Író
Beo, Kiko hirtelen távozása után, meredten bámulta barátja hűlt helyét. Nem értette a hirtelen pálfordulását Kikonak, de érezte, hogy valami sumákság van a dologban, hogyne érezte volna, de próbálta lecsitítani az indulatait és azt gondolta, hogy talán barátjának most jutott eszébe az, hogy milyen nap is lesz holnap. Beo 21. születésnapja. Ki gondolta volna, hogy a Beo által utált nap, milyen meglepetéseket tartogat a számára.

Beom-seok, jelen
-Nem akarsz nekem elmondani valamit? -húztam fel a szemöldökömet. Mik ezek a rókafarkak? A kérdések csak úgy cikáztak a fejemben, nem tudtam eldönteni, hogy rosszul látok vagy Kiko egy...kumiho? Igazán nevetséges!
Kiko rémült szempárját látva, szintén nem értettem a helyzetet, de rám fújva meleg lehelletét, szemhéjaim lecsukódtak és elnyelt a sötétség.

Kiko
Beo után kaptam, nehogy megsérüljön. Odavonszoltam a kanapéhoz és lefektettem rá, ennyi időt hagytam magamnak, hogy a testem felkészüljön az önostorozásra.
Én idióta vadállat! Miért nem tudtam odafigyelni? Az átalakulásom mindig teljes volt, soha nem kerültem ilyen kellemetlen helyzetbe, plusz, sosem használtam ezt a képességemet. Tudtam, hogyha ráfújok Beora elalszik, de nem is értem, hogy miért futamodtam meg a válaszadástól. Mióta ismerem Byeolt, tudtam, hogy egyszer eljön a nap, amikor Beom is átalakul, így meg kell tudnia az igazságot, de a torkomra fagytak a szavak. Én könnyű helyzetben voltam, születésem óta tudtam, hogy mi fog rám várni 16 éves koromban.

Gondolatmenetem közben egy villanykörte jelent meg a fejem felett, ami miatt a szemeim kikerekedtek és tekintetemet Byeol felé fordítottam aki, már emberi alakban, idegesen topogott Beo körül.

-Byeol -néztem az említettre.- Te mikor alakultál át? -kérdeztem.
-Ahm, nagyjából egy öt perce és, mint látod ruhában, milyen furcsa -nevetett, de komoly nézésem miatt jókedve hamar alábbhagyott és köhögve folytatta- Mi már születésünk óta macskák vagyunk, de 15 éves korom fele tanultam meg irányítani az erőmet. Miért kérdezed? -húzta fel a szemöldökét a lány.

• Te 15, én 16, a Farkasok 17, a Jwik pedig 10...Byeol! Beom ember! -pattantam fel.- 20 éves és nincs neki emberi alakja, hacsak... -gondolkoztam el egy pillanatra.- A Tokkik mikor haltak ki? -kérdeztem.
  -Nagyjából 100 éve, de nem vagyok benne biztos -mondta.- Arra akarsz célozni, hogy Beo egy Tokki? Azt se tudjuk, hogy hogyan néztek ki! Ez őrület Kiko! Egy hatalmas marhaság! -morgott Byeol.
  -Tudsz jobbat?! Ugyan miért haltak ki a Tokkik? Mert a Farkasok legyőzték őket? Mennyi az esélye annak, hogy élnek még? Rendkívül sok Byeol, egyébként is, a kinézetük csak egy dolog! -néztem mélyen a megszeppent lány szemébe, aki nem nagyon tudott mit mondani.
  Nincs erre semmi más magyarázat. Beo simán lehetne ember, de akkor már régen egészségügyi problémái lennének Cukortól, hiszen elrendelt lelkitársak. Késés pedig nem lehet, Beom-seok Tokki.

-Ha Beom valóban egy Tokki, akkor az azt jelenti, hogy 21 éves korában kell átalakulnia, de... -folytatta volna Byeol, ha a nappaliban álló óra, nem jelezte volna azt, hogy éjfél van.- Kapnád be! -morgott Byeol és mérgesen nézett az óra felé.- Kiko, ezt beszéljük meg holnap, azaz ma. Ha Tokki, bár valószínűleg nem az, akkor utánanézünk a családfájának. Jó éjt Kiko! -mosolygott Byeol, majd macskaformáját felöltve elhelyezkedett az ablakpárkányra.
-Jó éjt Byeol -sóhajtottam, majd leülve a macska mellé, meggyújtottam egy szál cigarettát, hátha megnyugtat és álomra hajthatom a fejemet, de valamiért a cigarettám elnyomása után sem éreztem magamat nyugodtabbnak. Mintha valamit elfelejtettem volna, de hiába törtem az agyamat, nem jutott eszembe semmi.

