyeskedő exkamionost. Jegesmedve naplója alapján Aliciáék rátalálnak az üzemanyagtankerre, így egyelőre biztosítva látszik a benzinutánpótlás. A kompánia szépen felosztja egymás között a feladatokat, vannak, akik a tankert vigyázzák, némelyek szállítják a dobozokat, egyesek a túlélőket kutatják, míg mások a táborba látogató embereknek nyújtanak otthont és viszonylagos biztonságot.

Pár nappal később Dorie, Morgan, Alicia és Luciana kap egy érdekes segélyhívást egy, a házába zárkózott nőtől, Tesstől, aki két éve, a zombijárvány kezdete óta nem mozdult ki a házból, és elmeséli, hogy a férje már jó ideje nem tért vissza az asztmás kisfiúknak szánt inhalátorral. A dolgot nehezíti, hogy a férje telepakolta az udvarukat taposóaknákkal, így védve meg a zombiktól a családi házat. Morganék ellátogatnak Tesshez, ahol az udvarra tévedő zombik a sorozatos detonációk hatására még többeket vonzanak oda, jó kis háborús övezetet kialakítva a házban lakók és Doriék között. Időközben Aliciát és Strandet megtámadja egy élőhalott, akit miután likvidálnak és átkutatnak, észreveszik a nála lévő hátizsákban a gyógyszereket és az inhalátort: Tess férje volt az áldozat. Strandék eljuttatják Morganékhez a halott férfi holmijait, akik elmondják az asszonynak férje halálát. Morgan be szeretne jutni a házba, és odaadni Tessnek az inhalátort, azonban a cél előtt rátapos egy aknára. A kővé dermedt férfin a két év után először kimozduló Tess segít hatástalanítani a bombát, majd miután a kisfia is előkerül a házból és megkapja a szérumot, Morgan ráveszi őket, hogy tartsanak velük a biztonságot és közösséget nyújtó táborba. Hepi end. Lenne, ha nem bukkanna fel Logan és bandája egy, Morganék adását megtekintő fickónál, akire azt hiszik, hogy az ellentábor egyik embere. Hamar kiderül, hogy semmi köze nincs a táborlakókhoz, Loganék mégis elveszik a cuccait és megfenyegetik, hogy vegye fel a kapcsolatot a segítségnyújtókkal, és adjon át egy üzenetet nekik: nincs még lejátszva a meccs. {/spoiler}

Meglepően érdekeset húztak Goldmanék, ugyanis az előző epizód cliffhangerét egy okos húzással letudva egyből előidéztek egy durvább sztorivonalat. Mivel Madisonék a negyedik szezonban elég hamar kioffolták a Keselyűket, illetve Martha is már az örök vadászmezőkön kóborol, ezért ideje volt egy újabb főgonosz bandát bevetni. Logan és emberei rengeteg fegyverrel, ám kevés üzemanyaggal rendelkeznek, így érdekes lesz látni, mire mennek a páncélozott autót birtokló Altheáékkal szemben. Matt Frewer karaktere hiába kelti egy nehézkesen mozgó öregember képét, ravaszsága és elszántsága egyenrangú ellenfélé teszi a már sok küzdelmet megélt Clark-kompánia számára.

Az új karakterek többségéről még nem sokat tudunk: a frissiben összeverbuvált táborlakók néhány pillanatra bukkantak csak fel, akik háttértörténete többnyire megegyezik: látták vagy hallották a Morganék által közvetített üzenetet, netán kutatás közben bukkantak rájuk Aliciáék. Két emberről tudunk többet: Tess ugye egy megözvegyült asszonyként a fiával próbál új életet kezdeni a közösségben, illetve a húszas éveiben járó fekete férfiről tudtunk meg némi infómorzsát, aki motorjával magányosan járja az utakat, ért a bütyköléshez és egyelőre rendkívül szimpatikus.

A legnagyobb erénye az epizódnak a történetvezetés mellett a vizuális megvalósítás. Eddig is kaptunk számos olyan jelenetet, amelyben az Althea kamerájának szemszögéből mutatják be a dolgokat (akár az interjúkat, akár a repülőroncsnál felfedezett dokumentumokat említhetjük példának), ám jelen esetben az epizód 90%-a a videókazettás kamerával készült, ami hatalmas tisztelgés a VHS korszak szerelmesei előtt. A mostani fiatal generáció kapott egy kis ízelítőt, milyen volt anno a 4:3-as képarányú, kissé elmosódott és fakó színezetű, a rázkódó, imbolygó mozgású és picit tompa hangzású felvételekről visszanézni magunkat. Morgan javaslatát, miszerint készítsenek egy olyan videót, amiben elmesélik a csapat tagjai, mi változott meg bennük az elmúlt hetekben, illetve a mentőakcióikat is dokumentálják, és terjesszék szét afféle bemutatófilmként a televíziós hálózatukon (innen az epizód címét adó Channel 4 – Négyes csatorna), remek ötletnek tartja mindenki, így Victortól kezdve Sarah-n át Skidmarkig mindenki részt vesz a mókában, sőt, még Althea is átkerül a kamera innenső oldalára. Ezen felvételeken láthatjuk pl. Aliciát, aki Madison pozitív életszemléletét (minden nap szeretne valami jót tenni ezért a világért) igyekszik tovább vinni, Morgan kivesézi a többieket, de a legjobbak Sarah képkockái, ahogyan nevetve meséli, hogyan ültették fel Logant. A lelkizésen kívül láthatjuk az akciókat is, a zombik gyilkolásán túl Tess kimentését is az elejétől fogva végig követhetjük. Ezek a jelenetek döbbenetesre sikerültek a letűnt kor kamerái által, a taposóaknákra lépdelő, majd szétrobbanó hullák és felszakadó földdarabok egyvelege mintha a Tremors – Ahová lépek szörny terem című filmet idéznék (apró spoiler, hogy a következő, tizedik részt maga a Tremors rendezője, Ron Underwood jegyzi direktorként). Zseniális 40 retro percet kaptunk Goldbergéktől, a kézikamerás megoldásnak csupán Logan és az újonc férfi közti jelenetek vetnek véget, amelyek már a mai korszak vívmányaival készültek el.

Nem tudok szigorú lenni ezzel a résszel sem, a retrófaktor megmelengette a szívemet, a történet is csordogál tovább, az új karakterekkel sem lőttek mellé, így jogosan érdemli meg a maximális pontot.

10/10