Mindannyian szeretjük a különleges képességeket, azokat a megmagyarázhatatlannak tűnő adottságokat, amikkel néhány embertársunk rendelkezhet. Kiugróan magas intelligencia, zseniális művészi tehetség, boszorkányosan pontos, szinte elképzelhetetlen memória. Mind-mind olyan képességek, adottságok, amikkel találkozhatunk a hétköznapokban is. Ha egy ilyen találkozás megtörténik, képzeletünk azonnal szárnyalni kezd, hiszen ha ilyen különleges dolog létezik, akkor mi minden létezhet még? Számos alkotó játszott már el hasonló gondolatokkal, aminek köszönhetően szinte  végtelen hatalommal rendelkező hősök és nemeziseik születhettek meg.   The Flash, Hulk, Superman vagy akár az X-men tagjai, Nightcrawler vagy Magneto. Mind különlegesek. Legtöbbször olyan emberek, akik például egy kísérlet vagy éppen mutáció hatására váltak többé egyszerű földi halandóknál. Találkoztunk már sokukkal. Kezdetekben a képregények oldalain majd a mozivásznakon vagy éppen a televíziók képernyőin. Ezek a találkozások – főleg az első alkalmak – képesek befolyásolni világról alkotott nézeteinket is. Gyerekként végigizgulhatjuk a füzetek lapjain zajló történéseket. Izgulhatunk hőseink sorsáért, elgondolkozhatunk, hogy hasonló helyzetben, mi hogyan döntenénk, mit tennénk. Fiatalabb éveinkben azonban mindennél fontosabb a különleges képesség és a hatalom, amit garantálhat. Teleportáció, láthatatlanság, sebezhetetlenség. Fantáziánk élénkítőszerei. Azonban lassan felnövünk és az egykori történetek izgalmai mögött felfedezhetjük azok sokkal mélyebb jelentésit is. Elég csak az X-men szereplőire gondolnunk. Különlegesek, de kívülállók.  Képességeik félelmet és haragot szülnek azokban, akiknek védelmét magukra vállalták. Az emberek hálája legtöbbször nem opció, csupán egy biccentés egy magas rangú katonai vezető részéről vagy talán még annyi sem.

A hasonló erőkkel megáldott vagy éppen megvert személyekről készülő alkotások nagyon hálás témái a filmiparnak, amit hol így, hol úgy, de maximálisan meg is próbálnak kiaknázni az alkotók, olyan mozikban, mint a 2012-ben bemutatott, remek Az erő krónikája vagy éppen – a sajnos meglehetősen középszerűre sikeredett – 2019-es Brightburn - A lángoló fiú. Szeretem ezeket a filmeket. Szeretem azt, hogy nem csak a hősök – vagy éppen gonosztevők – életének egy kiragadott történetét igyekeznek bemutatni, hanem megmutatni a képesség, az erő mögött az embert. Az individuumot, a lényt, aki szenved, aki sír, akinek fájdalmai vannak, és aki megéli a gyászt hozzánk hasonlóan. Hasonló témát tűzött zászlajára, a 2018-ban bemutatott Freaks című alkotás is, ami első pillantásra alaposan képes félrevezetni nézőjét.

A kis Chloe (Lexy Kolker – A SHIELD ügynökei /2014- /) egy lerobbant házban él túloltalmazó apjával, aki igyekszik a napfénytől is óvni a lányt. A kislány azonban többre vágyik. Szabadságra, más gyerekek társaságára vagy éppen egy fagylaltra, abból a furcsa autóból, ami időről időre megjelenik a házuk előtt. A lány apja (Emile Hirsch – The Autopsy of Jane Doe /2016/) hiába tesz meg mindent, nem zárhatja el örökre Chloe-t a külvilágtól, ami olyan veszélyeket tartogat a lány számára, amire semmi és senki nem készítheti fel őt igazán…

Adam B. Stein és Zach Lipovsky rendezők filmje remekül játszik a nézőjével, aki tanácstalanul áll a történések előtt és próbálja eldönteni, hogy éppen mit is lát. Egy családi drámát, egy furcsa thrillert vagy éppen science fiction-t. A film az előbb felsorolt műfajok minden jellegzetességét magán visel és meglepően jól is teljesít, hogy aztán egyfajta szuperhősfilmmé avanzsáljon, azokból is talán a legérdekesebbé, eredettörténetté. Teszi mindezt úgy, hogy az embert helyezi az előtérbe. Az életüket, gondjaikat, szenvedéseiket, érzéseiket. Át tudjuk élni a fájdalmukat, meg tudjuk érteni félelmeiket, ezt pedig legnagyobbrészt a főszereplő Lexy Kolkernek köszönhetjük, aki rendkívül hiteles a szerepben. Minden bizonnyal szép karrier vár a kislányra. A rendezés és az írói munka is remek lett, akár csak a látvány, ami bár nem ér az óriási költségvetésű blockbusterek nyomába, mégis jól asszisztál a történethez.

A Freaks egy kellemes science fiction mozi lett, olyan alkotás, amiben véleményem szerint még maradt potenciál, hiszen a különleges emberek szemszögéből elmesélt történet elbírt volna még több paranoid hangulatot, még több brutalitást és talán még több félelmet is, a „szörnyszülöttek” és az egyszerű halandók részéről egyaránt. Ha azonban választanom kellene Chloe története és Az erő krónikája között egyértelműen az utóbbit választanám. Ennek pedig két oka van. Az egyik az, hogy abban az alkotásban súlyosabb kérdésként merül fel az erő által nyújtott hatalom és az azzal járó felelősség. A második pedig az, hogy a film utolsó képsora nagyon elüt a film hangulatától – még mosolyt is csalt az arcomra, ezúttal azonban nem a jó értelemben. Célszerűbb lett volna pár perccel rövidebbre szabni a művet. Ennek ellenére szórakoztató és elgondolkodtató film lett a Freaks, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek, akit érdekelnek a hasonló témájú művek. Nem fogtok csalódni.

7,5/10

IMDb | mafab