Elmegyek, veszek egy forró fürdőt, hátha az agyam végre megnyomja a kikapcsolás gombot és békén hagy. Összeszedtem a tusfürdőmet, a törölközőmet és bevágtattam a fürdőszobába, majd megnyitottam a csapot. Kinyitottam az ablakokat és magam mellé helyeztem a fürdőszobában található hamuzót. Amikor Beonak beindul valamelyik könyve, a lakás minden pontjában képes rágyújtani, ezért mindenhol hamutálcák találhatóak, amit alapjáraton nem szeretek, de most kivételesen örültem neki.

Elzárva a vizet, beültem a kádba, majd meggyújtottam a következő szálamat. Éppen kezdtem volna kényelmesen elhelyezkedni, amikor egy hatalmas ordítást hallottam. Hirtelen kiugrottam a kádból és egy törölközőt a derekam köré csavarva, kifutottam a nappaliba, de megláttam, hogy csak a tévében félbemaradt film egyik szereplője gondolta, hogy rám hozza a szívfaszt. Konstatálva, hogy minden rendben, visszamentem a fürdőbe és újra elhelyezkedtem a kádban, amikor még egy ordítást hallottam.

-Hogy fosná nyakon egy gólya azt, aki megcsinálta ezt a filmet -morogtam, majd újra kiakartam szállni a kádból, de hirtelen meggondoltam magam.- Egy cseppet sem érdekel -nyugtattam magam.- Majd ha Byeolt vagy Beomot zavarja kikapcsolják -rántottam meg a vállamat.

Nem telhetett el több 3 percnél, furcsa hangokat hallottam kintről. „Na, ennek már fele sem tréfa” -gondoltam magamban.- „Ha ide betör valaki az éjszaka közepén és elvisz valamit,
Isten ments Beom gépét rajta az összes egyetemi és írói munkájával engem tuti elvisz kasztráltatni” -beleborzongtam a gondolatba is, kikászálódtam a kádból és leengedtem a vizet. Tenyeremet kezdtem mustrálni, majd becsukva a szememet beleképzeltem egy tőrt. Mire kinyitottam a szememet, erősen markoltam a szúró eszközt. Biztos ami biztos.

Kilépve a fürdőből, halkan becsuktam az ajtót, de amit láttam, arra magam se készültem fel igazán.
-Hát ez meg mi? -fintorogtam egy szőrös valamire, ami éppen a kanapé kartámláján himbálózott. Közelebb lépve a „valamihez” egy puma farkára?! Közelebb merészkedve hozzá, egy hatalmas, fehér pumát pillantottam meg, aki a kanapén terpeszkedve horkolt. Féltem, hogy ez a hatalmas állat cukin besétált a lakásba és összenyomta Beomot, szóval elkezdtem böködni. –„Ha felébred és rámtámad én is megtámadom őt!” -nyeltem egy hatalmasat, majd elkezdtem rázogatni, amitől felnézett.
-Kiko, mit cseszegetsz már? Vegyél fel valamit és aludjál -morgott..Beo?! Beomból egy...puma lett?!- Na, miért nézel rám úgy, mintha szellemet láttál volna? -nézett rám.
-Te tudod olyan...olyan más vagy...annyira... -mikegtem-makogtam össze-vissza, nem találva a megfelelő kifejezést arra, hogy az előbb „tökre” ember voltál, most pedig „tökre” egy nagy, szőrös izé lettél, de Beom közbevágott.
-Tartsd az idióta gondolataidat ott, ahová valók -morgott, majd leintett azzal a hatalmas mancsával, hogy maradjak csöndben. Egy ideig meredten bámultam Beora, akinek hallgattam a fülsüketítő horkolását. Nyeltem egy hatalmasat, majd felkeltettem Cukrot.

-Cukor -suttogtam a nevét.- Cukor! -rázogattam, de semmi.- A kurva életbe már! -morogtam, majd az alacsony párkányról lelöktem a macskát. Cukor rögtön felriadt, majd rámnézett és összeszűkítette a szemeit. Egy pillanat alatt Byeol feküdt már a parkettán.
-Ahj, te vadállat! Most ez muszáj volt? -morgott, de én a kanapé felé mutogattam csak és mutatóujjamat ajkaim elé helyeztem, hogy véletlenül se szólaljon meg. Elnézve mellettem ő is meglátta Beomot, mire kikerekedtek a szemei.- Kié ez a puma? Ez ugye nem...Ne! Kérlek mondd azt, hogy ez nem Beo! -nyüszített.- Sosem lehetünk boldogok...

Folytatjuk...