Az Eltűnök a sötétben egy igazán izgalmas, hatrészes dokumentum-sorozat, mely Michelle McNamara könyvéből készült és középpontjában a Golden State Killer / Kaliforniai Gyilkos áll. Ez a pszichopata erőszaktevő az 1970-es és 1980-as években tevékenykedett Amerikában. 50 nőt támadott és erőszakolt meg az otthonában, valamint 10 gyilkosságot is elkövetett, majd eltűnt. 2018-ig nem sikerült a nyomára bukkani, pedig rengetegen próbálták kideríteni, ki lehet a maszkos sorozaterőszakoló. Nemcsak a hatóság, hanem önjelölt nyomozók is nekifogtak felderíteni ezt a borzalmas ügyet. Ilyen volt Michelle McNamara írónő is, aki 2006-ban saját blogot is indított True Crime Diary címmel. Ezen az oldalon megtörtént gyilkosságokkal, eltűnésekkel és erőszakos bűncselekményekkel foglalkozott. Rengeteg időt töltött azzal, hogy utánamenjen a nyomoknak, beszélt az érintett rendőrökkel, nyomozókkal, szemtanúkkal és az áldozatokkal is.

McNamara figyelmét is felkeltette a Kaliforniai Gyilkos és leginkább az, hogy mennyire nem övezte nagy figyelem ezt a pszichopatát. Nem vált akkora "médiasztárrá", mint a Zodiákus gyilkos vagy Sam fia. Az írónő beleásta tehát magát az ügybe és saját bevallása szerint is, megszállottja lett a gyilkosnak. Mindenáron meg akarta találni az elkövetőt, mert egyszerűen nem értette, hogyan úszhat meg valaki 50 nemi erőszakot és 10 gyilkosságot. Igazságot akart szolgáltatni. Arcot és nevet akart adni az ismeretlennek, hogy végre békét leljenek az áldozatai. Az írónő végül könyvet is írt, melyben nagyon alaposan körüljárta az ügy részleteit, ám 2016-ban tragikusan hirtelen bekövetkezett halála miatt már nem élhette meg a nyomozása eredményét és azt, hogy két évvel később sikerült megtalálni az elkövetőt. A dokumentum-sorozatot, valamint a könyvet férje, Patton Oswalt színész/komikus fejezte be és két rész már elérhető az HBO Go kínálatában.

Mi, akik rajongunk a creepy műfajért nem csupán a kitalált történeteket nézzük, hanem szerintem sokkal fogékonyabbak vagyunk a megtörtént bűnesetekre is. Emlékszem, én 14 éves koromban fedeztem fel a sorozatgyilkosokat és ezt követően rengeteg időt töltöttem azzal, hogy kutattam utánuk. Leginkább azért, mert nem fért a fejembe, hogyan képes valaki sorozatosan elkövetni ilyen rémtetteket úgy, hogy több gyilkossággal a háta mögött bukik csak le, vagy egyáltalán nem kapják el. Igyekeztem minden részletet begyűjteni és ahol nem lehetett tudni, hogy ki a gyilkos, ott megpróbáltam összerakni a saját elméleteimet. Éppen ezért engem nagyon megfogott az Eltűnök a sötétben, mert azonosultam Michelle McNamara-val. Aztán azt vettem észre, hogy teljesen a hatása alá kerültem a látottaknak.

A dokumentum-sorozat első két részében megismerjük az írónőt, a családját, hátterét, a motivációit és azt az akkurátus munkát, amit a nyomozása során végigcsinált. Ám mindenközben megismerhetünk egy végtelenül kegyetlen tettest is és azokat az embereket, akik az áldozatai voltak és a kamera elé álltak. Minél jobban mentünk bele az ügybe, annál nehezebb volt nézni az egészet. Először is ez nemcsak egy nyomozásról szól, hanem egy kordokumentumot is kapunk. Érthetőbbé válik, hogyan tudta megúszni ez a pszichopata, hogy elkapják. Ugyanis, ahogyan említettem, a Kaliforniai Gyilkos nem lett akkora "sztár", mint más sorozatgyilkosok. Ennek pedig az az egyik oka, hogy ő sorozaterőszakoló volt. A nemi erőszak pedig abban az időben nem volt éppen a figyelem középpontjában. Több korabeli felvételt is megmutatnak nekünk, amiben arról beszélnek, hogy a nők kihívják maguk ellen a sorsukat, ha nem úgy öltözködnek, viselkednek, mint illene. Azt is bemutatják nekünk, hogy nem nagyon tudtak, mit kezdeni egy ilyen helyzettel és nem tudták, hogyan bánjanak az áldozatokkal. Nagy különbség volt, ha jelen volt egy rendőrnő is, mert ő teljesen másképpen viszonyult a nőkhöz. A férfiak leginkább zavarban voltak az esetet illetően és nem tudták rendesen kezelni a helyzetet. Megjegyzem, ezt egyáltalán nem is csodálom.

