*Újabb vendégcikk érkezett, Murdock ismét klasszikus vizekre evez, legendás főszereplőkkel. Köszönjük ezt az írást is! (Megjegyzés: a spoilergomb mögötti momentum a film előzetesében is megtalálható, és viszonylag hamar történik, de a rend kedvéért elrejtettük :-) )
*

A 70-es évekre a klasszikus rémfilmek már eléggé kikoptak a divatból, de ennek ellenére is születtek még említésre méltó és legalább olyan szórakoztató alkotások. Ebbe a kategóriába tartozik a kevésbé ismert és éppen ezért talán méltatlanul elhanyagolt 1972-es film, a Horror Express, aminek egyik különlegessége, hogy Christopher Lee és Peter Cushing utolsó közös horrorjainak egyike. A két színészóriás mellett a korábban említett gótikus rémfilmek zsánerét próbálják kicsit vegyíteni a modernebb világ megoldásaival. És hogy mennyire sikeres ez a formula? Vessünk csak rá egy pillantást!

1906-ban egy neves brit antropológus, Alexander Saxon (Christopher Lee) különleges felfedezést tesz Mandzsúria hegységeiben. Egy ősi lény jégbe fagyott maradványára bukkan, ami reményei szerint talán az ember elveszett őskori rokona lehet. A testet a szibériai expresszen akarja hazaszállítani Angliába, ahol találkozik egy régi kollégájával és barátjával, dr. Wellsszel (Peter Cushing). A vonaton azonban a lény feléled, és öldöklésbe kezd az utasok és a személyzet között, ami abban áll, hogy kiszívja a tudatukat és emlékeiket a szemükön keresztül. Megkezdődik a túlélésért vívott harc, aminek a végére hőseink már semmiben sem lehetnek biztosak, és nem tudhatják, kiben bízhatnak.

Amikor először ráakadtam az előzetesére, már akkor azt mondtam magamnak, hogy ezt a filmet látnom kell. Elsőre kicsit ilyen Gyilkosság az Orient Expresszen horrorkiadásban érzete volt számomra, de ez csak részben igaz. Mert egy kisebb Agatha Christie-s hangulat azért belengi a filmet néhol, de lehet, csak a benne ábrázolt korszak miatt. Egy brit-spanyol koprodukcióról van szó, ami egyértelműen a Hammer-stúdió jól bevált formuláját akarta hasznosítani. Viszont már a film elkészítése idején is kicsit idejétmúlttá váltak a kosztümös, gótikus horrorok, éppen ezért bele pakoltak jó pár őrült ötletet és csavart, hogy kicsit kiemelkedjen a megszokott sablonból. Itt jön elő ugyanis az az elem, hogy a horror mellett egy erős sci-fi vonal is van a filmben. Ezzel nem árulok el nagy poént, de a film első felében még úgy tűnik, hogy ez csak egy tipikus szörnyes horror lesz, ahol a teremtmény sorra mészárolja az utasokat.

{spoiler}Aztán még a film fele előtt jön a váltás, amikor megölik a lényt, az viszont továbbküldi a tudatát az egyik utasba, és innen már megkapjuk azt az alaphelyzetet, ami megelőlegezi John Carpenter A dolog című alkotását. Az egyszerű szörnyből egy testrabló lesz, és szereplőink között is kialakul egy feszült bizalmatlan légkör.{/spoiler}

Emellett Christopher Lee-ék is megtudnak egyet és mást a lény eredetéről. Tehát az ötlet nem valami eredeti, tipikus B filmes koncepció, és nem is akar annál több lenni. A különböző elemek máshol elég gagyivá is tehetnék az eredményt, de itt ezek mégis működnek. Jó érzékkel vegyítik a horrort, a krimit és a kicsit elszállt sci-fi elemeket, egy pillanatra sem éreznénk, hogy valami kilógna, vagy elütne az összképtől. Ami nagyobb negatívum lehet, az is a kis költségvetésből adódik. Ez is leginkább a lény jelmezén érzékelhető, amikor jobban látjuk őt, illetve amikor a vonatot mutatják kívülről. Sajnos eléggé szembeötlő, hogy egy modellvasutat látunk a szibériai hideggel küzdeni.

