Míg az AMC szépen lassan veri be a szöget az új spin-off, a World Beyond koporsójába, a Fear köszöni szépen, de jól van, sőt, picikét még tudta is növelni a nézőtáborát. Bár még csak egy epizódon (a cikk írásakor) vannak túl a kábeltévén követők, a pocsék ötödik finálé ellenére mégis 5%-kal nőtt a közönségarány a premierepizódra, és a többnyire pozitív visszajelzések talán megtartják a rajongókat. A második részért pedig nem más, mint maga Lennie James (Morgan) vállalhatja a felelősséget, aki megirigyelte Michael Cudlitz (Abraham) rendezői pályafutását, ezért most ő kapta a direktori széket és a lehetőséget a bizonyításra. Ami, valljuk be, nem is sikerült rosszul, sőt! Spoileres kibeszélő következik.

Strand és Alicia nem lett éppen Ginny kedvence, a kemény páros latrinaürítéssel tölti napjait. Mikor Victor nagy szájának köszönhetően rapportra kerülnek, Virginia kemény próbatétel elé állítja Miss Clarkot és körszakállas barátunkat: egy raktárhelységet kellene kipucolniuk a bent hemzsegő zombiktól. A helyszínre érve a két jóbaráthoz csatlakozik Charlie és Janis (tudjátok, ő és testvére szökött meg Ginnytől), no meg pár szintén fogvatartott is velük tart a mókában. Időközben nem várt segítséget is kapnak Virginia húgától, Dakotától, aki nem igazán szívleli nővére tevékenységét, ezért pár tippel látja el Strandéket. A kicsiny csapat remek tervet eszel ki: a raktárból kiözönlő zombik legyilkolása után a helységben található arzenállal lefegyverezik a rájuk vigyázó őröket, és meglépnek a táborból. A terv első fele eleinte rendben halad, szisztematikusan gyilkolják lefelé az élőholtakat, ám a megjelenő őrpáros megzavarja az idillt, azonban a folyamatosan közeledő zombihorda nem kegyelmez nekik. Kis szerencsével Strandék megszerzik az őrök fegyvereit és megszórják golyóval a holtak seregét, majd az így megtisztított helységben körülnéznek. Mivel nyoma sincs a Dakota által említett fegyverarzenálnak, döbbenten vonják kérdőre a fiatal hölgyet, és végszóra befut Ginny is az embereivel, aki döbbenetes hírrel érkezik: az egész egy próbatétel volt, melyet direkt Victornak szánt, akit a sikeres végrehajtás jutalmaként Virginia „előléptet” csapatvezetővé, rábízva egy kisebb közösséget a táboron belül. A jelképes táborkulcsot megkapva Strand még aznap este búcsút vesz Aliciától, és megkezdi a „szolgálatot”. Az időközben a felejtés taktikáját alkalmazó Salazar eredeti szakmáját kihasználva borbélyként tevékenykedik a telepen, még a társai előtt is tettettve a hülyét, ám a nap végén hazafelé indulva leveti álcáját, mikor összefut a tábor külterületén portyázó Morgannal, és régi barátokként üdvözlik egymást.

Végy egy jó showrunnert, egy bevált producert és egy összeszokott színészgárdát, akik segítenek kezdő direktorként levezényelni első rendezésed, és nagy baj nem lehet. Lennie James-nek mákja van, hogy ezek a feltételek mind klappoltak, így szinte gyerekjáték volt neki összehozni rendezői debütálását. A történet még most is kellően érdekes és csavaros, cseppet sem unalmas, a visszatérő szereplők kisujjból hozzák a megszokott karaktereket. Különösen tetszett, hogy Victornál meghagyták a kissé kegyetlen, másokat feláldozó tulajdonságát, a pipogya Sanjay zombik elé vetése egy brutális, de remek húzás a készítőktől, mely emlékezteti a nézőket, hogy van, amiben Strand sem változott sokat az évadok alatt. Daniel furcsa viselkedése is csak álca, biztosan készül valami nagy dobásra, amibe most Morgan kissé bekavart, de biztosan lesz még itt más csavar is. Ebben valószínűleg Dakotától, Virgina húgától várhatunk segítséget, viszont Dorie, June és Dwight történetszála még hátra van (ők a következő részben kerülnek sorra). Ha már történet: új szkriptírót köszönthetünk a Fear gárdájában. Nazrin Choudhury olyan sikersorozatok írásában vett részt, mint a Wayward Pines, az EastEnders vagy a Jack Ryan, és most itt is előadta tudását, sőt, segédproducerként is kiveszi részét.

