Vannak filmek, amiknek már a kezdő képsorai után tudjuk, hogy valami igazán jóban lesz részünk. Vannak olyanok is, amik döcögősen indulnak, de aztán teljesen magával ragadják a nézőjüket és persze olyanok is vannak, amikről már messziről süt, hogy gyalázatosak lesznek, mindegy milyen színarany papírba csomagolták őket. A préri urai egyértelműen a legelső tábort erősíti. Már a kezdéskor tudtam, hogy ez egy maradandó élmény lesz.

A történet két páros körül összpontosul. Toby és Tanner testvérek és sajátos módját választották a pénzszerzésnek: bankokat rabolnak. Toby a családja miatt teszi ezt, míg Tanner inkább csak imádja a balhét. Őket üldözi a texas ranger, Marcus Hamilton és indián társa, Alberto Parker. A Howard testvérek mindent pontosan elterveztek, de ahogyan az lenni szokott, sosem úgy alakulnak a dolgok és elindulnak a lejtőn. A rend kérlelhetetlen őrei pedig a nyomukban vannak és nagyon jól tudjuk, hogy ebből a találkozásból nem sülhet ki jó.

Kezdjük azzal, hogy Taylor Sheridan nagyon pazar forgatókönyveket képes összerakni (Wind River) és David Mackenzie rendező pedig tökéletesen megértette, hogyan kell ezt a filmet dirigálnia. A préri urai egy nagyon okosan felépített film, aminek kemény mondanivalója van és csak úgy süt minden képkockáról a küzdeni akarás és a harc. Ezt erősítik Giles Nuttgens operatőr csodálatos képei. Csalódottság, kilátástalanság, kiszolgáltatottság és heroikus küzdelem. A préri urai képes mindezek megjelenítése. Mint ahogyan arra is, hogy ne tudjunk dönteni a két duó között. Mind a kettő szimpatikus, mind a kettőnek tudunk szurkolni és nagyon szeretnénk, ha mégsem találkoznának egymással. Folyamatosan változik, hogy kit tartunk hősnek és kit a rosszfiúnak...

A karaktereket nagyon jól megírták. Tanner a frissen szabadult, tékozló fivér, aki iszik, erőszakos és féktelen. Toby pedig az otthon maradt testvér, aki nagyon szeretne jobb életet biztosítani a fiainak, de egyszerűen nem lát kiutat a helyzetéből. Ugyan sok mindenben különböznek a testvérek, de abban nem, hogy mindig kiállnak egymásért és képesek megtenni a másikért mindent.

Hamilton ranger kemény alak, aki nyugdíj előtt áll és igen sajátos humora van. Folyton szivatják egymást a társával. Parker igazi jó zsaru, jó ember. Csak szeretni lehet és nagyon erős, férfias barátság köti össze a morcos rangerrel. Nagyon szerethető párost alkotnak.

Maga az egész környezet, Texas kegyetlen tájai pedig különleges hangulatot kölcsönöznek az egész filmnek. Ez a kemény kalapok, fegyverek, kemény tekintetek és sorsok világa. Látszik, hogy rengeteg rosszban volt az ittenieknek része, az otthonuk lassan az enyészeté lesz, míg a bank élősködik rajtuk. Megtört, de mégis határozott tekintetekkel találkozunk, akik a végsőkig kitartanak. Teszik a dolgukat. A világválság és a bankszektor pofátlansága miatt pedig tényleg csak szurkolni tudunk a testvérpárnak. De persze a tettük akkor sem lehet elfogadható, ha egy bizonyos szinten azért megérthető. Minden tettnek megvan a maga következménye, ami vagy megsemmisít minket, vagy amivel együtt kell élnünk.

A préri urai nem lenne azonban annyira hatásos, ha nem lennének a már felsoroltak mellett ott a színészek. Jeff Bridges hatalmas kedvencem, aki egyszerűen nem tud rosszul játszani és az ilyen típusú markáns filmek, karakterek nagyon jól állnak neki. Gil Birmingham igazán szerethetővé tudja tenni Parker karakterét, amivel kontrasztot nyújt és hozzájárul az egész erejéhez. Ben Foster ismét izzik a dühtől és a féktelenségtől, de van benne csibészség is. Chris Pine pedig élete legjobbját nyújtja a megtört, de a végkimerülésig küzdő Toby szerepében.

A préri urai nem egy gyors tempójú film, de egy ritka kincs, ami visszahozza a régi filmes nyelvet. Elegáns, markáns és nem fél kegyetlennek lenni. A rendezés, a forgatókönyv, az operatőri munka, a zene (Nick Cave elképesztő), az atmoszféra, a maró humor és a színészi játék is csillagos ötös, de ami számomra a feltette az i-re a pontot az a film végkifejlete. Így kell tökéletes lezárást csinálni, ami megsemmisítő és gyomorszájba vágó. Napokkal a film megtekintése után se lehet tőle szabadulni.

Pontszámom: 9/10

IMDb | mafab