De még ezeket a hiányosságokat is el tudja feledtetni velünk az a hangulat, ami belengi az egész filmet. Ez ízlés kérdése, de ennek a klasszikus, kosztümös stílusnak megvan a maga varázsa, ami könnyen be tudja vonzani az arra fogékony nézőt. Jelmezek és díszletek terén tényleg szépen teljesít a film, és a vizuális megoldásokkal karöltve a látványra egy szavunk nem lehet. A baljóslatú, komor, paranoid hangulatot is kiválóan ábrázolták. Fokozatosan emelkedik a történet során a sötét, gonosz atmoszféra, egészen a film elejétől, amikor is a professzor megtalálja a jégbe fagyott teremtményt. A későbbiekben megjelenő, vöröslő szemű alakok pedig csak még jobban erősítik ezt, és igazán hátborzongatóak is. Ezek a képek biztosan meg fognak maradni tudatunkban a film megtekintése után. Ezt azért néha ellensúlyozza néha egy kevés humor is, amit szerencsére ízlésesen és odaillően sikerült beleszőni a cselekménybe. Mindezekhez társul még az igazán hangulatos és emlékezetes zene, ami nagyon jól illik a film világához. Itt viszont volt számomra egy kellemesen meglepő momentum is. Ez pedig a karakterek és a szövegkönyv. Christopher Lee és Peter Cushing hozzák a kötelezően elvárhatót, őket mindig öröm nézni a vásznon. Különösen Lee-t, aki itt szintén elemében van. Viszont a mellékszereplők meglepően ki lettek dolgozva, és a szövegkönyvet is jól megírták. Jó pár érdekes figura van a vonat utasai közt, például a titokzatos kémnő, akinek Peter Cushing karaktere csapja a szelet, a rendőrfelügyelő, vagy a legkiemelkedőbb, Pujardov atya, az orosz ortodox szerzetes, aki a történtek hatására hitet vált, és a gonoszt kezdi szolgálni. Amellett, hogy Raszputyinról mintázták, az őt játszó színész, Alberto de Mendoza igazi élettel tölti meg az elvakult és őrült szerzetest, aki a film egyik legemblematikusabb figurája. De Lee és Cushing mellett feltűnik még egy nagy név, aki nem más, mint Telly Savalas, a kozák katonatiszt, Kazan kapitány szerepében. Ő jóval később csatlakozik be az eseményekhez, de karaktere igazán emlékezetesre és szórakoztatóra sikeredett.  Savalas igazi átéléssel hozza a kellemetlenül ellenszenves, de mégis szimpatikusan laza Kazan kapitányt. A sok színes szereplő ki is emeli a történetet az átlag sablonfilmek sorából, hiszen a főszereplőkön kívül itt nem papírmasé figurák rohangálnak és hullanak el. Mindegyiknek megvan a maga karaktere, stílusa és története, és igazán tudunk izgulni értük. Sajnos ez tényleg ritka jelenség a műfaj hasonszőrű alkotásai közt.

A Horror Express egyértelműen nem egy világmegváltó műremek, de nem is ez volt a célja. Tipikus korabeli B horror, amit néhány emlékezetes pillanat és az érdekes szereplők tesznek igazán élvezhetővé. Érezhetően látszik rajta néhol a kor, kisebb hibái is szembeötlőek lehetnek, de ezeket képes áthidalni sajátos stílusával és sötét, kicsit krimiszerű paranoid hangulatával. Még ha nem is annyira kiemelkedő, mint a legtöbb Hammer-horror, azok stílusjegyeit jól alkalmazza, és egy nagyon is élvezetes film kerekedik ki belőle. Nagy elvárásokat azért ne állítsunk fel neki, csak dőljünk hátra, és élvezzük. Ha nem is lesz nagy kedvenc, de remek kis élményt nyújt.

6/10

IMDb | mafab