Két nehézség is akadt a tematika összeállításánál, az első maga az elnevezés volt. Bár a köztudatban inkább a gore megnevezés az elhíresült, amely eredeti jelentésében az emberi test minél realisztikusabb szétszedését jelenti, inkább eszköz, explicit tartalom, mintsem maga a műfaj. A műfaj a splatter, ami szinte egyidős a horrorfilmek készítésével, és nem összetévesztendő a slasherrel, annak ellenére, hogy vannak bizonyos átfedések, hiszen a slasherek előszeretettel használnak gore-képsorokat. A splatter egyik első megjelenése a XX. század elejére tehető, amikor a párizsi Grand Guignol színház elkezdte bemutatni horrorshow-jait, melyek azonnal hírhedtté váltak, és óriási népszerűségnek örvendtek. A siker az ember egyik elemi kíváncsiságában rejlett - elég, ha csak a nyilvános kivégzésekre gondolunk, melyeket a nép imádott, és áhítattal nézett. Az 1916-ban bemutatott Intolerance volt az első mozgóképes hírnöke a műfajnak, de a nyílt, véres ábrázolásmód alábbhagyott, egészen a 60-as évekig.

Két nehézség akadt a tematika összeállításánál, az első maga az elnevezés volt. Bár a köztudatban inkább a gore megnevezés az elhíresült, mely eredeti jelentésében az emberi test, minél realisztikusabb szétszedését jelenti, inkább eszköz, explicit tartalom, mintsem maga a műfaj. A műfaj a splatter film, ami szinte egyidős a horrorfilmek készítésével és nem összetévesztendő a slasherrel, annak ellenére, hogy vannak bizonyos átfedések, slasherek előszeretettel használnak gore képsorokat. A splatter egyik első megjelenése a XX. század elejére tehető, mikor a párizsi Grand Guignol színház elkezdte bemutatni horror showit, melyek azonnal hírhedté váltak és óriási népszerűségnek örvendtek. A siker az ember egyik elemi kíváncsiságában rejlett, elég, ha csak a nyilvános kivégzésekre gondolunk, melyeket a nép imádott és áhítattal nézett. Az 1916-ban bemutatott Intolerance volt az első mozgóképes hírnöke a műfajnak, de a nyílt, véres ábrázolásmód alábbhagyott, egészen a 60-as évekig.

Alfred Hitchcock Psychoja nem csak a slasher, hanem a splatter egyik alap és mérföldkövévé vált, Mario Bava boszorkánysággal foglalkozó Black Sunday-jával egyetemben. A teljes műfaji elkülönülést Herschell Gordon Lewis 1963-as, nyíltan B-kategóriás Blood Feast-je volt, melyben tabudöngetően mutatták be a zsigeri erőszakot. A siker azonnal könyvlehető volt, a kis költségvetésű horror igazi hullámot indított be, melynek egyik fő képviselője George A. Romero volt és az ő zombifilmjei. A 70-es évek végéről, és a 80-as évekből két igazán meghatározó darabot kell kiemelni, az egyik az 1978-as Köpök a sírodra, melynek felújításával és folytatásaival már foglalkoztunk az oldalon, valamint az 1980-as Cannibal Holocaust, mely nem csak a splatter, hanem a found footage alműfaj egyik alappillérévé vált. A 90-es években Peter Jackson Brainded fekete komédiája jelentette az utolsó igazi splattert, de már újraértelmezve, hisz itt a gore már a komédia eszközét szolgálta.

A 2000-es évek jelentették a műfaj második fénykorát, és egy új alműfaj is született a splatteren belül, ami nem más, mint a torture porn. Az ide tartozó filmek nagy részét a franciák szolgáltatták, akik teljes mértékben új megközelítésbe helyezték a gore-t, az ide tartozó horroraik pedig az Új francia extrémitás hullámába tartoznak. Ezekkel külön rovatban foglalkoztam, de felelevenítésképpen ide tartozik A betolakodó, a Mártírok, a Frontier(s), a Maniac remake, a Sziklák szeme, vagy az In My Skin . A lényeg ezeknél a horroroknál abszolút nem az öncélú vérengzés és explicit tartalom, hanem a gore a történet eszköze, a mélyebb tartalom bemutatását szolgálja. Ezeknél a filmeknél éppoly lényeges a történet, mint a kegyetlenség.