Az új szereplők sorra bukkannak fel: közülük eddig Rachelt (Brigitte Kali Canales) ismerhettük meg a nyitórészben, most pedig itt van a sokkal több játékidőt kapó Dakota, akit Zoe Colletti személyesít meg. Az idén 18. életévét töltő Colletti kisasszonyt láthattuk a Lidérces mesék éjszakája és a Város a hegyen című alkotásokban, ahol a Fear készítői felfigyeltek színészi képességeire, illetve a Colby Minifie-hez (Virginia) való hasonlósága miatt kiválasztották Virginia húgának megszemélyesítéséhez. Zoe nem vallott szégyent, bár még elég keveset volt képernyőn, remekül beleélte magát a szerepbe és mimikájával rendkívül hitelesen adja elő a karaktert. Szerepe szerint Dakota egy öntörvényű, lázadó tinédzser, aki olyannyira nem ért egyet nővére intézkedéseivel, hogy már kétszer próbált megszökni tőle (sikertelenül), így testvére minden lépését árgus szemekkel figyeli. Nem kis bonyodalmat fog okozni, ebben biztosan lehetünk. Az IMDb oldalát megtekintve azt is láthatjuk, hogy egészen az évad második feléig (pontosabban a 11. részig) biztosan képernyőn lesz, így sokat fogunk találkozni vele, Ginny legnagyobb örömére.

A technikai részről is essen szó. Az epizód szinte kötelezően hozza az eddig megszokott minőségi színvonalat mind látvány, mind hangzás terén. A nyitójelenetben szereplő nyálkás, ragacsos élőholtak kinézete egyszerre undorító és horrorszemmel nézve szemkápráztató (érdekesség, hogy a társ-sorozat mostani részében ezzel párhuzamosan láthatunk kátrányba/olajba fürdőző zombikat), a maszkok ismét Greg Nicotero munkáját dicsérik (kéne ennek a faszinak valami másfajta kihívás, a zombik már nagyon jól mennek neki), és a későbbi gyilkolások, szúrások, vágások, lövések és csonkolások megvalósítása sem hagy semmi kivetnivalót maga után. Emellé a helyszínek erős ellentétén akadt meg a figyelmem: míg a Ginny által vezetett kisvárosban minden patika, szorgos méhecskék végzik a dolgukat, rend és fegyelem uralkodik, addig az egyes, nem annyira megfigyelt területeken (mint például a raktár vagy a tábort körül ölelő erdőség) mennyire eluralkodott a növényzet és a pusztulás nyomai, amely biztosan közre fog játszani egy esetleges külső támadás esetén. Abban egyet kell érteni Ginnyvel, hogy ők valóban a jövőt építik, csak a módszerrel vannak gondok.

Nem tudunk rosszat mondani a második részre sem. A Fear tartja a színvonalat, az újoncok remekül mutatkoztak be, a frissen érkezett szkriptíró és a rendező is sikeresen debütált. Hangulatra és látványra továbbra sincs panasz, már csak a nézettségi adatok jelenthetnek veszélyt. Jövő héten folytatjuk, mikor ismét egy, a Victor Strandet alakító Colman Domingo által rendezett epizód kerül terítékre. Drukkolunk neki.