2017 októberében hatalmas ováció fogadta a horror rajongók részéről a Borzongás magazin első számát, ami ekkor még a PC guru halloweeni különszámaként jelent meg. A magazin a 2004-2008 között futott magyar Fangoria emlékmagazinjaként lett beharangozva, és ehhez mérten hatalmasak voltak az elvárások. Szerencsére ezeket szerény véleményem szerint még sikerült is megugrani. A magazin nagy odafigyeléssel és igényességgel lett megszerkesztve, és igazán változatos és érdekes tartalommal rendelkezett. Szerintem minden rajongó igényét és elvonási tünetét sikerült kielégíteni, és még nagyobb lett az öröm, amikor kiderült, lesz folytatás. Jómagam is tűkön ülve vártam már az új szám megjelenését, hiszen ez azt is jelentette, hogy sok év után újraindulhat egy olyan magazin a piacon, ami kielégíti a magyar horror rajongók igényeit, és egyben zászlóshajóként képviselheti is ezt a kultúrát a mainstream lapok között. Az első szám után még nagyobbak lettek azok a bizonyos elvárások, hogy hogy sikerül továbbvinni a megkezdett vonalat, és szerencsére azt mondhatom, hogy nem kellett csalódnunk.
Egy magazin egyik legfontosabb eleme a borítója, hisz ezzel kell felkeltenie olvasói figyelmét. Az első szám is egy gyönyörű, egyedi tervezésű borítóval rendelkezett, és a továbbiakban is erre a megoldásra számíthatunk. Jelen esetünkben viszont engem könnyű volt meggyőzni, hiszen egyenesen egyik legkedvencebb horrorszériám, a Phantasm és ikonikus figurája, a Magas Ember került a címlapra, szóval engem már itt megvettek ismét kilóra. A grafika most is nagyon pofás lett, és ezúttal az előző számhoz készülttel együtt poszterként is kitehetjük otthon a falra, amik ajándékként járnak a magazinhoz.
Az ígéretes címlapot követően pedig még ígéretesebb tartalom fogad minket. Ennek részletezésébe nem akarok túlzottan belemenni, hiszen valamit az olvasóknak is hagyni kell, de bőven van miből csemegézni. Az aktuális premierek és az utóbbi hónapok terméséből ismét átfogó beszámolókat kapunk, amik segítenek eligazodni azok számára, akik a kortárs horrorfilmekről akarnak tájékozódni. Az aktualitás természetesen mindig előnyt élvez, és ilyen téren valóban bizalommal fordulhatunk a magazin szerkesztőségéhez. Ez már az első szám esetében is kivívta a szimpátiámat, hogy az írók nemcsak szokásos, jól ismert sablonok alapján rakják össze a cikkeket, hanem teljes mértékben beleviszik saját magukat, stílusukat és szellemiségüket. Ez minden egyes cikknek, vagy elemzésnek ad egy sokkal személyesebb hangvételt, és olyan érzést kelt, mintha csak egy jó barát véleményét olvasnánk, akinek bizalommal fogadhatjuk szavait.
Hasonló aprólékossággal esik szó a jelenleg futó sorozatokról, és a trash rovat is most a horror franchise-okat érintő égető problémával foglalkozik. A játék bemutatókból most sokkal kevesebb van, ellenben a retro rovat jóval terjedelmesebb, mint az előző számban, aminek én csak örülni tudok. Ahogy a címlap is előre jelezte nekünk, itt egy igazán tartalmas összefoglalót is kapunk a Phantasm szériáról, de még jó pár ismert és kevésbé ismert alkotás is terítékre kerül, amik közül lehet, van néhány, amik talán nem véletlenül kerültek a feledés homályába, de még a bűnös élvezet ígéretével is bátran ajánlható darabok. Viszont két új rovatot is kapunk, ezek közül az egyik a Horrorfilmek Radar Alatt. Ebben főleg a független, vagy kevésbé ismert kisköltségvetésű produkciókkal foglalkoznak, amik nem jutnak el nagy számban a nagyközönség elé. Jó pár érdekes és bizarr alkotás említésre kerül itt, és ismét csak rávilágítást kapunk, hogy a függetlenebb, alig ismert alkotók keze alól sokszor sokkal fantáziadúsabb (és elborultabb) filmeket is kaphatunk, mint amik a moziba is eljutnak. A másik pedig az Ázsia Klub, ahol az eredeti Kör, és annak feldolgozásai, és folytatásai kerülnek kivesézésre. Itt is sok érdekfeszítő és informatív anyaggal szolgálnak számunkra, amik közül nekem is jó pár újdonság volt, és a tradicionális japán mitológiába is bepillantást kapunk. A magazin végén szereplő import kiadásokat bemutató oldalak pedig ismét elérték, hogy pénztárcám szegényes tartalmát átkozhassam hosszú órákon át.
A Borzongás ismét csak jött, látott, és győzött. Igaz, a második szám kicsit vékonyabb lett, mint elődje, de tartalomban és minőségben nem marad el tőle. Sőt, a megkezdett utat sikerült még jobban kikövezni. Kijelenthetem, hogy a magazin egy igazi hiánypótló anyag napjainkban, amire már nagy szükség volt. Különösen az online sajtó világában nagy jelentőséggel bír egy ennyire színvonalasan kivitelezett, nyomtatott fanzine, ami sokkal erőteljesebben fel tudja hívni a figyelmet egy réteg műfajra és egy szubkultúrára. Minden egyes oldalt nagy élvezettel olvastam végig, és ezzel a véleménnyel szerintem nem vagyok egyedül. Ezúton is megemelem a kalapomat a szerkesztőség előtt, hogy belevágtak egy ilyen projektbe, és reméljük, sokáig élvezhetjük még színvonalas írásaikat. A következő számig ismét egy kicsit várnunk kell még, de addig is érdemes újra átlapozni az eddigi két számot, és szemezgetni a bemutatott filmekből, sorozatokból, és játékokból.