Ferenc K. Zoltán újra itt.

A horror rajongók körében Adam Nevill angol szerző neve ismerősen csenghet, annak ellenére is, hogy magyarul még nem jelent meg egy könyve sem, (itt kérném meg a magyar kiadókat, hogy ezen tessenek változtatni, megéri!) hiszen láttuk már a The Ritualt és most ismét a Netflixnek köszönhetően, megfilmesítették a No One Gets Out Alive című, eredetileg 2014-ben megjelent írását. A The Ritual egy kifejezetten kellemes kis folk beütésű horror volt, a maga nyomasztó hangulatával és a skandináv mitológiából merített történetével, így nem meglepő, hogy a folk vonaltól ezúttal sem távolodunk el, bár most nem működik az, ami a Ritual egyik nagy erőssége volt. A filmet ezúttal Santiago Menghini rendezte, akinek ez volt az első egész estés horrorfilmje (korábban már rendezett két rövidfilmet a műfajban Regret és Mlíko címmel), és itt jön ki az, ami a film legnagyobb gyengesége is. Ez pedig a tapasztalat hiánya. Talán érdemesebb lett volna felkérni a korábban már bizonyított David Brucknert, aki nem csak Adam Nevill könyvét vitte sikeresen képernyőre, de olyan filmeket rendezett, mint a V/H/S vagy épp a The Night House. Senkit ne rettentsenek azért el a fentebb írtak, a film egyáltalán nem rossz, de a lehetőség bőven ott volt ebben a történetben ahhoz, hogy az év filmjét kapjuk. Sajnos azonban csak egy korrekt iparosmunka lett belőle. Nagy kár! De térjünk rá a filmre! A cikk spoilereket tartalmaz!

A történet főszereplője Ambar (Cristina Rodlo), egy mexikói lány, aki anyja halála után illegális bevándorlóként, papírok nélkül, embercsempészek segítségével sikeresen bejut az Egyesült Államok területére, majd eljut Clevelandbe, ahol egy lepukkant, baljós és kísérteties házban talál menedéket, többedmagával. A lány texasi papírokra gyűjt, mivel nagybátyja tud neki hivatalos és tisztességes munkát szerezni, ám rokona elől elhallgatja, hogy nem Texasban született, hanem Mexikóban. Ambar jelenlegi munkája frusztráló és nyomasztó. Főnöke zaklatja és az sem segít rajta, hogy éjszakánként halott édesanyjáról álmodik, no meg egy félelmetes kőládáról, szobáját pedig furcsa lepkék lepik el. A helyzetet csak rontja Red, Ambar különös viselkedésű szállásadója, aki az egyik ottlakó lány különös eltűnésére képtelen egyértelmű válaszokat adni. A lány titokban körülnéz a házban, ahol furcsa kántálásokat és rituális szövegeket tartalmazó bakeliteket talál, valamint különös lényeket és emberáldozatokat bemutató metszeteket, leírásokat és persze egy Red szüleit ábrázoló fotót, akikről kiderül, hogy valamiféle régészek lehettek. A lány fejében nem szólal meg a vészcsengő, hogy talán menekülni kellene innen, hiszen már tűntek el emberek, és az éjszaka furcsa pózokban mászkáló világító szemű öregasszonyok sem teljesen normálisak. Nem… Az elkeseredett főszereplőnk úgy dönt, enyhén ittas állapotában, hogy kollégájának adja az összes megtakarított pénzét, aki ezért cserébe texasi papírokat szerez neki. Természetesen az illető eltűnik a pénzzel együtt, másnap munkahelyén is felmond, Ambar pedig egyedül marad, immár pénz nélkül. Erre szokás mondani, hogy aki hülye…

A teljesen kétségbeesett és rettegő lánynak nem elég, hogy folyamatosan rémálmai, furcsa víziói vannak, feltűnik Becker is, Red zakkant bátyja. A furcsa testvérpárról pedig kiderül, hogy direkt papírok nélkül érkezett nőknek tartják fent ezt a szállást, hogy aztán a pincében feláldozzák a rejtélyes szörnyalaknak, aki nem más, mint Ītzpāpālōtl Azték istennő, aki az áldozatokért cserébe életben tartja a beteg Beckert.

A film legfőbb csavarjait és lezárását azért nem spoilerezném el, tessék leülni és megnézni, mert ez egy kifejezetten élvezetes és eseménydús popcorn-horror. Megvannak a maga logikai bukfencei és zavaró hibái, ám összességében egy korrekt iparosmunkát kaptunk, egy kifejezetten érdekes és különös misztikus vonallal, egész jó befejezéssel. A film és a történet legnagyobb hibája, hogy képtelen igazi mély, borzongató atmoszférát teremteni, Red és Becker szüleiről pedig semmit sem tudunk meg, pedig ők nagyon izgalmas karaktereknek tűntek.

Összességében: a No One Gets Out Alive legalább annyira jó és depresszív film lehetne, mint a The Ritual volt, hiszen az alapanyag legalább annyira jó, ha nem jobb is egy picit, viszont a film kivitelezése mégsem ütötte meg azt a bizonyos szintet, ami egy ilyen sztori esetében elvárható lenne. A filmet azoknak ajánlom, akik egy kellemes, de felejthető esti kikapcsolódásra vágynak, illetve csak ismerkednek még a horror műfajával. A veterán és tapasztalt rajongóknak csalódás lehet, hiszen a szívverésünk egyszer sem fog felgyorsulni ettől az alkotástól.

IMDb | mafab