A Kalifornia Gyilkos tettei valóban rendkívül kegyetlenek voltak. Az első 12 áldozata nagyrészt kiskorú lány volt és úgy vadászott rájuk, hogy abban az időszakban kapja el őket az otthonukban, amikor egyedül vannak. Tehát kiválasztotta az áldozatait, megfigyelte a környéket és a választottja szokásait, majd akkor csapott le, amikor már teljesen biztos volt abban, hogy senki nem fogja megzavarni. Amikor az újságok elkezdtek róla cikkezni és megindultak a felhívások, hogy azok a nők vannak veszélyben, akik egyedül élnek és nincsen nagy kutyájuk, akkor a tettes változtatott. Innentől elkezdve már egy nő sem lehetett biztonságban. Az áldozatok férjét megkötözte, majd a nőket is. Aztán több órát eltöltött a házban. Csiki-csuki játékot játszott az áldozataival, akiket végig sakkban tartott. Amikor szerencsétlenek azt hitték végre elment, akkor megint felbukkant és ekkor került sor a nemi erőszakra is. Nem elég, hogy meggyalázta a nőket, de otthonokat tett tönkre, amit megtöltött félelemmel.

Igazán nehéz volt végighallgatni az áldozatok beszámolóit. Számomra a legmegrázóbb az volt, amikor a második részben egy házaspár beszélt erről. Addig a pontig csak a nők, akiket megerőszakolt a Kaliforniai Gyilkos beszéltek az átélt eseményekről, viszont ebben az esetben már jelen volt a férj is. A férj, akinek meg kellett volna védenie az otthonát, a feleségét, ám ehelyett a hálószobában feküdt gúzsba kötve és hallgatta, amint egy másik férfi meggyalázza a feleségét. Amíg a feleség részletről részletre végigment a történteken és ha nem is könnyeden, de elég nyugodtan idézte fel azt a végzetes estét, addig a férj mellette leginkább csak hallgatott, sőt egy ponton elmondta, hogy ő egy csomó mindenre nem is emlékezett ebből, mert ennyire kizárta a történteket. Ennek a férjnek beleégett az arca az agyamba, mert ilyen fájdalmat, esendőséget, félelmet és szégyent, én még nem láttam egy férfi tekintetében. Nagyon megrázó volt, mert ekkor lehetett megérteni csak igazán, hogy a nők mellett, hogyan kínozta meg az elkövető a férfiakat is. Ekkor lehetett megérteni, hogy nem a szex a fő mozgatórugója a tettesnek, hanem az, hogy uralkodhat emberek felett, akiket kedvére kínozhat és tarthat rettegésben.

Az Eltűnök a sötétben egy baromi jól összerakott dokumentum-sorozat, amiben aprólékosan bemutatják nekünk azt a nőt és mozgalmat, akik megszállottan kutattak a gyilkos után, valamint betekintést kapunk ennek a rettenetes ügynek a részleteibe és a társadalomra, az emberekre gyakorolt hatásába. Kifejezetten örülük neki, hogy az áldozatokra nagyon odafigyeltek és rájuk helyezték a hangsúlyt. Sokszor elfelejtjük mi magunk is, hogy emlékezzünk azokra, akik a sorozatgyilkosok áldozatai voltak. Kivülről szemléljük az eseményeket és igyekszünk függetleníteni magunktól az egészet. Nyilván, mert így könnyebb, ugyanakkor ez egyfajta érzéketlenség is. Mert ezek nem filmek, nem kitalált történetek, hanem valóban megtörtént bűnügyek, melyeknek hús-vér áldozatai vannak. Áldozatok, akiknek mindennap együtt kell ezzel élniük. Apák, anyák gyászolják gyermekeiket, vagy gyerekek siratják a szüleiket. Emberek veszítették el a szeretteiket, így nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy csak külső szemlélőként tájékozódunk ezekről a bűntényekről. Mert igenis kell tudnunk ezekről, foglalkoznunk kell ezekkel, de nem vonhatjuk ki magunkat a történtek alól. Az Eltűnök a sötétben pedig nem is engedi ezt meg, hiszen nem színészekkel játszatja el az eseményeket, hanem valódi embereket ismerhetünk meg. Nyomozókat, szemtanúkat, áldozatokat, akiknek az életére sötét árnyékot vet egy kegyetlen pszichopata.

A harmadik rész július 13-án, a negyedik rész július 20-án lesz elérhető az HBO GO-n, Michelle McNamara könyvét pedig magyarul is meg lehet találni a könyvesboltokban.

IMDb | HBO GO