A másik gondot az jelentette, hogy ezt az igen tág műfajt, hogyan fogjuk egybe, mik tartozzanak bele, hisz még a body és a natural horrorok is már-már idetartoznak, mivel jócskán dúskálnak a vérben. Illetve, mivel a legtöbb splatter nyíltan B-kategóriás, inkább olyan filmeket gyűjtöttünk össze, melyek a minőségi horrorok számát bővítik, szóval az elkövetkezendő két hétben olyan horrorokról olvashattok majd, ahol a gore nem öncélú, nem értelmetlen gusztustalankodás, hanem esetleg mélyebb tartalommal is bír. Lesznek ázsiai gore-ok, friss filmek, egy-két klasszikus, slasher-splatterek és még egy magyar film is!Két nehézség akadt a tematika összeállításánál, az első maga az elnevezés volt. Bár a köztudatban inkább a gore megnevezés az elhíresült, mely eredeti jelentésében az emberi test, minél realisztikusabb szétszedését jelenti, inkább eszköz, explicit tartalom, mintsem maga a műfaj. A műfaj a splatter film, ami szinte egyidős a horrorfilmek készítésével és nem összetévesztendő a slasherrel, annak ellenére, hogy vannak bizonyos átfedések, slasherek előszeretettel használnak gore képsorokat. A splatter egyik első megjelenése a XX. század elejére tehető, mikor a párizsi Grand Guignol színház elkezdte bemutatni horror showit, melyek azonnal hírhedté váltak és óriási népszerűségnek örvendtek. A siker az ember egyik elemi kíváncsiságában rejlett, elég, ha csak a nyilvános kivégzésekre gondolunk, melyeket a nép imádott és áhítattal nézett. Az 1916-ban bemutatott Intolerance volt az első mozgóképes hírnöke a műfajnak, de a nyílt, véres ábrázolásmód alábbhagyott, egészen a 60-as évekig.

Alfred Hitchcock Psychója nem csak a slasher, hanem a splatter egyik alap- és mérföldkövévé vált, Mario Bava boszorkánysággal foglalkozó Black Sundayával egyetemben. A teljes műfaji elkülönülést Herschell Gordon Lewis 1963-as, nyíltan B kategóriás Blood Feastje hozta el, melyben tabudöngetően mutatták be a zsigeri erőszakot. A siker azonnal könyvlehető volt, a kis költségvetésű horror igazi hullámot indított be, melynek egyik fő képviselője George A. Romero volt, és az ő zombifilmjei. A 70-es évek végéről és a 80-as évekből két igazán meghatározó darabot kell kiemelni, az egyik az 1978-as Köpök a sírodra, melynek felújításával és folytatásaival már foglalkoztunk az oldalon. A másik az 1980-as Cannibal Holocaust, mely nem csak a splatter, hanem a found footage alműfajnak is egyik alappillérévé vált. A 90-es években Peter Jackson Braindead fekete komédiája jelentette az utolsó igazi splattert, de már újraértelmezve, hisz itt a gore már a komédia eszközét szolgálta.

A 2000-es évek jelentették a műfaj második fénykorát, és egy új alműfaj is született a splatteren belül, ami nem más, mint a torture porn. Az ide tartozó filmek nagy részét a franciák szolgáltatták, akik teljes mértékben új megközelítésbe helyezték a gore-t, az ide tartozó horrorjaik pedig az új francia extrémitás hullámába tartoznak. Ezekkel külön rovatban foglalkoztam, de felelevenítésképpen ide tartozik A betolakodó, a Mártírok, a Frontier(s), a Maniac-remake, a Sziklák szeme, vagy az In My Skin. A lényeg ezeknél a horroroknál abszolút nem az öncélú vérengzés és explicit tartalom, hanem a gore a történet eszköze, a mélyebb tartalom bemutatását szolgálja. Ezeknél a filmeknél éppoly lényeges a történet, mint a kegyetlenség.

A másik gondot az jelentette, hogy ezt az igen tág műfajt hogyan fogjuk egybe, mik tartozzanak bele, hisz még a body és a natural horrorok is már-már idetartoznak, mivel jócskán dúskálnak a vérben. Illetve, mivel a legtöbb splatter nyíltan B kategóriás, inkább olyan filmeket gyűjtöttünk össze, melyek a minőségi horrorok számát bővítik, szóval az elkövetkezendő két hétben olyan alkotásokról olvashattok majd, ahol a gore nem öncélú, nem értelmetlen gusztustalankodás, hanem esetleg mélyebb tartalommal is bír. Lesznek ázsiai gore-ok, friss filmek, egy-két klasszikus, slashersplatterek, és még egy magyar film is!