Vannak pillanatok, amikor tényleg nagyon nehéz szavakba önteni azt, amit láttunk. Ez van, hogy azért történik, mert annyira komplex és jó az adott film, hogy egyszerűen nehéz leírnunk, amit láttunk. Van, hogy azért kell gondolkodnunk, mert nem akarunk annyira semmitmondó írást kiadni a kezünk közül, mint az alkotók, akik összehozták az adott művüket. Na meg van az az eset is, amikor annyira, de annyira rossz volt a filmes élmény, hogy tényleg nehéz megszólalnunk utána. Az In The Earth sajnos ez utóbbi kategóriába tartozik.

A történet szerint egy vírus tombol a világban. Tudósok keresik a betegség ellenszerét, ezért egyikük elmegy egy erdőbe, ahol a társa dolgozik, hogy segítsen neki a kutatásban. Persze nyilván nem lesz ez ennyire egyszerű. Kísérőjével hamarosan sátor és cipő nélkül találják magukat, aztán pedig kezd elszabadulni az őrület.

Eddig is őszinte voltam, de most nagyon az leszek: halvány lila gőzöm sincsen, hogy mit akartak mondani ezzel a filmmel. De komolyan. Semmi. Kezdjük azzal, hogy ugyan van valami vírus - állítólag - de erről az ég világon semmit nem tudunk meg, nem is nagyon beszélnek róla, sőt a kutatás (ami elvileg az ellenszer miatt van) se reflektál a jelenségre. Igazából nem is kellene belerakni ezt az egészet a filmbe, mert semmi összefüggés sincsen a vírus és a történések között. Szerintem csak azért írták bele, hogy megmagyarázzák, miért van pár emberek maszk... Tehát ezt ugorggyuk is át.

A másik, jóval nagyobb probléma, hogy hiába figyeltünk feszülten, hiába akartuk nagyon megérteni ezt az egészet, egyszerűen semmi esély sem volt arra, hogy ebből bármi értelmeset össze tudjunk rakni. Maga az erdő, meg a titokzatos könyv és szereplők még érdekesek is voltak, mint ahogyan az a kővalami is, csak éppen olyan bonyolult és sehova se vezető monológokat kaptunk, hogy az ember feje belefájdult. Pedig volt benne pár igen beteg és jó jelenet. Bíztam is benne, hogy valami Wolf Creek az erdőben kerekedeik ki a filmből, esetleg némi misztikus vonallal megszínezve, de sajnos jól átvertek.

Én értem, hogy Ben Wheatley valami nagyon mindfuck filmet akart összehozni, csak éppen nem jó értelemben fuckolta az agyat. Mondjuk, ha angolul nyomatnám, biztos többször ismételtem volna el azt, hogy "what the fuck", de e helyett inkább a magyar, roppant cifra és változatos megfelelői tódultak a számra a film nézése közben.

Tehát belemegyünk egy tök jó folklóros vonalba, amivel aztán nem kezdenek semmit. Adott egy izgalmas képi világ, baró színhasználat, hangeffektek és miegymás, csak éppen nincs mellette tartalom. Vannak színészeink, akik inkább tűntek a forgatásra tévedt belőtt drogosoknak, mint színészeknek. Vannak karakterek, akiknek egyszerűen nincsenek értelmes megmozdulásaik (istenem, ha valaki megtámad, de te lefegyverzed és a balta a lábad előtt landol, akkor VEDD FEL A BALTÁT ÉS NYÍRD MÁR KI A TÁMADÓDAT!!!), majd az egészet kifuttatják a semmibe. Nekem meg el kellene hinnem, hogy itt valami nagyon művészi, nagyon absztrakt, nagyon mély dolog történt. Hát nem. Nem történt.

Én nagyon vártam ezt a filmet, mert azt hittem valami igazán különleges és hátborzongató alkotást kapunk majd, de helyette jól a földbe állítottak. Tehát, az In the Earth egy igazán jó film lehetett volna, baromi jó a helyszínválasztás, a technikai megvalósításra se lehet senkinek egy szava se és úgy a feléig még működik is valahogy a történet, de aztán túltolták a készítők a cuccozást és az egész akkora nagy értelmetlen káoszba fulladt, hogy legszívesebben kihajítottam volna a tévémet. Csak ugye arra szükségem van, ellentétben az ilyen mesterkélt, önmagába szerelmes, értelmetlen alkotásokkal...

IMDb | mafab