Meglepőbbnél-meglepőbb húzásokkal borzolják a kedélyeket Kirkmanék. A legutóbbi főkarakter kiírása után most ismételten egy meghatározó szereplőtől búcsúzunk el. Az odáig vezető út is legalább annyira izgalmasra sikeredett, mint a végkifejlet. SPOILERES kibeszélő!

Dorie elvesztésével Morganék látszólag hátrányba kerültek, amit Ginny szépen ki is használ: felsorakoztatja az eddig elfogott csoporttagokat, és ultimátumot intéz Morgannak, hogy amennyiben nem adja fel magát, egyesével kivégzi a barátait. A semmiből belovagló férfi azonban meglepi a kivégzőosztagot, és szép kis kavarodás keletkezik: Ginny elviteti Grace-t és Salazart, míg ő Morgan fogságába esik. Morgan némi pihenés után elviszi a minidiktátort a lázadók táborába, ahol viszontláthatja testvérét (khm…), ám nem sokáig örülhet az újraegyesülésnek: a bosszúvágytól fűtött June egy fejlövéssel véget vet Virginia földi pályafutásának.

Annak ellenére, hogy a Fear (és a TWD) már rég nem az élőholtakról, sokkal inkább az „ember embernek farkasa”-szituációkról szól, sokkal jobbnak tekintem az anyasorozatnál. Az eddigi hat évad alatt több főellenség és több főkarakter cserélődött le, mint a TWD esetében, az epizódok színvonala folyamatosan - kisebb bukdácsolásokkal - szinten tartódik. A mostani felvonás ismételten megerősíti a véleményem: jóformán még fel sem ocsúdtunk a közönségkedvenc John Dorie elvesztéséből, jött az újabb búcsú, jelen esetben Virginiától. A végkifejletig azonban sok változás is történt: immár három táborra szakadtak a karakterek: a Ginny-Morgan ellentétbe belépett a rangerek vezetőjének frissen kinevezett Victor is, aki manipulatív természetét latba vetve összeverbuvált egy csapatot, kiknek célja egy egyéni világnézetet valló és létrehozni akaró kommuna létrehozása. Bár Morgan felajánlotta mindenkinek a választás lehetőségét, egy-két ember kivételével nem lett nagy változás, talán Sherry döntése volt kissé felkavaró, de érthető. Ez a vonal később fontos szerepet kaphat, miután Ginnynek vége lett és a felszabadított embereknek dönteniük kell valamely oldal felé.

Az epizód keretes szerkezetére később térnék ki, most a legfontosabb helyszínek, eseményeket vegyük szemügyre. Az nyilvánvaló, hogy három fontosabb szegmensre épült ez a cirka 50 perc. A Walking Deadben Negan belépőjét idéző felsorakoztatós jelenet és az azt követő lövöldözés rendesen megkavarta az állóvizet, és egy rendkívül feszült helyzetet eredményezett. Strand duplaárulása (nem csak Morgannel, hanem Ginnyvel is szembeszállt) a folytatásban kap majd fontos szerepet, az erőviszonyokat a két ősellenség kényszeredett egymásra utalása tette bonyolulttá.

A második fontos esemény a felborult víztoronyban történő eszmecsere. Ironikus, hogy Morgan után Ginny is itt kényszerül rehabilitációra. Ez a kis pihenés jót tett a karakternek: bár az eddigi epizódokban is voltak Ginnynek olyan megnyilvánulásai, amelyek szerethetőbbé, emberközelibbé tették nárcisztikus természetét, a Morgannak bevallott titkával képes volt megértetni túlzott családszeretetét. Fiatalon anyává válása okán Halálos irambani magasságokba emelte a családcentrikusság fogalmát, lévén Dakotát nem a lányaként, hanem testvéreként felnevelni és mindenki elől titkolni az igazat embert próbáló feladat. Anyai szeretetének áldozataként még saját szülei megölése sem jelentett akadályt, nem beszélve az évek alatt felépített birodalmában történő zsarnokoskodásokról. Ez a túlzott féltés és titkolózás ráragasztotta bélyegét Dakotára is, aki bár nem tudta az igazságot, de hidegvérrel végzett bárkivel, aki veszélyeztette volna a „nővére” által ismert szófogadó testvér látszatát.

A harmadik főhelyszínen, a lázadók táborában már Ginny sorsa a tét: a többség akaratának következtében a halál bárdja lebeg (szó szerint) a nő feje felett, mikor Morgan lelkiismerete megszólal, ám ez csak pluszidőt jelent ahhoz, hogy létrejöhessen a családi összejövetel. Az anya-lánya beszélgetés épp csak annyira volt elegendő, hogy Dakota megtudhassa az igazságot, ám mélyebb beszélgetéseket már nem láthatunk tőlük, mert nem sokkal később jön a döbbenet. A keretes felépítésű epizód elején June egy kérdést vet fel, melyre az utolsó percekben szembesíti a nézőt (és egyben Ginnyt) a válasszal: ki a felelős a férje haláláért? A bosszútól vezérelt June számára egyértelművé válik a válasz: minden egyes áldozat a vörös hajú diktátor lelkén szárad, így egy lövéssel eldönti Virginia sorsát, ezzel meglepve nem csak barátait, hanem minket is. A legutóbbi rész kapcsán írtam, hogy javában meg fognak változni az erőviszonyok… nos, bejött. Csupán a következmények lettek beláthatatlanok.

Az eredetileg félévadnyitónak szánt epizódot ismét Michael Satrazemis rendezte, szokásához híven most is lebilincselő lett a végeredmény. A játékidő egésze alatt végig érezhető a feszültség, a hangulati elemeket erősíti a nagyszerű fényképezés, a hang- és vizuális effektek pazar egyvelege, a meglepő csavarokkal teli történetvezetést pedig a nagyszerű alakítást adó színészek és színésznők teszik még drámaibbá. Szinte minden említésre méltó karakter szerepel az epizódban, ez bizonyára nagy kihívás elé tette a készítőket. Mégis sikerült a bravúr, ráadásul mindenki játéka élvezhetőre sikeredett. Közülük is kiemelkedik Colbie Minifie, aki szinte tündököl, karakterbéli lányával való jeleneteiben minden szívfájdalmát, sebezhetőségét és aggodalmát hihetővé teszi. Dakota, azaz Zoe Colletti sem vall szégyent, a nagyfokú hasonlóság nem csak külsőre, hanem színészi tehetségre is irányul, impozáns játéka csak jobbá teszi „anyjával” való közös jelenetüket.

Két fő szál várható a továbbiak során: Strand ismét elővette a rohadék figurát, mint azt tette már párszor az évadok során, illetve a „sok hűhó Sherryért”-vonal fog következményekkel járni. Szegény Dwight hiába kereste évadokon és crossoveren keresztül imádott nejét, szöszke párja a legfontosabb pillanatban továbbra is a lázadó harcos útját választja. Az előzetesek alapján továbbra sem fogunk unatkozni, és talán a stagnáló nézőszámokat (jelenleg 1.2 millió, plusz a stream és a torrent) is feljebb sikerül tornázni. A hetedik évad forgatása viszont már elkezdődött, így a folytatás garantált.